Központ
2017. augusztus 21. hétfő, Sámuel, Hajna
Eső
Hétfő
Eső
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

Húsvéti üzenetek

Nemes Gyula április 16, 2017 Társadalom

A keresztyénség legnagyobb ünnepe, a húsvét, emiatt mai lapszámunkban két üzenetet osztunk meg olvasóinkkal. Először Les Zoltán marosvásárhelyi egyetemi lelkész gondolatait tolmácsoljuk, majd dr. Nagy Lajos ny. főorvos (sz. 1933) gyermekkora húsvétjaival ismertet meg bennünket.

Egy történet szerint egyszer három bölcs elhatározta, hogy bejárják a világot, hogy újabb tapasztalatokra tegyenek szert. El is jutottak a szomszéd országba, ahol távolról megpillantottak egy felhőkarcolót, és rögtön elkezdtek tanakodni, hogy vajon mi lehet az, de nem mertek közelebb menni. Múltbeli tapasztalataikból kiindulva különböző elméleteket gyártottak majd vetettek el a felhőkarcolót illetően. Végül megegyeztek abban, hogy biztos óriások készítették, és ha ez igaz, semmiképpen sem ajánlatos közel menni hozzá. Így megelégedve a szerzett tapasztalatokkal visszatértek hazájukba.

Ha az előbbi történet szereplőit és önmagunkat nézem, azt kell mondanom, hogy sokban hasonlítunk. Hiszen sokszor megelégszünk mi is a felszínes dolgokkal, életünk minden szintjén. Jobb az, ami megszokott, ami bejáratott, amit nem kell felfedezni. A fejlődés azonban nem ebben található. Ha hitéletemben megelégszem a kötelező vallásossággal, lehet, hogy soha nem fogom megismerni Isten közelségét.

Pedig Istent megismerni nagyon fontos – ettől függ az örök életünk. Ettől függ az is, hogy megértjük-e a húsvét misztériumát: a mindenható, örökkévaló Isten emberi formát vett fel. Szenvedett, lemondott hatalmáról, erejéről, és önmagát adta érted. Így a lehető legközelebb került a mi esendő emberi természetünkhöz. A szenvedő Isten ismeri legjobban a mi szenvedéseinket. A szenvedő, értünk meghaló, majd pedig feltámadott Krisztus nekünk is a feltámadást kínálja fel! A kérdés az, hogy te személy szerint fontosnak tartod-e őt és elfogadod ezt az ajándékot? Akarsz-e vele személyesen találkozni, és akarod-e, hogy ne csak egy újabb húsvét legyen az elkövetkező ünnep, hanem egy olyan alkalom, amely változást hoz az életedbe? Isten már döntött melletted, mi a te döntésed?

Mert Krisztustól mindenki azt kapja, amit vár tőle, ő senkire sem erőszakolja rá magát. Ha megelégszem a külső, kötelező ünnepléssel, nem is lesz többen részem. Ha viszont engedem, hogy Krisztus újabb utakra vezessen, akkor a vele való közösségem újabb oldalát ismerhetem meg. Induljunk el együtt ezen az ünnepen, hogy felfedezhessük azt az életet, melyet Isten készített számunkra!

 

Dr. Nagy Lajos: Gyermekkorom húsvétjai

Mostanában gondolatban egyre többször megyek haza szülőfalumba, Nagyernyébe.  Most éppen a tavaszi emlékek tódulnak elém. Azon belül is a húsvéttal kapcsolatosak.

Nagyon vártuk ezt az ünnepet! Hiszen ez nemcsak a biblia tanítása szerint Jézus feltámadását, hanem a tavasz kibontakozását is jelentette. A tetszhalált alakító természet ébredezését, egyes növények virágzásának idejét, a költöző madarak visszatérését. Úgy ahogy azt a locsoló versben akkor minden évben el is mondtam: „Megújulva a természet / A pacsirta fütyürészget / Énekében azt dalolja / Itt Jézusunk feltámadása”.

Na de e vers – húsvét másodnapján történő – elmondását még sok minden megelőzte.

A legényekhez hasonlóan mi gyermekek is igyekeztünk a nekünk kedvesebb kislányoknak fenyőágat tenni, mert akkor locsoláskor több piros tojást kaptunk, és a kabátunk hajtókájára a kislány feltűzött néhány szál fehér vagy kék jácintot. Erre mi ugyanolyan büszkék voltunk, mint az a kislány, akinek a kapufélfáját több fenyőág díszítette.

Míg én ezzel a számomra fontos dologgal voltam elfoglalva, addig a szüleim is készültek az ünnep méltó megünneplésére. Édesapám a húsvéti bárányt ölette meg. Ünnepi ételnek került az asztalra a húsvéti napokon, miután édesanyám a kalácsok kiszedése után egy nagy tepsiben szép, ropogós pirosra kisütötte.

Háromféle kalácsot is sütött édesanyám. Egy tepsiben mákosat, egy másikban diósat, és két – három lábosban pusztakalácsot. Kiszedéskor az egész udvart megtöltötte a kalács illata.

Másnap a reggeli tejeskávémat beleaprított pusztakaláccsal ettem meg. Azóta mindig így és ezt eszem a sátoros ünnepek alkalmával. És édesanyámra gondolok, pedig tudom, hogy „a keze föld már”, és azok a sütőkemencék sincsenek már meg, amelyekben ezelőtt hetvenöt évvel sütötték az ernyei édesanyák a húsvéti kalácsot. Csak a templomba hívó harangok kongása maradt a régi. Akkor ezeknek az összehúzása előtt a falu apraja-nagyja sietett a vallása szerinti templomba menni, megemlékezni Jézus Krisztus feltámadásáról.

Én gondolatban gyermek csapatommal idén is öntözni megyek, és mindenkihez szólva mondom, mint akkor: „Kívánom érjenek sok húsvét napokat / áldást és bő időt mindig számoljanak”.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 182

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.