Központ
2017. augusztus 21. hétfő, Sámuel, Hajna
Eső
Hétfő
Eső
Derült
Holnap
Derült
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

Idén újra urnák elé szólítanak: A népszolgálat vagy népbutítás örök dilemmája

Központ január 9, 2014 Társadalom

voteIdén újra urnák elé szólítanak  

A népszolgálat vagy népbutítás örök dilemmája

Minden bizonnyal politikailag igen mozgalmas, várhatóan a következő néhány év történéseit meghatározó esztendő lesz az idei. Merthogy 2014 választási év. Mire gondolunk elsősorban? Elsőként az anyaországi parlamenti választásokra, amelyek leghamarabbi időpontjaként április első hétvégéje jöhet számításba, majd a nyár folyamán esedékes EP-választásokra, végül pedig az év végi romániai elnökválasztásra. Közülük, szerény véleményünk szerint, az első kettőnek lehet, lesz a legnagyobb hatása az erdélyi magyar politika alakulására. Az, hogy ki az ország államelnöke, elsősorban nem tőlünk függ, nem rajtunk múlik. Ebből következően számunkra lényegében mindegy.

Aki az ellenkezőjét állítja, az enyhén szólva politikai és egyéb természetű haszon reményében, magyarán: számításból teszi. Mert az, hogy román politikus jóindulatában bízni, támogatására számítani a legnagyobb balekság, azt hiszem, mindenki előtt nyilvánvaló.


Az anyaországi választások és a Fidesz-RMDSZ viszony

Abban talán egyetérthetünk, hogy az erdélyi magyar politikai és közéletre, a lakosság közhangulatára jelentős befolyással van, hogy az anyaországban mely politikai irányzathoz tartozó erők gyakorolják a hatalmat. A 2010 óta kormányzó Fidesz-KDNP, a kétharmados parlamenti többség biztosította lehetőségekkel élve, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében foglaltak szellemében cselekedve próbálja talpra állítani az országot, erősíteni a nemzeti összetartozást a Kárpát-medencében és a világban szétszórtan élő magyarságban. A most véget érő ciklus sok mindenre elég volt, kétségtelen előrelépések történtek, de ahhoz, hogy a kedvező folyamatok visszafordíthatatlanokká váljanak, ahhoz a munka folytatására lenne szükség. Ha áprilisban erre újra felhatalmazást nyernek, az valószínűleg nem marad hatástalan az erdélyi magyar politikára sem. Így volt ez korábban is, hisz az RMDSZ csúcsán történt vezetőcsere hátterében is ez állhatott elsősorban. Markó Bélának a balliberális oldalhoz való vonzalma, a Kádár-rendszer kulturális életében meghatározó szerepet játszó figurákkal ápolt barátsága teljességgel alkalmatlanná tették a nemzeti oldallal való zavartalan kapcsolattartásra, együttműködésre. Az RMDSZ a vezetőcserével próbálta tompítani a két párt közötti feloldhatatlan ellentéteket. Miközben arra vártak, hogy változzék a számukra kényelmetlen helyzet, amit csak súlyosbított, hogy hosszú idő után huzamosabban kimaradtak a romániai kormányzásból. Ezzel magyarázható az utóbbi tíz hónapban tapasztalt hangosabb autonómiázásuk is. Amivel – ebben ne kételkedjünk – azonnal felhagynak, amint újra felvillan előttük a kormányzás lehetősége.  


Az erdélyi magyar politikáról az EP-választás tükrében

A másik, az erdélyi magyar politika jövőbeni alakulását jelentősen befolyásoló megmérettetés, az EP-választás lehet. A mindent eldöntő, mindent tisztázó küzdelmekre viszont a 2016-os helyi és parlamenti választások alkalmával kerülhet sor. Ebben az összefüggésben egyáltalán nem mindegy, miként kerülnek ki az idei csatákból az erdélyi magyar politikai erők.


A hamis önértékelés csapdájában

Az RMDSZ a jelek szerint éppen most mond le a Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez való illeszkedésről, 85 százalékos támogatottságukra hivatkozva visszautasítanak minden, a közös jelöltlista-állítást szorgalmazó javaslatot, elvetve az erdélyi magyar erők összefogásának lehetőségét. A jelek szerint Markó elnöki pozíciója nem ért annyit számukra, mint a hamis helyzettudatból fakadó folyamatos erőfitogtatás, az egyedül legitim magyar párt hamis látszatára való gőgös hivatkozás.


„Hatalom” vagy ellenzék?

Az elsúlytalanodott Magyar Polgári Párt ugyan még ismételgeti a „magyar válogatott” felállításának szükségességét, de egyre erőtlenebb a hangja. Érdekérvényesítő ereje annál kevesebb. Azzal, hogy a legutóbbi parlamenti választásokon a kisebbik rossz, azaz az RMDSZ jelöltjeinek támogatására bíztatta szavazóit, úgy tűnik, végleg megpecsételte a sorsát. Ma már nem nevezhető többnek, mint az RMDSZ csatahajójának farvizein tehetetlenül hánykolódó ladiknak. Róluk igencsak elmondható, hogy a régi időkre emlékeztető voluntarista módon próbáltak megfelelni a magyar kormányzat összefogásra vonatkozó elvárásainak.


Közeleg az igazság órája  

Az Erdélyi Magyar Néppártról előszeretettel hangoztatják – elsősorban balliberális és RMDSZ-körökben –, hogy a Fidesz és Orbán Viktor kreálmánya. Nem szándékszunk eldönteni a kérdést, de ha arra gondolunk, hogy a párt védnöke, Tőkés László kinek, kiknek a támogatását bírja, akkor nem egészen alaptalan az állítás. Dehát egy politikai párt megítélésében mégiscsak a teljesítmény, a választási eredmény a mérvadó. A Néppárt 2012-es választási szereplése alapján elmondható: bár nem ért el falrengető eredményeket, sokak szerint az előzetes várakozásokon alul teljesített, de megvetette a lábát a politikai porondon. Számukra 2016-ban jön el az igazság órája, akkorra kell megkerülhetetlen erővé válnia az erdélyi magyar politikában. Az idei EP-választás számukra legnagyobb tétje: miként képesek kezelni az RMDSZ minden együttműködést elutasító magatartásából fakadó helyzetet, s ha végül mégiscsak leszorulnak a pályáról, akkor képesek lesznek-e úgy kommunikálni, hogy az végül saját politikai tőkéjük gyarapodását eredményezze. Nem könnyű feladat, de megfelelő médiaháttérrel megoldható.

Az év végére valószínűleg tisztul a kép. Legalábbis ezt reméljük folyamatosan.   

Share Button
Ennyien olvasták: 109

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.