Központ
2017. szeptember 22. péntek, Móric
Eső
Péntek
Eső
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Jórészt felhős
Vasárnap
Jórészt felhős

II. világháborús emléktábla-avatás Székesen

Központ szeptember 26, 2013 Társadalom

II. világháborús emléktábla-avatás Székesen

hoskert

Napjainkban már nagyon ritka az olyan erdélyi székely, magyar település, ahol ne állítottak volna emlékoszlopot, -plakettet, -táblát az I. és II. világháborúban hősi halált halt helybéliek emlékére. Szeptember 22-én, a Marosvásárhelytől alig 12 kilométerre fekvő Székesen is emléket állítottak második világháborús hőseiknek.

 

Vasárnap ünnepi Istentisztelet keretén belül került sor a II. világháborúban elesett helybéli honvédek emlékére állított tábla felavatására. A templomi szolgálatot Darányiné Csonka Valéria végezte a Székessel testvér- gyülekezeti kapcsolatban álló lábatlani református egyházközség lelkésze. Ezt követően pedig Lőrincz János, a Marosi Református Egyházmegye esperese leleplezte és megáldotta az újonnan készített emléktáblát. A márványból készült tábla a templom északi falán kapott helyet a bejárati ajtó felett és a következő szöveg olvasható rajta:

„A II. világháborúban elesett hőseink emlékére.

Jánosi Antal, Kali Dezső, Kiss Domokos, Kovács Albert, Kovács József, Márkos Dénes. Hazáért…rendületlenül.”

Az ünnepség következő mozzanataként Nemes Gyula helytörténész tartott előadást Székesiek a II. világháborúban címmel. „A II. világháborúban hősi halált halt székesiek közül három emberről találtunk bővebb információkat a Hadtörténeti Levéltárban:

Kiss Domokos: őrvezető, született 1921-ben Székesen, anyja neve: Győrfi Regina, alakulat: 25. önálló légvédelmi gépágyús üteg, aknaszilánk találat érte Tordaéken 1944. szeptember 14-én. A Kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik.

Kovács Albert: honvéd, született 1920. január 1.-én Székesen. 1944. október 21.-én esett orosz fogságba, ahol 1945. április 14-én életét vesztette.

Kovács József: honvéd, c. őrvezető, született 1921. június 5-én Székesen. Állománytest: IX. önálló légvédelmi tüzérosztály, anyja lánykori neve: Benkő Mária. A Tiszaközben hunyt el 1944. augusztus 8-án. Öngyilkosságból eredő lövés következtében elvérzett” – hangzott el többek közt az előadásban.  


„…nem adta magát a székely, mint a szálfák kettétörtek.”

Az emléktábla-avató esemény lábatlani és székesi műkedvelők szavalatával folytatódott. Egy fiatal magyarországi vendég Kányádi Sándor Nyergestető című versét adta elő. Az esemény Bíró László helybéli református lelkész köszöntő szavaival és szeretetvendégséggel ért véget.

Az ünnepség után arról kérdeztük Bíró László lelkipásztort, hogy kik támogatták az emléktábla elkészítését, kik koszorúztak az esemény során és mi az oka annak, hogy ilyen későre sikerült ezt megvalósítani. „Az emléktábla elkészítéséhez és az ünnepség megszervezéséhez szükséges pénzt pályázati úton szereztük meg. A székesi református gyülekezet a lábatlani testvér gyülekezettel karöltve pályázott a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumánál, ahol sikerrel jártunk. A leleplezett és felavatott emléktáblát a lábatlani és karvalyi vendégek, valamint a székesi református egyház képviselői koszorúzták meg.

Hogy miért késett ilyen sokat ez az esemény? Az elmúlt rendszerben nem volt egyszerűen lehetőség ezt megvalósítani. A fordulat után aztán többször szóba került, de megrekedt a tervezgetések szintjén. A közelmúltban aztán főleg a hősi halált halt honvédek családjai szorgalmazták az emléktábla elkészítését és ez most magyarországi testvér gyülekezetünk segítségével sikerült is” – mondta el lapunknak Bíró László székesi lelkész.


Share Button
Ennyien olvasták: 193

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.