Központ
2017. szeptember 24. vasárnap, Gellért, Mercédesz
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős

Írástudók alkonya?

Központ március 21, 2013 Társadalom

Írástudók alkonya?

keziras

Az utóbbi évtizedekben sok mindent megértünk, megéltünk. Részünk volt mindenféle társadalmi, kulturális és történelmi „kalandban”, nem beszélve azokról a megkerülhetetlen divatokról és „trendekről”, amelyek uralják hétköznapjainkat, befolyásolják lelkünk minden rezdülését – még akkor is, ha szándékosan nem veszünk erről tudomást. Feltételezem, vagyunk néhányan, akik szerint már semmin sem lehet igazán csodálkozni.

A minap mégis nagy megdöbbenéssel olvastam, hogy a tengerentúli elit egyik napról a másikra „leminősítette” a kézírás fontosságát. Eleinte azt hittem, rossz vicc az egész, de továbbhaladva a sorokon egyértelművé vált, hogy a kemény valóság felülírja a gyenge humort, a realitás poénja pedig éppen az, hogy nagyot csattan. A dolog lényege: az USA 45 államában 2014-től kezdődően a kézzel írás (kézírás) opcionális lesz. Ez röviden azt jelenti, hogy a diákoknak nem lesz szükségük ceruzára, golyós- vagy töltőtollra, ugyanis egyenesen a számítógép billentyűzete mellett tanulhatják meg a betűvetést (?) és az olvasást! Hogy ez hogyan valósul majd meg, jó kérdés, elképzelni is nehéz. Ha a vicc oldaláról közelíteném meg a problémát, rögtön azzal hozakodnék elő, vajon mit szólnak ehhez a papírt és írószert gyártó és forgalmazó cégek? A helyzet azonban ennél sokkal összetettebb, és csöppet sem humoros. Nem világos előttem, hogy kinek érdeke a kreativitást kiölni a gyerekekből? Azt ugyan megértem, hogy a pragmatizmus sok esetben jó, de ennek nem kell kizárnia az alkotó jellegű gondolkodást. A kézírás megtanulása (és tanítása) már önmagában is alkotó tevékenység, ami a gyereket számos más készséggel gazdagítja, tanulásában ösztönzi. Hogyan sajátítsa el a gyerek a helyesírást, ha nem járja végig azokat a kötelező szakaszokat, amelyek nélkül csak hiányos és esetleges tudásra tehet szert? Hol marad nyoma annak, hogy a fiatal hogyan építette fel lépésről lépésre saját személyiségét? Azt is tudjuk, hogy minden egyes ember kézírása különbözik, és külön értéket képvisel (a grafológia tudománya is bizonyítja ezt). Sokan talán fel sem fogják, mekkora örömöt tud szerezni az elsős kisdiák, amikor édesanyja születésnapjára saját kézírásával, ákom-bákom betűivel kedveskedik.  És ezeket a rövid, ákom-bákom szövegeket évtizedekig őrizzük mint dokumentum értékű darabokat. Éppen azért, mert a gyerekről, az ő személyéről szólnak.  

Számos pszichológus, filozófus, irodalomtanár csak kapkodja a fejét, nem érti az egészet. Többen is hangoztatják, hogy ez a gyakorlat rövid időn belül „robotizálni” fogja egy egész nemzedék gondolkodásmódját. Másfelől kutatások igazolják, hogy azok a diákok, akik kézírással élnek, jegyzetelnek órán, sokkal kreatívabbak, és jobb eredményeket érnek el, mint akik kizárólag a számítógépet használják (a magasabb osztályokban ez sok helyen már gyakorlat az USA-ban). Mindezek ellenére, a pragmatizmusnak le kell győznie a kreativitást! Elérkezett volna az írástudók alkonya? Rajtunk is múlik, hogy ne így legyen!


Share Button
Ennyien olvasták: 197

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.