Központ
2017. december 18. hétfő, Auguszta
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős
Jórészt felhős
Holnap
Jórészt felhős
Jórészt felhős
Szerda
Jórészt felhős

Járjon át minket a kegyelem fénye

Központ december 26, 2013 Társadalom

fenyJárjon át minket a kegyelem fénye

„Múlandó életünk homokóráján lepergett egy újabb esztendő.” Újra itt van az év legszebb ünnepe, a karácsony és nagy léptekkel közelit az új esztendő is. Arra kértük lelkészeinket, fogalmazzanak meg egy karácsonyi üzenetet és egy újévi jókívánságot kedves olvasóink számára.

 

 

Baricz Lajos pap-költő, a Marosszentgyörgyi Római Katolikus Egyházközség plébánosa:

Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek!

Baricz_Lajos_2A legrégibb karácsonyi énekkel köszöntöm testvéreimet, amelyet a szentéjszakán maguk az angyalok énekeltek, amikor a juhaikat legeltető pásztoroknak hírül adták a nagy üdvtörténeti eseményt: megszületett Megváltótok, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Dicsőség a magasságban Istennek, zengik az angyalok akkor, amikor a Magasságbeli eljött közénk a Földre. A világ nem rossz, hisz Isten jónak teremtette. Igaz, hogy a bennünk lévő bűn észrevehető a világban, ezért tapasztaljuk a világot bűnösnek, rossznak. De Jézus érettünk ebbe a világba született, emberi életet élt, és testben megdicsőítette az Atyát. Ez lenne a mi feladatunk is: úgy alakítani mindennapjainkat, hogy Isten a mi életünkben is megdicsőüljön. A Földön békesség a jóakaratú embereknek – szólítanak fel az angyalok. Jézus maga a béke fejedelme. „Békességet hagyok nektek, az én békémet adom nektek.” Ha hisszük, érettünk jött el a Földre, hogy mi általa testvérei legyünk egymásnak, akkor arra kell törekednünk, hogy békesség és szeretet legyen bennünk és közöttünk. Nem a tavalyi, nem a tegnapi békesség, hanem a mai, örökbékesség, amit csak a bennünk megszületett Krisztus tud adni. Mennyi csillogás, mennyi külsőség van karácsonykor.  Igazi lelki ünnepet azonban nem lehet vásárolni. Arra fel kell készülni, azt át kell élni. Ebben a külsőségben igyekezzünk észrevenni a lényeget: Isten idén is elküldi egyszülött Fiát, mert szeret minket. Járjon át minket a kegyelem fénye és általa lelkileg legyünk csillogó, örvendező, derűs emberek.

Minden bizonnyal a Központ szerkesztői, olvasói is készültek, készültünk a szent ünnepre.  Én azt hiszem, ha mi és minden jóakaratú ember a maga módján törekszik arra, hogy kissé jobbá váljon, lelkünk ajtaját szélesebbre tárjuk a szerető Isten előtt, és befogadóvá, segítőkésszé leszünk embertársaink számára, akkor Jézus Krisztus lesz életünkben a Központ. És ez a lényeg.   

Jakab_IstvanJakab István, galambodi református lelkész, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese:

Kimondhatatlan ajándék a mennyből       

Az ajándék szó hallatán mindnyájunknak felcsillan a szeme, hevesebben ver a szívünk, és bizsergető érzés lesz úrrá rajtunk: vajon miről van szó? Ki fog megajándékozni, mivel fog megörvendeztetni, mikor kaphatom már kézhez? „A karácsony az ajándékozásnak az ünnepe!”– vallják sokan, de gondoljuk csak végig, hogy mit is ünnepelünk karácsonykor. Ami a régiek számára egyértelmű volt, akiknek a figyelme sokkal inkább a lényegre összpontosult, akiket nem vakított el annyira a világi csillogás, a kirakatok zsúfoltsága, az ajándéktárgyak mérhetetlen bősége és sokszínűsége, nem terhelt le a reklámok tömkelege, hitték, tudták és vallották: a karácsony az Isten szeretetének az ünnepe, Krisztus testet öltésének (inkarnáció) a csodája. A Teremtő és Gondviselő Isten testben jött el a mi világunkra, hogy megváltó szeretetében részesítse a Tőle elszakadt világot. Az emberi értelem számára ezt a felfoghatatlan titkot kimondani, szavakba önteni nem vagyunk képesek, nincs rá emberi szó, kifejezés. Erről az isteni szeretetről állapítja meg Pál apostol, hogy „kimondhatatlan ajándék”. (2 Kor 9,15)          

Egy régi történet szerint Caesar egyik barátjának nagyon értékes ajándékot adott. Barátja nem akarta elfogadni: „Ez túl sok nekem, hogy elfogadjam” – mondta. A császár ezt válaszolta: „De nem túl sok nekem, hogy odaadjam.” Istennek nem volt túl sok az sem, hogy a Fiát nekünk adja és Őbenne mindent nekünk adjon. Ezt a Róm. 8:32-ből is tudhatjuk:„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogy ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” Isten, a nagy Ajándékozó, önmagát adja, nem csak dolgokat.         

A karácsony üzenete örök: Isten hozzánk közelít és ajándékkal érkezik. Nem azért keres minket, hogy megragadjon és a bűneink miatt jogosan megbüntetve kárhozatra vessen, hanem ajándékaival keres. Megismerve a karácsony lényegét, „kimondhatatlan ajándékát”, megállapíthatjuk: a karácsony az Ajándék ünnepe, nem az ajándékozásé! A Mennyei Atya ajándékának, a Kimondhatatlan Ajándék testet öltésének ünnepe. Fogadjuk Őt szívünkbe és legyünk hálásak, azért, hogy megajándékozottakká lettünk Általa. A karácsonyi öröm töltse be szívünket, még akkor is, ha a vártnál kisebb ajándékcsomag kerül a karácsonyfa alá, vagy ha egyáltalán nem jut számunka karácsonyi ajándék. Fogadjuk el hit által, hogy a Megváltó Jézus Krisztust Isten mindannyiunkért és mindannyiunkoz elküldte.  Gazdag és szegény, egészséges és beteg, családos vagy egyedül élő, idős vagy fiatal – mindenki hálásan vallhatja, számára is érkezett Ő, a Kimondhatatlan Karácsonyi Ajándék. Füle Lajos gondolataival kívánok minden kedves olvasónak áldott karácsonyi ünnepeket és Istenünk áldásaiban gazdag új esztendőt. „Ne lepje be a hó a szívünket,/ Ne menjen el mellettünk az ünnep,/ Ne csak múló hangulatra vágyjunk,/ Jézus legyen az ajándék nálunk.”


Kecskes_Csaba_2Kecskés Csaba, marosvásárhelyi unitárius lelkipásztor, a Marosi Unitárius Egyházkör esperese:

A bennünk megszülető Jézus        

Négyhetes adventi várakozás után érkeztünk meg ebben az esztendőben is karácsony áldásosztó szép ünnepéhez. Várakozásunk az adventi időszakban keresés is volt egyben. Kerestük önmagunkban és másokban a szépet, a jót, az emberit. Mindazt, ami nemessé teszi az embert és megszenteli az ünnepet. Mindazt, ami bennünk jézusi. Karácsony ünnepén akkor vagyunk boldogok, ha a Jézusarcot megtaláljuk önmagunkban és meglátjuk mások arcán, tekintetében.       

Karácsony előtti várakozásunk idején lelkésztársam egy kedves történetet osztott meg velem. A történet főszereplői egy lelkész és a kislánya. A lelkész karácsony előtt egy kis ünnepi kiadványt szerkesztett hívei számára, hogy ily módon is megossza velük gondolatait, és eljuttassa hozzájuk az evangéliumi örömhírt. Kiadványába egy szép karácsonyi képet is keresett. Talált is egyet, amely a karácsonyi történetet ábrázolta. Középen a jászolbölcső, benne a kis Jézussal. A jászol mellett Mária és József, valamint az evangéliumi történet többi jól ismert szereplője. A lelkész mielőtt a fényképet elhelyezte volna a készülő kiadványban, megmutatta azt kislányának és véleményt kért tőle. A kislány megnézte a fényképet és ezt mondta: Nagyon szép a kép, de hát a kis Jézus alig látszik rajta!     

A kis Jézus alig látszik! Ez az a mondat, amelyre figyelnünk kell, amit meg kell szívlelnünk karácsony ünnepén. Szükségünk van a ragyogásra, a feldíszített fenyőfára, a karácsony külső szépségére és varázsára. Mindezek azonban ne takarják el az ünnep lényegét. Életünk középpontjában legyen ott Jézus. Legyen számunkra, ahogyan Ő tanította: út, igazság és élet. Karácsony ünnepén érezzük meg, hogy megszületik bennünk is a megtartó gyermek, aki szeretetének melegével, emberségének tisztaságával betölti életünket.


Újesztendő, új reménység      

Múlandó életünk homokóráján lepergett egy újabb esztendő. Mögöttünk áll egy megtett út, van, akié hosszabb, van, akié rövidebb. Múló életünkben minden változó: korok és rendszerek jönnek és mennek, emberek születnek és tovatűnnek. Örök és változatlan egyedül a mindenség Ura, a mi gondviselő Istenünk. Csokonai Vitéz Mihály költő Újesztendei gondolatok című költeményében így köszönti az újévet: „Óh idő, futó idő! /Esztendeink sasszárnyakon repülnek,/ Vissza hozzánk egy se jő,/ Mind a setét káosz ölébe dőlnek./ Óh idő, te egy egész!/ Nincsen neked sem kezdeted, sem véged,/ És csupán a véges ész/ Szabdalt fel apró részleteidre téged!“

Valóban mi emberek osztottuk fel a végtelen, emberésszel átfoghatatlan és beláthatatlan időt évezredekre, évszázadokra, évtizedekre, évekre és így tovább. Most egy újabb esztendő indul életünkben. Előttünk még fehér lap a jövendő, ismeretlenek az új esztendő útjai, de az Istenben bízó ember nem indul el ezen az úton egyedül. Az Istenben bízó ember hittel és reménységgel tekint előre. Lánglelkű költőnk, Ady Endre ezt írta: „Isten van valamiként minden gondolatnak az alján…” Gondolatainkban, hitünkben, hálánk és köszönetünk szavaiban Istent hordozzuk mi Benne bízó emberek Újesztendő reggelén. Az Óesztendőtől már elbúcsúztunk, de reménységeinket, vágyainkat magunkkal visszük az előttünk álló meghatározott időbe. A múló és újrainduló idő kapujában Isten szól hozzánk. Biztat és bátorít egy tisztább és emberibb jövendő reménységével. Induljunk hát mi is hittel és bizalommal az Új Esztendő útjain, érezve és tudva azt, hogy a gondviselésnek és reménységnek Istene velünk van, nem hagy el és szeretettel vezet bennünket.

Share Button
Ennyien olvasták: 360

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.