Központ
2017. szeptember 24. vasárnap, Gellért, Mercédesz
Helyenként felhős
Vasárnap
Helyenként felhős
Derült
Holnap
Derült
Jórészt felhős
Kedd
Jórészt felhős

Jut-e pénz nyaralásra?

Központ augusztus 14, 2013 Társadalom

Jut-e pénz nyaralásra?

utazas

Mindenki úgy éli és alakítja az életét, ahogyan tudja. Hajtunk, gürcölünk, dolgozunk egész évben, és ha eljön a szabadság ideje, elkezdünk számolgatni. Jut-e pénz elutazni, kirándulni, pihenni? Ilyenkor dől el: elmehetünk-e egyáltalán valahova, vagy otthon maradunk, és várjuk, hogy elteljenek a szabadnapok… A héten a fent leírtakra kerestük a választ. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ki engedheti meg magának a nyaralást, hova utazhat, miközben tudtuk azt is, hogy számosan vannak olyanok is, akiknek eszükbe sem juthat az elutazás, a kikapcsolódás és a feltöltődés.

Thomas_HuxElsőként Hajdu Zoltánt, a Thomas Hux utazási iroda vezetőjét kerestük meg. Lapunk olvasóinak ő az alábbiakat mondta el:

„Nehéz megmondani, hogy melyik az a korosztály, amelyik a legtöbbet utazik. Ha jól belegondolok, akkor azt kell mondanom, hogy a fiatalok utaz­nak többet. Ők leginkább azokat az utakat választják, amelyeknek van itteni, tehát vásárhelyi, vagy legalább kolozsvári indulása. Ami az idősebb generációt illeti, ez a korosztály inkább a kulturális körutakat célozza meg és használja ki. Ebben az évben Görögország, Törökország, Málta, Spanyolország a legkedveltebb útirányok. Meg kell jegyeznem viszont, hogy a kirándulások száma ebben az évben hozzávetőlegesen tíz százalékkal nőtt a tavalyihoz képest, és a számításaim azt mutatják, hogy ez az arány nőni fog a következő évben is.”

Paraszka_Boroka_01Parászka Boróka, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa:

A nyaralás nem pénz kérdése, hanem szabadságé és akarásé

„Egyszer voltam nyaralni gyerekkoromban a tengeren a szüleimmel, soha külföldön nem jártunk 1989 előtt. Nem győzök revánsot venni a történelmen: azóta elszántan, előre megfontolt módon, taktikusan nyaralunk. A nyaralás nem pénz kérdése, hanem a szabadságé és az akarásé. Minden évben elvisszük a gyermekeinket és magunkat valahová, ahol megtanulhatják (megtanulhatjuk), hogy a hazájuk Európa, és még annál is messzebb, hogy nincs határ.

Fegyelmezett felkészülések és utazások ezek. Jó akciósan megvásárolt repjegyekkel, vagy éppen Daciával utazunk. Az a mi autónk, és csomagtartóból esszük a hazait. Ha elfogy, akkor ugyanolyan kispénzű üzletben vásárolunk, mint amilyenben a Jeddi út szélén, nem költekezünk. Szórakozunk is rajta, hogy mindenütt ugyanabban a sarokban, ugyanazon a polcon van ugyanaz az akciós málnalekvár, elég kis falu ez a bejárandó világ.

Előre megalkuszunk a szállásokról, otthontól otthonig haladunk, nincs szállodázás, nyaralós luxus. A nyaralás nem különidő, más világ, többletköltség, hanem a hétköznapok kiterjesztése és elmélyítése. Nem kell magyarázni a kölyköknek 48 óra Daciázás után a Thermophülei szorosnál, hogy mi az a hősiesség, meg kitartás. Egy hétvége Szovátán, egy hétvége Rómában (az előbbi a drágább), hetelés a Hargitán, családi mászás az Akropoliszra: ez az életünk, ez az örökség, amit átadunk. Az élmény, az együtt eltöltött idő, a megtett kilométerek. Nagyon sok minden mérhető és rögzíthető, és nagyon sok minden mérhetetlen és rögzíthetetlen. Bírjuk az <> mondat erejét.”


Bako_Zoltan_01Bakó Zoltán, a Vásárhelyi Hírlap munkatársa:

Egészséges magaslati levegőn

„Az év elejétől májusig tartott a dilemma – Görögország, Róma, esetleg Málta legyen az idei úti cél. Végül több egészségvédelmi profilaxis-szakember sugallmainak engedve a honi magaslati levegő áldásos hatása mellett döntöttem, ennek reményében óvatosan megközelítettem az egyik marosvásárhelyi klinikai kórház belgyógyászati osztályának második emeleti platóját. Itt némi idő elteltével vendéglátóim úgy döntöttek, hogy felsőbb osztályba léphetek, így aztán viszonylag rövid túragyaloglás után júniusban kikötöttem a szív- és érsebészeti klinika negyedik emeletén. Miután a magaslati levegő mikroklímája megfelelőnek bizonyult, állófogadáson protokollumot írtunk alá több fémből készült áteresz azonnali alkalmazásáról, ami annyira elnyerte valamennyiünk tetszését, hogy mindjárt hármat is alkalmaztunk koszorúerekbe fonva a fentnevezett artériákon. Egyes turisztikai szakemberek vélekedése szerint ilyen esetekben szerencsésebb a páros szám, ezért aztán júliusban újabb koszorúban fogadtunk állva, sztent a pityere jelszóval. Azóta ismerőseim a kitüntető Acélember jelzővel illetnek, vájtfülű és idősebb nosztalgikusok a Sztal(in), eleddig általam ismeretlen becenevet ragasztották rám. Mindezek után áttértem a megnyugvás nemes ösvényeire, s teljes erőbedobással készülök az idei negyedik csúcsdöntésre. Szeptemberben visszatérek a szív- és érsebészet negyedik emeleti platójára, ahol bájpasszolni fogok egy lelkes fehérmezes csapat kötelékében. A felkészülés már elkezdődött, a csapattársaim biztosítottak a fair play minden kívánalmának teljesítéséről, kíméletes barátságból nekem a passzív játékos szerepet szánták. Úgy mondták, csak feküdni és szuszogni kell, a többit majd ők rendezik. Amennyiben a második feltételt nem teljesítem, a döntőbíró piros lappal és együttérzéstől könnyező ismerősökkel büntethet. Állítólag ez megfelel a játékból való kiállítás ismérveinek is. Amennyiben jól viselem magam, jövőre mehetek görögbe, olaszba, akár máltásba is, ha lesz rá pénzem.”


Gaspar_Melinda_01Gáspár Melinda magyar szakos tanárnő:

Az idén belföldi utat terveztünk

„Szerencsére olyan természeti, földrajzi környezetben élünk, ahol karnyújtásnyira találunk csodálni valót, bármilyen irányba is induljunk. Ha csak a Maros mentén keresgélnénk, ott is bőven akad olcsó, de csodálatos, erdőt, mezőt, hegyet, sziklát, bővizű patakokat, akár több méter magas vízeséssel kínáló, nyaralásra, fürdőzésre, pihenésre alkalmas hely. Mi idén nyárra belföldi utat terveztünk – nem feltétlenül anyagi megfontolásból –, hiszen az országon belül is számtalan olyan pont van, ahova rég vagy még egyáltalán nem jutottunk el. A Mezőségen át Máramarosig, s onnan az Erdélyi-Középhegységen át a Kazán-szorosig majd az Olt völgyén haza Marosvásárhelyre, felejthetetlen nyolc napos utazást sikerült kb. 1500 lejből megejteni. Nem olcsó mulatság ez sem, főleg az üzemanyag kerül sokba, szállást panzióban 70-80 lejért nem nehéz találni két személy részére, 100-ért két gyerekes család részére, de aki lemond e kényelemről, sok helyen ingyen is sátorozhat még. Számítani kell a különböző belépőkre, díjakra, idegenvezetésre, viszont ezen is lehet enyhíteni, ha megfelelő könyvekkel, térképekkel vágunk neki az útnak. Szerintem ne az anyagiaktól tegyük függővé a nyaralást, mindenképp mozduljunk ki otthonról, töltsünk pár napot a megszokottól egészen eltérő környezetben.“


Sarkadi_Zoltan_01Sarkadi Zoltán Gábor színművész:

Bejártuk egész Magyarországot

„Idén nyáron lejárt már a nyaralásunk nagy része. Kisebb utazásaink, kiruccanásaink voltak Segesvárra, illetve Brassóba. De össze tudtunk hozni egy magyarországi utazást is, sikerült bejárnunk egész országot. Igaz, 10 éve készülődünk erre. Ez volt az első alkalom, amikor el tudtunk menni a gyermekekkel. Gyönyörű helyeken jártunk, kedves barátaink, rokonaink fogadtak, vittek bennünket. Jó volt, igazi feltöltődésnek számított.  Tavalytól készülünk rá, azóta gyűjtjük a pénzt. Feleségem tanítónő, ezért nem mondhatom, hogy könnyen ment, de fokozatosan kigyűjtöttük. Megérte elmenni, legfőképpen a gyermekek miatt, de mi is jól éreztük magunkat.

Nyáron dolgozom, így már nem fogunk tudni elmenni hosszabb időre, de mindenképpen szeretnénk egy-két kiruccanást még összehozni.

Nem panaszkodom, panaszkodunk, mert látom, hogy – sajnos! – sokan ezt sem tudják megengedni maguknak.

Jó lenne, ha mindenki, aki becsületesen dolgozik, az kapjon megérdemelt pihenési lehetőséget is!“


Share Button
Ennyien olvasták: 343

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.