Központ
2017. augusztus 18. péntek, Ilona
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Vasárnap
Derült

Karácsony ünnepe fronton, tábori kórházban, hadifogságban

Nemes Gyula december 23, 2016 Társadalom

100 éves az első világháború

Az október 27-én megjelent lapszámunkban arról írtunk, hogy miként keserítette meg a háború az itthon maradottak életét, és milyen károkat okoztak vármegyénk területén a különböző falvakba beszállásolt katonák, átvonuló hadtestek. Mai lapszámunkban folytatjuk első világháborús sorozatunkat. Ezúttal arról próbálunk képet alkotni, miként is lehetett a háborús körülmények közt méltósággal karácsonyt ünnepelni. Hogyan élték meg ezt az itthoniak és miként a fronton, tábori kórházban vagy hadifogságban szenvedő honvédek.

christmas_front

1914. december 25-e a fegyverszünet karácsonyaként vonult be a történelembe. A megható eseményről film is készült. Azon a napon ugyanis váratlanul elhallgattak a fegyverek az első világháború nyugati frontján, a lövészárkokba húzódott katonák pedig karácsonyi dalok éneklésébe kezdtek, majd előmásztak állásaikból, hogy a semleges zónában ajándékokat cseréljenek ellenségeikkel. Az 1914. évi karácsonyi fegyverszünet, a háborúk történetében az emberség egyik szép példája volt. Visszaemlékezések, okiratok tanúskodnak arról, hogy 1915 során húsvétkor, majd karácsonykor is akadtak frontszakaszok, ahol a felek ajándékokat cseréltek egymással. Mindezek ellenére ez a nemes szokás egyre inkább elveszett az első világháború későbbi éveiben, ugyanis az elhúzódó harcok és az időközben feltalált halálosztó eszközök – a harci gázok, lángszórók és tankok bevetése – mindinkább kiölték az emberséget a szemben álló katonákból.

karacsonyi-fszunet

1914-karacsony-a-fronton_100588

„Egy pillanatra elfelejtettük az öldöklő háború borzalmait”

1914 decemberében Marosvásárhelyen is a karácsony ünnepére készültek. A polgármester felhívására gyűjtésbe kezdtek, hogy a városban lévő sebesült katonáknak ajándékokat osszanak és fenyőfákat állítsanak. Egy korabeli tudósításból a következőket olvashatjuk: „Hofbauer Aurél polgármester kezdeményezte és tíz helyen lobogott a szeretet mécse. A katonák karácsonyfáját melegszívű úrasszonyok állták körül, de a város minden polgára és polgárasszonya lerótta ajándékát a vitéz és a harctéren megsebesült katonák iránt. Egy pillanatra elfelejtettük az öldöklő háború borzalmait, és arra gondoltunk, hogy hit nélkül nincs Dicsőség, nincs Erő és nincs Élet… A társadalom szeretete tíz karácsonyfát állított fel a katonák részére. Ötezer ötszáz korona gyűlt be erre a város közönségétől, és nagy mennyiségű élelmiszer, cigaretta, szivar, bor, likőr és gyümölcsadományok. A városházán három, nagy szoba tele volt élelmiszerrel, melyből úgy az északi, mint a déli harctéren küzdő vitézeinknek bőven kijutott, sőt a Marosvásárhelyen felállított tíz karácsonyfa részére is rengeteg adomány érkezett.” Az említett tíz karácsonyfa a következő helyeken volt felállítva: „a császári és királyi csapatkórháznál, a közös lábadozóknál (református kollégium), a magyar királyi csapatkórháznál, az állami kórházban, a honvéd lábadozóknál, a népfelkelő lábadozóknál, a városi felsőbb kereskedelmi iskolában elhelyezett katonáknál, a városi felsőbb leányiskolában elhelyezett katonáknál, a Római Katolikus Főgimnáziumban elhelyezett katonáknál és a tüdőbeteg szanatórium intézetben.” (Maros-Vásárhely és a háború 1914. Szerkesztette: Oroszlány Gábor).

karacsony1

A karácsonyi eseményekről a korabeli napisajtó is naprakészen beszámol. A Székely Napló 1914. december 2-án megjelent számában a következőket olvashatjuk: „A szenvedések jaja elhalkul egy pillanatra, a csatatéri borzalmak véres emlékeire fátyolt von a szeretet és a sajgó sebhely fájdalmára a társadalom szívdobbanása ontja balzsamát. A marosvásárhelyi kórházakban ápolt sebesült katonák kórágya körül fenyőgallyakon apró gyertyák gyúlnak, s puha fehér kezek jóságos gesztusa nyújtja át a társadalom szeretete és hálájának jeleit… Az első karácsonyfa ünnep a tegnap volt az állami kórházban, Hofbauer polgármester és a városi tanács, Hints igazgató és nagy közönség jelenlétében… a karácsonyfa alatt Jaross Béla tanár mondott gyönyörű szárnyalású magyar-német beszédet, dr. Bella Mária lengyelül, Popescu Olivia románul beszéltek s a Kongregáció énekkara dalolt magyarul, németül és lengyelül.” A Székely Ellenzék 1914. december 4-én megjelent számából tudomást szerezhetünk arról, hogy minden helyszínen kis műsor bemutatására került sor, majd az ajándékok kiosztása következett. „Minden egyes katona fél liter bort, negyed kiló főtt, meleg kolbászt, egy darab kenyeret, 2 kalácsot, szivart, cigarettát, almát, szappant és egy zsebkést vagy dohányzókészletet kapott” – áll a tudósításban.

hadikorhaz

„300 katonát hívtak meg a gazdagon díszített karácsonyfa alá”

Az 1914-es karácsonykor mindenkinek a szívében az a remény pislákolt, hogy hamarosan vége lesz a háborúnak. Senki nem számított akkor arra, hogy még négy karácsonyt ér meg a háború, ha beleszámítjuk a Székely Hadosztály harcait valamint a hadifogságokban sínylődök kálváriáját is. A Székely Napló 1916. december 24-én megjelent száma megint arról tudósít, hogy a Marosvásárhelyen sebesülésben szenvedő katonák karácsonyi ünnepélyét szervezték meg: „Az idei kórházi ünnepek sorát a kereskedelmi iskola tanulóinak karácsonyfa ünnepélye nyitotta meg. A lelkes tanulók a tanári kar támogatásával már régóta fáradoznak azon, hogy az idén is, mint az előző években, méltó meglepetést szerezzenek a kereskedelmi iskola hadikórházában elhelyezett sebesült katonáknak. Közel 300 katonát hívtak meg a gazdagon díszített karácsonyfa alá s ebben a számban tekintélyesen voltak képviselve a német hősök is. Az ajándék kiosztása előtt rövid kis hangverseny is volt, melynek ügyes számait – zene, énekszámokban és szavalatokban az intézet növendékei szolgáltatták… Dr. Antalffy Endre tanár magyar és német nyelven köszöntötte a sebesült katonákat… A harmadik háborús karácsony előtt csakugyan van jogunk ahhoz, hogy örvendező sóvárgással tekintsünk a betlehemi jászolhoz közeledő csillag derengő fénye elé, mely majdan nemsokára angyalok énekével fogja hirdetni, hogy megszületett a Megváltó… Talán ezúttal a béke megváltója.”

Karácsonyi csillag ragyogj fényesen!

A frontokon vagy különböző hadikórházakban karácsonyozó katonákról szóltunk előbbre, de vajon hogyan élték meg az ünnepeket a hadifogságba került magyar honvédok? A székelykakasdi Imreh Mihályt 1918 karácsonya Taskentben, orosz hadifogságban találta. A magyar honvédet egy vers megírására ihlette az emlék:

Hadifogság. Karácsonyi emlék

Karácsonyi csillag ragyogj fel felettünk,

Űzd a sötétséget, mely van körülöttünk.

Fényednél haladtak a keleti bölcsek,

Betlehemben megtalálták azt kit kerestek.

 

Karácsonyi csillag ragyogj fel felettünk,

E sötét fogságban gyújts világot nekünk.

A sötétség után legyen világosság,

Hosszú fogság után jöjjön a szabadság.

 

Karácsonyi csillag ragyogj világosan,

Hozz világosságot szép Magyar hazámban.

A háború után jöjjön a békesség,

Gyilkos harcok után szerető testvérség.

 

Karácsonyi csillag ragyogj fényesen,

Szép Magyar hazámban, kicsiny községemben,

Szeretteim közé hozd a békességet,

Boldog viszontlátást, tartós szeretetet.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 333

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.