Központ
2018. október 20. szombat, Vendel

Könyv vagy internet?

Központ június 13, 2013 Társadalom

Könyv vagy internet?

konyv

A tudás, a gondolatok, az információ rögzítésének, továbbadásának igénye, szükségessége igen régi időkig nyúl vissza. Már az ókori népek agyagtáblákra, tekercsekre írtak. Később aztán megjelentek a pergamenre írt kéziratos kódexek, amelyek külalakra a mai könyvekre hasonlítanak. A könyvnyomtatás feltalálását a 15. század elején élő és dolgozó Gutenberg nevéhez kötik a történészek.

Az internet a könyvvel szemben még csak kisgyermeknek számít, hiszen múltját csak az 1960-as évekig vezethetjük vissza. Ennek ellenére a statisztikák szerint ma körülbelül 4 milliárd ember használja az világhálót, és mindamellett, hogy számos káros hatása is van, egyre nagyobb teret hódít. Úgy néz ki  egyre inkább kiszorítja a zenegépeket, tévéket, rádiókat és a könyveket, újságokat. Mai lapszámunkban annak próbáltunk utána járni, hogy kinek milyen a viszonya a könyvekkel, nyomtatott lapokkal, illetve az internettel.  Ha ugyanazt a tartalmat olvashatja könyvből, újságból vagy képernyőről, melyiket választja? Mit gondol, felváltja-e valaha az internet teljes mértékben a könyveket, a könyvtárat? Kérdéseinkkel olyan emberekhez fordultunk, akik napi kapcsolatban vannak a nyomtatott kiadványokkal, olvasással és az internettel.


Konrád Árpád,ny. erdőmérnök, vadgazdaságtani szaktanár (82 éves):

„Mindannak ellenére, hogy nagyon sok előnnyel rendelkezik az elektronikus írott anyag, nem tudja azt az érzést nyújtani olvasása közben, amit egy szépen szerkesztett és kivitelezett könyv. A könyvnek lelke van. Kézbe véve, valamiképpen részesévé válunk annak a témának, amit fejteget az író, vagy akár a tudósító. Ebből kifolyólag magától értetődik, hogy ugyanilyen szerepe van egy könyvtárnak is. Belép az ember egy gondozott könyvgyűjtemény közé, úgy érzi magát, mint a kultúrtörténet örököse, aki behatolhat ősei gondolatvilágába, kézbe veheti  a múlt emlékeit, s osztozhat a gondolatokkal. Templomi hangulat.

Ismétlem, hatalmas előnye van az internetnek, csodával töltenek el az általa nyújtott lehetőségek, alkalmazom is képességem és szükségletem szerint, de foggal és körömmel küzdenék a könyvek védelméért.”


Dr. Nagy Lajos ny. főorvos (80 éves):  

„Mindkettőt használom, a könyvet és az internetet is. De újságot inkább nyomtatott formában olvasok, ritkán böngészem az e-újságokat. Ha ugyanazt a tartalmat olvashatom nyomtatott lapokról vagy képernyőről, akkor messzemenően szívesebben a könyvből teszem azt.

Véleményem szerint sohasem fogja felváltani az internet a könyvtárakat, sőt a könyvnek és a könyvtárnak egyfajta újjászületése fog bekövetkezni.”


Antalfi Imola újságíró (44 éves):

„A mai információs társadalomban főként a fiatalok olvasnak interneten újságot, illetve könyvet, egyre inkább teret hódítanak az online médiumok. Ma már van elektronikus könyv, elektronikus könyvesbolt, hírsite-ok, elektronikus újság, elektronikus hírlevél-szolgáltató portál, stb, és nem utolsó szempont az internetes levelezés, adatcsere sem. Tény, hogy az internet használata, az online olvasás számos előnnyel is jár, hiszen gondoljunk csak a világháló nyújtotta tájékozódási lehetőségekre: gyorsaság, változatosság, interaktivitás, kommentárok posztolása. Az internet olyan, akár egy nagy könyvtár, rajta mindenről találni információkat. Igaz: gyakran felszíneset, ellenőrizhetetlen forrásból, aminek megvannak a maga kockázatai.

Szólni kell azonban a nyomtatott könyvek, lapok varázsáról. Arról az érzésről, amikor fellapozhatunk egy könyvet, újraolvashatjuk, magunknál tarthatjuk bármikor és nem kell hozzá wi-fi, laptop, modem, jelszó, kábel, konnektor, előfizetés nethasználatra. Arról az érzésről, amikor a friss kávéillat keveredik a nyomdából kijött újság szagával, otthon vagy egy kávázóban, reggelente, avagy délutáni szieszta alkalmával. Diákként sokszor volt úgy, hogy unalmasabb órákon az iskolapad alatt, térdemen feküdt Jókai, vagy éppen a tankönyv alatt lapult Karl May, éjjel pedig paplan alatt, elemlámpával is érdemes volt átélni egy-egy regény izgalmas cselekményét, dacolva a pihenésre buzdító szülőkkel. Ma már a fiatalok inkább drága maroktelefonokon navigálnak, fészbukoznak, lájkolnak, posztolnak, stb.. Meggyőződésem, hogy az internetes újságírás, -olvasás, levelezés nem váltja fel teljes mértékben az ellenőrizhetőséget, pontosságot nyújtó nyomtatott sajtót, a nyomtatott könyvek olvasását. Úgy vélem, az online újság, vagy könyv a jövőben is jól megfér a nyomtatott sajtó, kiadványok mellett, és egymást kiegészítve, értelmes módon érdemes „fogyasztani” ezeket, fiataloknak, idősebbeknek egyaránt.”


László Márton levéltáros (37 éves):

„Inkább internetet olvasok, elsősorban anyagi okokból. Ha pedig híreket akarok, akkor internetes portált használok: index.hu, origo.hu, hirszerzo.hu, azért mert ezek olvasmányosabbak és lazább a stílusuk, mint a hagyományos újságoknak, még ha azoknak van is internetes változatuk, mint például a Népújságnak vagy a Központnak.Ha a tartalom ugyanaz, akkor inkább könyvből olvasom, mert szemkímélőbb és kényelmesebb.Az internet igenis fel fogja váltani a könyveket, könyvtárakat, ahogy egyre több tartalom felkerül a világhálóra. Az ember alapvetően kényelmes: ha kinyomtathatja otthon, akkor minek elballagnia a könyvtárba? Az emberek három dologért fognak könyvtárba járni: 1. keresik azt, ami még nincs fenn az interneten, 2. mert ott csendben, jól lehet tanulni és dolgozni. 3. egyfajta program a nyugdíjasoknak, hogy elolvassák a napisajtót.”

Berekméri Edmond pedagógus (41 éves):

„Az internet nagyszerű dolog, de nagyon szegényes helyettese egy könyvtárnak, csupán egy eszköz, amely segítségünkre lehet.  A könyvtárak jelképei kulturális műveltségünknek, a tudás teljességének.  Az internet csodálatos, de azt hangoztatni – ahogy teszik ezt ma néhányan –, hogy feleslegessé teszi a könyvtárakat, butaság. Továbbá, az interneten nincs minőségellenőrzés, nap mint nap emésztőgödörnyi hulladékkal találkozunk. A kereső-honlapok gyakran ígérik, hogy mindent megkeresnek, de „nem tudnak szállítani”.

Különben, egy teljesen virtuális könyvtárat egyszerűen lehetetlen létrehozni generációnk idején belül. Mivel a könyvnyomtatás nagyon hosszú múltra tekint vissza, rengeteg dokumentum csak írott formában létezik, a számítógéppel nem tudjuk elolvasni. Próbáljon valaki egy e-könyv-olvasót több mint egy óráig nézni! A legjobb esetben is fejfájás és a szem túlerőltetése az eredmény. Mindamellett, ha az, amit olvasni szeretnénk hosszabb egy oldalnál, kinyomtatjuk.

A könyvolvasásnak megvan a varázsa, nekem nem tudja ugyanazt az élményt nyújtani, megadni az internet. S hasonló a helyzet az újságokkal, ritkán olvasok újságot, folyóiratot számítógépről.”


Bölöni Domokos író (67 éves):  (Felköltöztem a netre – részletek)

„A könyvek betöltötték az életemet. Hatodikos koromban kikölcsönöztem a vámosgálfalvi iskola könyvtárából a Toldi-trilógiát, de mire a befejező részhez jutottam volna, ellopták. Édesanyámnak a szerdai piacon kikínlódott egész napi keresete sem volt elég, mert bírságot is róttak. Az Isten úgy vert tovább, hogy tyúk- és népszámláló biztosból átbillentett községi könyvtárossá. Mindezek mellett voltam tanár, igazgató, és irodalomszervező is.Szinte természetes volt, hogy egyszer majd könyvet is írok. És az is, hogy egyszer majd ellepik a lakásunkat, és beléjük fulladunk. Nos, itt tartunk ma.

Annyit írtam kézzel, hogy már az ujjaim is elvástak. Sokáig nem volt írógépem. Kölcsön masinákon, öreg irodai csotrogányokon vagy idegen billentyűzetű iskolai gépeken bütyköltem írásaimat. Az első írógépet a Kolozsvárott élő Molnos Lajos szerezte nekem. (…)

Negyvennégy évesen ugrottam fejest a napisajtóba, de a számítógépes világgal csak ötvenkét éves koromban kerültem kapcsolatba, amikor kezdték elektronikusan is szerkeszteni az újságot. A szerkesztőség a nyílt szemű fiatal munkatársakat tanfolyamra küldte, és ezek hazakerülve egy addig ismeretlen nyelven kezdtek egymás között karattyolni. Olyan madárnyelvi kifejezések röpködtek a levegőben, mint szoftver és hardver, e-mail, word meg password, aztán a bájt meg a drájver, dilét és iszkép, freemail meg a g-mail –, amiket kellő fordítással még érteni is lehetett –. (…)

Rettenetesen bosszantott, hogy a fiatalok mindent jobban tudnak nálam, ezért rendszeresen a nyakukra jártam, valahányszor elakadtam. Márpedig lépten-nyomon elrontottam valamit. Mégsem szegte kedvemet. Kis jegyzőfüzettel jártam-keltem, a műveletek menetét, algoritmusát azonnal feljegyeztem, hogy el ne felejtsem. Így aztán röpke félév alatt eljutottam arra a szintre, amely nekem tökéletesen megfelelt, vagyis hogy gépbe írhassam a cikkeimet, karcolataimat, és azokat meg is őrizzem lemezen, kötetbe szerkesztés céljából. Közben továbbra is eprészgettem az apró-cseprő tudnivalókat a tördelőszerkesztőktől,  a nagy ritkán megjelenő rendszergazdától –, úgyhogy mire a gyermekeim megleptek egy saját masinával, már tudtam „szakavatottan” nyúlni hozzá, és első figurára sikerült elrontanom. Végül mégis megszelídítettem, mint a kis herceg a rókát, máig szenvedélyesen – elsősorban munkaeszközként – használom, és nem lepődöm meg, ha olyanokat látok-hallok, mint nettikett, netreforgó, netszleng satöbbi.

A vőmet megkérdezték, miért nem látni az apósát mostanság a különféle nyilvános rendezvényeken.

– Hát mert felköltözött a netre – jött a lakonikus válasz.”


Share Button
Ennyien olvasták: 508

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.