Központ
2017. december 16. szombat, Etelka, Aletta
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Jórészt felhős
Holnap
Jórészt felhős
Borús
Hétfő
Borús

Konrád Árpád emlékére

Központ november 7, 2013 Társadalom

Konrád Árpád emlékére

konrad

„Aki el tudja fogadni az életet úgy, ahogy az jelentkezik, és emberi méltósággal tud viszonyulni a helyzethez, mindig megtalálja benne az örömöt, s lesz emléke bőven.”

Konrád Árpád, 2009

Konrád Árpád okleveles erdőmérnök, vadgazdaságtani szaktanár Kolozsváron született 1931. április 16-án egy erős hazafias érzelemmel és szülőföldszeretettel megáldott, vasúti munkáscsalád harmadik fiúgyermekeként. Elemi és középiskolai tanulmányait a Farkas utcai Református Kollégiumban végezte. Ezután, egy családi döntés értelmében, beiratkozott a Kolozsvári Magyar Tanítóképzőbe, ahol 1950-ben sikeresen letette a képesítővizsgát. Sokoldalú és ésszerű tevékenységére már itt is felfigyeltek tanárai, és mikor megnyílt a lehetőség, továbbtanulásra érdemesítették. A Szovjetunióban szervezendő felsőfokú képzésre javasolták, állami ösztöndíjat biztosítva az egyetem elvégzéséig. Amíg az ügyek rendeződtek, tanítói kinevezést kért, majd kapott a gyerővásárhelyi négyosztályos osztatlan magyar elemi iskolához. De a Kalotaszeg peremén elhelyezkedő kis falu egy hónap múlva oktató nélkül maradt, mert tanítójukat minisztériumi rendelettel külföldre parancsolták.

Elnyerte az orosz közösség értékelését

Útiránya Moszkva volt. Itt egy hatalmas tornateremben, padlóra helyezett matracokkal biztosított fekvőhelyekkel, a legegyszerűbb feltételekkel rendelkező gyűjtőtáborban, egyheti tartózkodás után megkapta beosztását a Leningrádi Erdőműszaki Akadémiára. Kétévi szorgalmas tanulásával és cselekedeteivel, elnyerte az orosz közösség értékelését. Mivel nehezen viselte a balti légáramlat hirtelen váltakozó nedves és fagyos, szervezetre káros hatásait, egészségi állapotának megóvása érdekében áthelyezték Kijevbe, Ukrajna fővárosába, ahol sikeresen folytatta megkezdett tanulmányait.

A két főiskola keretében végzett tanulmányok megalapozásának érdekében sokfelé járt a Szovjetunió vidékein, a Finn-öböltől és a Ladoga-tótól a nagy orosz tajgába, majd Ukrajna kiterjedt vidékein a legkisebb kolhoz-településektől a nagyobb városokig, s a Kaukázus hegyeinek lábáig. Mindenütt sikerült szép emlékeket hagynia maga után, úgy is mint ember, s úgy is mint magyar. Idővel elismeréssel védte meg diplomamunkáját és nyerte el az okleveles erdőmérnöki címet 1956 júniusában.

Szalongarnitúrát készített Nicolae Ceauşescunak

Hazatérése után a Nyugati-Kárpátokban, a Topánfalvai Erdőgondnokság főmérnökeként kezdte munkálkodását. Egy év múlva, minisztériumi utasításra, igazgatója lett az egyetlen magyar nyelvű erdészeti iskolának, mely Csíkszeredában működött 1963 őszéig, az iskola felszámolásáig. A következő évek sok viszontagsággal nehezítették az életét, különböző munkahelyeken kellett nehéz körülmények között bizonyítania. Különleges megvalósításokra volt hajlama, így történt aztán, hogy Nicolae Ceauşescunak, egy királyt is megillető szalongarnitúrát kellett készítenie. Lehet, hogy ennek és egyéb képességeinek köszönhetően, elnézték neki az elvtársak a határtalan igazság keresését és követését, amely nem mindig egyezett a hatalom elvárásaival.

Példamutatás a jövő nemzedéknek

Nagyernyéhez fűződő első emlékeit a vadászat alapozta meg, mert az 1970-es évek vége táján az itteni csoporthoz csatlakozott. Itt sok sikeres élménnyel gazdagította ismeretkörét mindaddig, amíg 2000-ben le nem mondott szeretett időtöltéséről és régi szenvedélyéről, a természetjárásról. Idővel aztán, nyugdíjba vonulása után, szoros kapcsolatba került a lakossággal is, mivel itt vett egy bennvalót, és adófizető lakosává vált a községnek. Fiának szeretett volna itt jövőt alapozni hazatérése után, aki külföldön volt szakmai tanulmányúton. Nagyernyei lakásán véglegesítette és írta le géppel, kéziratban levő életművét, melyet aztán 2009. decemberében a marosvásárhelyi Mentor Kiadó jelentetett meg és mutatott be a Bernády-házban, nagyszámú kultúraigénylő közönség előtt. A könyv bizonyos fokig történelmi visszatekintés, de egyben példamutatás a jövő nemzedéknek a tanulás fontosságára, konok emberi kitartásra és bátorságra. (Konrád Árpád: Egy életút szivárvány, sarkifény és délibáb alatt, Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 2009)


Konrád Árpád 2013. október 20-án hunyt el, síremléke a Megyei Kórház melletti Marosvásárhelyi Municípiumi Temetőben található. Nyugodjon békében.


Share Button
Ennyien olvasták: 408

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

1 Hozzászólás

  1. Lukács (Konrád) Judit február 9, 2015 at 10:37 du.

    Örömmel olvastam kedves szavait Édesapámról. Egy megjegyzésem lenne a cikkel kapcsolatban mivel hiszem, hogy egy Konrád Árpádot ábrázoló kép méltóbb lenne a cikkhez, mint a volt sógornőm fényképe.

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.