– Interjú Dr. Flórián Csabával –
Dr. Flórián Csaba neve nem ismeretlen városunk olvasóközönsége előtt. A Kőrösi Csoma Sándor nyomában járó marosvásárhelyi születésű orvos Ázsiába tett utazásáról 2018 januárjában is beszámoltunk. Mai lapszámunkban arra kértük, meséljen legújabb ilyen jellegű utazásairól.
– Az elmúlt években Csoma nyomában tett utazásaidról Ladakhban, Nyugat-Bengáliában több helyen írásban, szóban beszámoltál. Miért jött szóba az idén Pakisztán?
– Tavaly ősszel kedvenc utazási irodám meghirdette az első pakisztáni útját. Az elmúlt évtizedekben nem lehetett ide utazni, így az érdeklődés olyan nagy volt, hogy csak a „harmadik turnusba” fértem be. Az országnak most is vannak tartományai, például Beludzsisztán, Gilgit-Baltisztán, a nyugati határvidék, ahova nem lehet beutazni, illetve vannak helyek, ahova csak speciális engedéllyel. Nagy kár, mert csodálatos hegyeik vannak! A Hunza-völgy és a Kaghan-völgy a világ legszebb völgyei közé tartoznak. Év elején olvastam, hogy Angliában Pakisztán lekerült a „turistáknak nem ajánlott országok” listájáról, és ez megnyugtatóan hangzott.
– Milyen útvonalon utaztatok?
– Délről, Karacsiból indultunk északnak, az Indus-völgyében. Karacsi ma 21 millió lakosú város, néhány éve a világ egyik legveszélyesebb városa volt, mára ez megváltozott. Igaz, voltak olyan útszakaszok, ahol rendőri felvezetéssel közlekedtünk és néhány régészeti lelőhelyen, végig mögöttem sétált egy fegyveres katona, aki néha arra kért mosolyogva, hogy fényképezzem le. Egyébként az emberek hihetetlenül kedvesek, mosolygósak, szeretik magukat a turistákkal „szelfizni”. Turistával nagyon kevéssel találkoztunk. Nincsenek még felkészülve a turizmusra, ez látszott a szálláshelyeiken, amelyek viszont teljesen tiszták voltak. Röviden az útvonalról: Indus-völgyén haladtunk északra, Makli nekropolisz (Thatta), a világ egyik legnagyobb temetője, 10 négyzetkilométeres területen több mint félmillió sír a 14–17. századból. A Ranikot erődítmény fala 35 km hosszú, a Mohendzsodáró az 5.000 éves titokzatos város. Élmény volt látni a Bhutto család mauzóleumát. A britek építette Sukkur-gát az Induson, melynek köszönhetően egy kiterjedt öntözőcsatorna rendszer valósulhatott meg. Továbbá a romantikus Derawar erődöt, Uch Sarif város síremlékeit, a 9.000 éves Harappa lelőhelyeit, Multan város szufi szentélyeit említhetném. Taxila, a gandhárai-buddhizmus fővárosa, múzeumával egyik gyöngyszeme volt utazásunknak. Számomra a legnagyobb élményt azonban Lahor jelentette, elsősorban Kőrösi Csoma Sándor és további magyar emlékei miatt.
– A Facebook-oldaladon részletesebben írtál ezekről, röviden foglald össze, mit kell tudnunk róluk.
– Kőrösi Csoma Sándor 1822. március 12–23. között tartózkodott Lahorban. Bernard Le Calloc’h kutatásai alapján ma már tudjuk, hogy a várossal szemben, a Ravi folyó túlpartján lévő karavánszerájban szállt meg, Dzsahángír mogul uralkodó sírja mellett. Két francia tiszt társaságában utazott idáig, akik Teheránból keletre jöttek szerencsét próbálni a szíkh uralkodó hadseregében. Baktay regényében úgy állítja be, hogy a két tiszt társaságában Csoma járt az uralkodó udvarában, de ez nem felel meg a valóságnak. Csoma végig a szálláshelyén maradt, ezt a lahori rendőrfőnök kémjének jelentéséből tudjuk. Lahorból indult Amritszár felé. Nagy élmény volt sétálni a cellák előtt, ahol egykor utazók, kereskedők szálltak meg, az udvaron mely egykor tevékkel, lovakkal, a karavánok segítőszemélyeivel volt zsúfolt. Megemlítem, hogy napra pontosan 198 évvel Csoma után voltunk Lahorban.
– Ezzel kapcsolatban, készítettél egy virtuális emléktáblát a neten, talán egyszer egy valódi is felkerül a karavánszeráj falára. Milyen további magyar kapcsolatokról tudunk?
– Igen, az idén ünnepeltük a brassói születésű, szász Honigberger Márton gyógyszerész-orvos születésének 220. évfordulóját. Az ő élete számos ponton kapcsolódik Kőrösi Csoma életútjához. Honigberger Aleppóban kapcsolatba került az osztrák tiszteletbeli főkonzullal, akinek családtagjait sikeresen kezelte. Picciotto főkonzul láttamozta Csoma úti okmányát. Nagy valószínűséggel ismerte az európai kolónia tagjait, köztük Pohle Ignác kereskedőt, aki Csomát támogatta és megszervezte bagdadi tartózkodását. Bagdadban Szvoboda Antal vendégeként, ugyanabban a házban kapott szállást, ahol korábban Csoma is megszállt. Bagdadból 1829-ben érkezett Lahorba, Kőrösi Csoma után hét évvel. Azonnal hírnevet szerzett magának, mikor megoperálta Allard – Csoma egyik francia útitársa – fiát, akinek gerincfisztulája volt. 1833-ig Lahorban tartózkodott Rándzsit Szingh maharadzsa udvari orvosaként. De mással is foglalkozott: puskaport gyártott, ágyúöntödét működtetett, pálinkát főzött, nyomdát rendezett be, és nem utolsó sorban régészkedett, rejtélyes sírdombokat tárt fel, növényeket gyűjtött. 1831-ben találkozott Victor Jacquemont francia természettudóssal, aki meglátogatta Csomát, a kanami kolostorban. Honvágya miatt hazautazott Brassóba, útközben Kabulban átadta régiséggyűjteményét dr. Victor Gerardnak – Kőrösi Csoma híres pártfogójának – aki később Kalkuttán keresztül Európába juttatta. Honigberger 1839-től 1849-ig, másodszorra tíz évig tartózkodott Lahorban, a Teshil Bazár negyedben lévő házában kórházat működtetett szegények számára. 1841-ben nála szállt meg Schöfft Ágoston, akit beajánlott a maharadzsa udvari festőjének. A 14 éves lahori munkássága gazdagok és szegények orvosaként, talán megérdemelne egy emléktáblát a bazársoron.
– Említetted Schöfft Ágostont, akiről tudjuk, hogy ő készítette el az egyetlen portrét Csomáról.
– Utazásom másik fontos célja volt a lahori erődben lévő Szikh Galéria meglátogatása, ahol Schöfft Ágoston szikh uralkodókról készített festményei láthatók. Az itt látható gyűjtemény az utolsó mogul uralkodó Duleep Szingh lányának, Bamba hercegnőnek volt a tulajdona, aki Angliában nevelkedett, és apja halála után 1912-ben döntött úgy, hogy hazalátogat. Újsághirdetés útján keresett zeneileg művelt társalkodónőt magának. A választása Gottesmann Mária-Antóniára esett, aki nem más, mint Baktay Ervin – Csoma későbbi életrajzírójának – nővére. Mária-Antónia Pandzsábban férjhez ment egy szikh arisztokratához, akitől később Budapesten leánya született, Amrita Sher-Gil. Ő a 19. századi India modern képzőművészetének legnagyobb alakja. Amrita 28 évesen, 1941-ben Lahorban halt meg. Bamba hercegnő halála után, a gyűjtemény a pakisztáni állam tulajdonába került.
– Kiket láthatunk az említett képeken?
– A kiállított művek a szikh uralkodóház tagjait ábrázolják európai festőktől, de javarészt a pesti születésű Schöfft Ágoston (1809–1888) művei, aki 1841-ben tartózkodott Sher Szingh maharadzsa udvarában. Schöfft 1840-ben Kalkuttában találkozott Kőrösi Csomával, és elkészítette a székely tudós egyetlen fennmaradt portréját. Innen utazott Lahorba, ahol kapcsolatba került a maharadzsával. Leghíresebb 3×5 méteres monumentális festménye, a Lahori udvar címet viseli, közel 100 szereplővel. Szerepel rajta többek közt Honigberger Márton és Csoma francia útitársai, Allard és Ventura is. Olvastam a neten, hogy az iszlamabadi magyar követség segítséget ajánlott fel a képek állapotának felmérésére, restaurálására. Talán egyszer itthon is láthatjuk majd a Schöfft képeket.
– Kiről kell még szólnunk?
– Lahori tartózkodásunk utolsó magyar vonatkozású emlékhelye, a Pandzsábi Egyetem volt, melynek alapítója Leitner Gottlieb Vilmos, akinek idén ünnepeltük születése 180. évfordulóját. Pesten született, zsidó szülőktől. Édesapja korai halála miatt, nyolcéves korában Törökországba került, ahol édesanyja újból férjhez ment egy kikeresztelkedett zsidó katonaorvoshoz, aki a török szultán szolgálatában állt. Egy isztambuli korániskolában kapta az első oktatást. 15 évesen 9 nyelven beszélt, a krimi háborúban tolmácsként szolgált. Tanulmányait a londoni King’s College-ban végezte, ahol később arab, török és újgörög nyelveket és muszlim jogot tanított. 1865-ben az angol kormány a lahori kormánybizottság főnökének nevezte ki. Társadalmi és tudományos téren hihetetlen eredményeket ért el: támogatta a nők oktatását, hírlapokat, könyvtárakat, iskolákat hozott létre, melyek közül a legjelentősebb a Punjab University College. Gandhárában régészeti ásatásokat végzett, görög-buddhista szobrokat talált, melyekről azt gondolta, hogy azok készítői a Nagy Sándor által odatelepített makedónok leszármazottjai voltak. Leleteit az 1873-as bécsi világkiállításon mutatta be. Leitner 1874-től, tíz évig az általa alapított Pandzsáb Egyetem rektoraként tevékenykedett, s ő volt az „Asiatic Quarterly Review” alapító szerkesztője is. Ezen az egyetemen tanított később Stein Aurél is. Külön kiemelném, hogy utazásai során eljutott Ladakhba, Kőrösi Csoma egykori lakhelyére, a pukhtali kolostorba is. Élete végén, miután visszatért Angliába, 1889-ben felépítette Észak-Európa első muszlim mecsetét és temetőjét. Az iszlamábádi magyar nagykövetség szorgalmazására 2015-ben, az egyetem Bukhari előadótermében, Leitner G. Vilmosról emléktáblát avattak.
– Szeretnéd még valamivel kiegészíteni?
– Igen, szeretném felhívni az olvasók figyelmét a megújult Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület honlapjára, elérhetősége: csomaegyesulet.hu Az idén lett volna a 30. Csoma napok rendezvény Kovásznán, de a kialakult helyzet miatt októberre halasztották. Addig is az érdeklődők sok érdekes dolgot találhatnak, olvashatnak az Egyesület munkájáról, Csoma életéről, a konferenciák történetéről.
