Központ
2017. szeptember 25. hétfő, Eufrozina, Kende
Jórészt felhős
Ma
Jórészt felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

„Küzdöttem, hogy a magyar névnek tiszteletet szerezzek”

Nemes Gyula szeptember 19, 2015 Társadalom

In memoriam Koós Ferenc

–110 éve hunyt el a református lelkész, író, tanfelügyelő –

„Atyai nagyatyámat, n. ernyei Váradi Istvánt, ki még 1846-ban is élt, jól ismertem” – írja Koós Ferenc Életem és Emlékeim című könyvében, amely ma már könyvritkaságnak számít. Persze nem lett volna szabad nevének, munkásságának úgy elenyésznie, a halála óta eltelt 110 év alatt, mint ahogy a könyvei eltűntek, hiszen a XIX. század vallási, közoktatási és közművelődési életében olyan jelentős szerepet játszott, hogy királyi tanácsos címet adományozott neki a minisztérium. Ezt a Koós Ferencet próbáljuk feléleszteni tetszhalottságából, néhány fontos életrajzi adat bemutatásával.

Koos Ferenc

Koós Ferenc 1828. október 18-án született Magyarrégenben. Szülei: Koós Lőrinc unokai és Váradi Szőcs Zsuzsánna nagyernyei születésűek voltak. Az édesapja módos – bérest is tartó – jobbágy, és a magyarrégeni református egyház gondnoki tisztségét töltötte be. Négyéves korában meghalt az édesanyja. 1840-ben mint szolgadiák került be a marosvásárhelyi református kollégiumba. 1843-ban az édesapja is meghalt. 1846-ban subscribált, addig szolgadiák volt, és még a nyarakat is azoknál a diákoknál töltötte, akiket szolgált. 1846 és1848 között már javult a helyzete egy keveset, mert már a tanítványaitól kapott annyi pénzt, hogy szűkösen fenntarthatta magát. Ekkor jött az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, amelyben aktívan részt vett. A szabadságharc vérbefojtása után Tancson húzódott meg, majd 1850-ben visszament a kollégiumba, és elvégezte azon tanulmányait, melyek a papi pályához voltak szükségesek. (Az édesapjának vágyát is teljesítette ezzel). Ekkor már magán és kosztos tanítványai is voltak, az utolsó évben köztanító lett: hittant, latint és mértant tanított.

Bukarestbe nyert kinevezést, ahol 1855 áprilisában tartotta a beköszöntő beszédét. A bukaresti reformátusoknak volt egy kis fatemplomuk, mellette egy szerény papi és harangozói lakás, és ettől 3 kilométerre egy 15 holdas temetőjük, amelyet Sükei Imre tiszteletes kapott a román államtól. Koós Ferenc, hogy a híveit összeszedje, legelőször egy dalárdát szervezett. Azután megszervezte a gyermekek magyar nyelven való tanítását, összetoborozva negyven magyar gyermeket. 1856-ban a templom mellé egytantermes, de 70 gyermeket befogadó nagyságú iskolát építtetett, 1857-ben közadakozásból két új harangot öntettek 120 aranyért, és felszerelték az új iskola mellé. 1858-ban körülsáncolták a temetőt, 1859-ben őrházat építettek, kutat ástak, és fákat ültettek. A temető nagy részét kiadták bérbe földművelésre.

Koos F. sirja Brasso

Anyanyelvünk védvára a román fővárosban

Ezután új templom építését vették tervbe a hívek. 1853-ban kezdték meg az építkezést, és 1856-ban felszentelték. Koós Ferenc kétszer jött át Magyarországra gyűjteni, és mindig eredményesen. Közel félévszázaddal később azt írja erről:

„Az a templom, melynek építéséért annyit állottam ki, ma áll és állani fog századokon át Románia fővárosában, rendületlen emlékként önzetlen fáradozásaimnak. Álljon is azt kívánom, és legyen védvára anyanyelvünknek, és az evangéliumi hitélet örök forrásának.”

Koos F. sirja

Időközben még a Hunnia magyar olvasóegyletet is létrehozták a bukaresti magyar értelmiségiek, akik között Mester Ede gyógyszerészt, és Szatmári P. Károly fényképészt, később neves festőt találjuk, és amelynek könyv- és pénztárosa Koós Ferenc volt. Ez később ugyanilyen néven kaszinóvá alakult át. Ebből lett aztán a saját épülettel rendelkező „Bukaresti Magyar Társulat” ahol 1858-tól kezdve minden farsangon magyar bálokat szerveztek, ahol „megtanultunk nemesen mulatni, illemesen társalogni”.

Ugyanezekben az években létrehozták a bukaresti Magyar Temetkezési Egyletet is. Megalapította dr. Oroszhegyi Józsával és Váradi Ádámmal a Bukaresti Magyar Közlönyt is, ez azonban fél év után megszűnt. A „Hunnia” keretén belül Koós Ferenc megszervezte a Kolozsvári opera- és népszínműtársulat vendégszereplését, amelyet még a pesti opera kiválóságai is kiegészítettek. Olyan nevek fordultak elő köztük, mint például Hollósy Kornélia.

A Román Nemzeti Színház mindig „megtelt bojárokkal, nagykereskedőkkel és magyarsággal”. „Amiért annyit küzdöttem, fáradoztam, hogy tudniillik a magyar névnek tiszteletet szerezzek a bukarestiek előtt, íme most előttem állott” – írja emlékirataiban.

Nagy jelentőséggel bír az is, hogy 1860-1866 között tehetséges magyar gyermekek taníttatását szervezte meg a marosvásárhelyi református kollégiumban, akik közül Sándor József az EMKE későbbi főtitkára lett, de orvos, mérnök, bankhivatalnok is kitellett belőlük. 1868 után a fenti munkássága miatt a helyzete ellehetetlenült Bukarestben, ezért hazajött Erdélybe, Magyarországra. 1870-ben a Déván létesítendő tanítóképző tanára és igazgatója lett. 1873-ban áthelyezik Máramarosszigetre ugyancsak ebben a minőségben 1876-78 között királyi tanfelügyelő Beszterce–Naszód vármegyében.

1878-81 tanfelügyelő Fogaras vármegyében, ettől kezdve 1890-ig Brassó vármegyében. Koós Ferenc, ahol megfordult, mindenütt alkotott és szervezett. Brassói tanfelügyelő korában az ő javaslatára jelölték meg 1880-ban Apáczai Csere János szülőházát emléktáblával. Hat évvel később 1887-ben Zajzonban a Zajzoni Rab István költő házát is. Kiemelkedő érdemei vannak az állami elemi és polgári iskolák megszervezése terén is, elsősorban Brassóban, de addigi állomásain is, ezért kapta meg 1883-ban „királyi tanácsos” címet.

Élete során cikkei, beszédei, levelei sokasága jelent meg nyomtatásban különböző lapokban, évkönyvekben.

Emlékirata végszavából vett idézettel zárjuk, a Nagyernyéhez is kötődő „porfiúból” miniszteri tanácsossá lett Koós Ferencről szóló ismertetésünket: „Életem hosszú folyamán Isten, haza, emberszeretet lelkesítettek. E földhez, e hazához voltam hű, életem minden viszonyai között”.

Koós Ferenc 1905-ben hunyt el Brassóban, síremléke a brassói református temetőben van. Marosvásárhelyen utcanév őrzi az emlékét a Kövesdombon.

Share Button
Ennyien olvasták: 469

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.