Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Eső
Ma
Eső
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült

Levezényelt visszacsatolás

Nemes Gyula november 18, 2016 Társadalom

Múlt héten izgalmas témát feldolgozó könyv bemutatójára került sor a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius egyházközség tanácstermében: Levezényelt visszacsatolás. A magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben, 1940. A tudományosság igényével összeállított könyv olyan időszakot tár az érdeklődők elé, amelyet még kevésbé kutattak a magyar történészek. A könyv szerzőjét, Sárándi Tamást kérdeztük kutatómunkájáról, a korszak megítéléséről.
sarandi

– Miért választotta ezt a kutatási területet? Vannak személyes indíttatások?

– Az 1940 őszi észak-erdélyi magyar katonai közigazgatás tágabb értelemben a „kis magyar világ”-ként ismert 1940–1944 közötti időszakhoz kapcsolódik. A téma kiválasztásánál nem vezettek személyes indíttatások, nagyszüleim gyermekként megélték ugyan ezt az időszakot, de túl sokat nem meséltek róla. Egyetemi éveim alatt még más téma foglalkoztatott, de már jó 10 éve ez a korszak áll kutatásaim középpontjában. A katonai közigazgatással 2010 körül kezdtem el foglalkozni. Ebben döntő tényező a Szatmár megyei katonai közigazgatásra vonatkozó iratok megtalálása volt, ezeket valószínűleg én olvastam át elsőként. Első körben csak tanulmányok születtek, majd az egyre több forrás napvilágra kerülésével fogalmazódott meg bennem, hogy ebből akár egy forráskiadást is össze lehetne állítani. A kötet kiadásának gondolata kb. három évvel ezelőtt merült fel, amikor felvetettem az ötletet Bárdi Nándor budapesti történésznek. Innen már egyenes út vezetett a Pro-Print könyvkiadóhoz, és ebben az évben a Források a romániai magyarság történetéhez sorozat legújabb köteteként jelent meg.

„Az igazán izgalmas források a helyi világot bemutatóak lennének”

– Van-e elegendő, a korszakra vonatkozó forrás?

 sarandi-2

– A 20. századi témák kapcsán a történészek általában arra panaszkodnak, hogy túl sok a forrás, lehetetlen mindent átolvasni és kiválasztani az igazán fontosakat. Ez érvényes lehet a „kis magyar világra”, de a katonai közigazgatás időszakára nem. Jelenlegi információim szerint napjainkig négy megyei levéltárban négy egykori vármegyei parancsnokság iratanyaga került elő: Szatmár, Hargita, Kolozs és Maros, de várható, hogy a jövőben újabbak is előkerülnek. Mindezzel együtt úgy vélem, hogy a kötetben megfogalmazott megállapítások érvényesek maradnak. Az eddig előkerült irategység töredékes, nagyon sok fontos és érdekes kérdésről szinte semmilyen információval nem rendelkezünk. A katonai közigazgatás működéséről természetesen találhatók Budapesten és – kis mennyiségben – Bukarestben is anyagok, de az igazán izgalmas források a helyi világot, a magyar társadalmat bemutatóak lennének. A könyv struktúráját is a forrásadottság határozta meg, azokról a kérdésekről születtek külön fejezetek, amelyekről van elegendő dokumentum. Szerencsére a legfontosabb kérdésekről – közigazgatás, oktatás, földkérdés, nemzetiségi kérdés, szociális ellátás stb. – rendelkezünk információkkal.

sarandi-3

– Hogyan látja, milyen fogadtatásban részesült a most megjelent könyve?

– A könyv megjelenése még nagyon friss, egyelőre egy könyvbemutató volt Marosvásárhelyen, a nagyközönség először az itteni könyvvásáron találkozhatott a kötettel. Ezt megelőzően a nyaranta megrendezésre kerülő szelterszi társadalomtudományi táborban került bemutatásra, ahol jók voltak az első reakciók. Még nem tudom megmondani, hogy milyen is lesz a kötet fogadtatása. Tervezünk más erdélyi városokban is könyvbemutatót, hogy megismertessük a nagyközönséggel is. Az eladási adatok mellett igazán fontosak az első tudományos recenziók lesznek, ezekből értesülhetünk a szakma reakciójáról.

A magyar történetírás a bevonulás során történt atrocitásokat dolgozta fel megnyugtatóan”

– Hogyan ítéli meg az ön által kutatott időszakot a magyar, illetve a román történész társadalom?

– Ha azt nézzük, hogy a témáról hány publikáció jelent meg román, illetve magyar nyelven, akkor messzemenően a román szakirodalom vezet. A román történetírás már az 1980-as évek közepén monográfiát szentelt a témának. A mennyiséghez azonban nem minden esetben köthető minőség is. Az mindenképpen elmondható, hogy az 1940–1944-es időszak a román történetírás egyik kedvenc témája és napjainkban is tucatnyi tanulmány és könyv jelenik meg a korszakról. Az ezen időszakra vonatkozó kánonok még az 1980-as években, a nacionalista-kommunista diktatúra idején fogalmazódtak meg, és részben tovább élnek és meghatározzák a közbeszédet. Van némi elmozdulás és egyes román kollégák másképp, árnyaltabban látják a képet, azonban a legtöbb írás csak újratermeli az eddigi toposzokat. A román történetírás legfőbb állítása az, hogy a magyar kormány tudatosan törekedett az észak-erdélyi román lakosság elűzésére/kiirtására, és nincs különbség a katonai és polgári közigazgatás időszaka között, csak a módszerek változtak. Ez az állítás természetesen nem tartható, a magyar kormánypolitikának nem volt semmilyen hasonló törekvése. Ez nem jelenti azt, hogy – a dél-erdélyi magyar lakosságéhoz hasonlóan – az észak-erdélyi román lakosság helyzete ne romlott volna folyamatosan, és ne lettek volna jogos sérelmei.

A magyar történetírásban a téma sokkal kevésbé feldolgozott. Habár már az 1960-as években is jelentek meg könyvek, amelyek érintették az eseményeket, kimondottan a katonai közigazgatással kapcsolatban kevés írás jelent meg. Ennek részben oka a fent említett szűkös forrásadottság. A magyar történetírás napjainkig a – részben a katonai közigazgatáshoz is köthető – bevonulás során és azt követően történt atrocitásokat dolgozta fel megnyugtatóan, és egy összefoglaló született Szabó Péter hadtörténész tollából a székelyföldi katonai közigazgatásról. Habár elcsépelt ez a kijelentés, de akár azt is mondhatjuk, hogy ez a kötet hiánypótló a magyar történetírásban, és reményeink szerint hozzájárul az időszak alaposabb megismeréséhez.

Névjegy: Sárándi Tamás (1981, Bogdánd) muzeológus-történész. Tanulmányait a BBTE történelem szakán végezte 2005-ben, majd a Szatmár Megyei Múzeumban dolgozott. Jelenleg a Maros Megyei Múzeum munkatársa. 2011–2013 közt az ELTE Új- és Jelenkori Magyar Történelem doktori iskolájának hallgatója volt. Kutatási szakterülete a magyar és a román nemzetiségpolitika 1940–1944 között és a két világháború közötti időszak társadalomtörténete.

 


cnc_600x90px


 

Share Button
Ennyien olvasták: 419

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.