Központ
2019. április 20. szombat, Tivadar

Lövészárok-kutatás a régészet módszereivel

Nemes Gyula április 16, 2019 Társadalom

Múlt héten egy érdekes tárlat megnyitójára került sor a marosvásárhelyi Néprajzi Múzeumban Maros-mentiek a nagy háború lövészárkaiban címmel. A megnyitó után rövid tudományos konferenciára és könyvbemutatóra is sor került. Az eseményen részt vevő Soós Zoltánt arra kértük, foglalja össze röviden a kiállítás lényegét, dr. Szabó Mátétól arról érdeklődtünk, hogy mi köze van a régészetnek az első világháborúhoz, és hogyan függ össze a római limes kutatása a nagy háború lövészárkainak kutatásával, illetve Pánczél Szilamér a különböző tudományágak egymásra utaltságáról, hasznos együttműködéséről beszélt lapunknak.  

Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója elmondta, hogy az 1914-18-as „nagy háború” az első olyan konfliktus volt, amely Európából indult, de az egész világot felölelte. „A kiállítás azt mutatja be, hogy mit jelentett Maros megyének, a térségnek, milyen emlékei maradtak fenn ennek a háborúnak. Azt elmondhatjuk, hogy a háború nem okozott súlyos pusztításokat itt, a megye területén, emberi vesztességben igen, de anyagi, illetve az épületek szempontjából nem. Mivel itt nem volt front, így elég könnyen megúsztuk. A bekecsi frontot mutatja be a kiállítás, ez az a frontvonal, ahol az 1916-os román betörés megállt. Rövid időről beszélünk, amíg kiépült a Bekecstől a Felső-Maros mentéig ez a frontvonal, azzal a céllal, hogy mindenáron megállítsák a román hadsereget, hogy ne érje el Erdély belső területeit. Ez a kiállítás egy felvezető, de lesz egy másik tárlatunk május folyamán, ami már magát a háborút fogja bemutatni, illetve a következményeit. Szó lesz arról is, hogy miként élte meg a háború kifejletét a helyi magyar, illetve a román lakosság” – tájékoztatta lapunkat Soós Zoltán.

Megtudtuk azt is, hogy a megyei múzeum munkatársai a Pécsi Tudományegyetemmel közösen már több éve folytatnak közös légi régészeti kutatásokat Maros megyében. Elsődlegesen a Római Birodalom keleti limesét, határvonalát kutatják, dokumentálják, de a légi fotózás érintett olyan régészeti területeket is, amelyek nem római koriak, hanem későbbiek. Ennek kapcsán kutatás alá kerültek első és második világháborús lövészárkok is. A kiállításon olyan tárgyak is bemutatásra kerülnek, amelyek főleg a Bekecsen található lövészárkokból bukkantak elő: gyalogsági ásó, kulacs, lőszermaradványok stb.

Dr. Szabó Máté, a Pécsi Tudományegyetem régész-oktatója elmondta, hogy a Pécsi Légi Régészeti Tékának a kezdeti kutatási célja az volt, hogy a római határvédelmi rendszer Maros megyére eső szakaszát, az ún. keleti limest felderítse. „A légi régészeti módszernek az a jelentősége, hogy viszonylag rövid idő alatt nagy területet lehet átnézni, és a felszínen kirajzolódó nyomokat rögzíteni, ezeket aztán a terepen vissza lehet ellenőrizni, ásatást lehet végezni, hitelesíteni lehet ezeket a nyomokat. A légi régészet viszont nem csak egy témára koncentrálódik, bár római lelőhelyeket kutattunk, más korszakból származó objektumok is elénk tárultak. Ezeket fényképeztük, és részben ott is kutatásokat folyatattunk. Érdekesség volt, hogy időről-időre a megye területén húzódó első világháborús állások nyomai bukkantak elő, és ezek a rómaiakkal szinte egyvonalban voltak. Azon kezdtünk el gondolkodni, hogyan lehet az, hogy egymástól ezer évekre elhelyezkedő idősíkok ilyen gyakran találkoznak. Érdekelni kezdett, hogy mik lehetnek azok az állandó stratégiai viszonyok, amelyek a hadmérnököket befolyásolták, hogy különböző időszakokban is nagyjából ugyanarra a helyre tegyék a saját védelmi rendszerüket. Elsősorban katona-földrajzi vonatkozású vizsgálatokat végzünk, azaz a domborzati viszonyok elemzésével foglalkozunk, nagyobb hangsúlyt helyezve az első világháborús állások dokumentálására és megfigyelésére. Ezeken keresztül esetleg vissza lehetne fordulni és meg lehetne találni római lelőhelyeket. Számunkra izgalmas, hogy a római rendszert igyekeztünk kutatni, és most egy első világháborús kiállítás megnyitóján beszélgethetünk, teljesen távol a római kortól. De mára már rájöttünk, hogy valójában ez kéz a kézben jár, mert úgy tűnik, hogy az első világháború megértésével közelebb jutunk a római rendszer megértéséhez” – mondta el lapunknak a magyarországi régész.

Pánczél Szilamér, a Maros Megyei Múzeum régésze szerint az emberi élet nem a tudományterületek szerint strukturálja a folyását. „Annyira szerteágazó a tudomány és olyan mélységig lehet egyik vagy másik tudományágnak a kutatásában behatolni, hogy képtelenség olyan típusú enciklopédikus tudással rendelkezni, mint például a 18-19. században a humántudományok művelői. Napjainkban annyira erős a szakosodás a történelem rokontudományai kapcsán – legyen az régészet, művészettörténet, de akár epigráfia vagy numizmatika –, hogy nagyon nehéz bárkinek egyedül azt a képet hitelesen megrajzolni, amit esetleg a múltról a rendelkezésünkre álló adatok alapján rekonstruálni tudunk. Éppen ezért manapság már kényszerűség az interdiszciplináris kutatásoknak a folytatása, sőt már a transzdiszciplináris kutatások korszakában vagyunk, ahol akkor tudunk igazából jól együttműködni – történészek, néprajzkutatók, gyűjtők, régészek –, hogyha mindenki a saját kompetenciáját adja a közösbe, és ebből egy szép, kerek, koherens, narratíva áll össze. Én úgy gondolom, hogy most például ez a Maros Megyei Múzeum által kezdeményezett – külső segítséggel zajló – kutatás jó példája annak, hogyan lehet többévi összefogással, kitartással eredményes munkát lezárni” – vélekedik Pánczél Szilamér.

Share Button
Ennyien olvasták: 360

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.