Központ
2017. december 16. szombat, Etelka, Aletta
Eső
Ma
Eső
Borús
Holnap
Borús
Borús
Hétfő
Borús

„Ma már nem elég, ha a férfi egy fokkal szebb az ördögnél”

Pál Piroska február 24, 2017 Társadalom

Ferencz Borbála 22 éves divattervező Marosvásárhelyen született, a művészetiben tanult divat- és textiltervezést. Utána Kolozsváron folytatta ugyanezt, Pécsett volt cserediák, most pedig visszatért a kincses városba mesterizni. Kiállításai voltak, egyetemi divattervező gálán nyert díjakat, de még pályakezdőnek tartja magát. Kedvenc témája a férfidivat, de egyedi és modern ékszereket is készít, ahogy fogalmazott: „értéktelennek tartott anyagokból”.

– A ruha teszi-e az embert?

– Az ember ősidőktől fogva különböző módon és ideálokat követve befolyásolta a kinézetét. Derékfűzőt viselt, megműttette magát, kor és kultúra függvényében alakította küllemét, de sose maradt pont olyan, amilyennek megszületett. Ilyen értelemben a ruházkodás mindenkoron egyértelműen árulkodik a viselőjéről.

– Miként alakult a divattal való találkozásod?

– A divatillusztrációval kezdődött minden. Mindig is kedveltem ruhákat rajzolni, aztán líceumban fordult komolyra a helyzet, amikor ilyen irányú szakot választottam.

– Hogyan határoznád meg az alkotói stílusod?

– Ironikus, nonkonformista egy csipetnyi társadalomkritikával megbolondítva. Divattervezőként a férfidivat határait feszegetem, ékszerészként a szokatlan, értéktelennek tartott anyagok újraértelmezése a fő elfoglaltságom.

– Alkotásaid nagyon színesek, figyelemfelkeltőek, neon és pasztellszínek együttese. Hogyan találtad meg a stílusod?

– A színek, azt hiszem, egyszerűen kikívánkoztak belőlem, bármibe fogtam, az színes lett, sokan erről ismerik fel a munkáim. Azonban ez nem kötelező érvényű számomra, így van például csupa fekete-fehér gyűrűkollekcióm is, a színhasználat függ a koncepciótól, vagy éppen az anyaghasználattól.

– Milyen anyagokból dolgozol legszívesebben?

– Főleg ékszerek, de ruhák esetében is nagyon szeretek különböző műanyagokat felhasználni. A diplomakollekcióm például szilikonnal van díszítve. Az ékszereimet először műgyantából és süthető gyurmából készítettem, az aktuális kedvencem pedig az újrahasznosított műanyag: üdítős kupakok, mosószeres dobozok a fő alapanyagaim, amelyeket egyelőre egy elég hosszú procedúrával felaprítok, megolvasztok, formába préselek, majd csiszolok. Mivel szinte korlátlan a „nyersanyagforrás”, igyekszem minél többféleképpen kihasználni ezt az anyagot.

– Miként lehet Erdélyben divat-, ékszertervezőként érvényesülni?

– Pályakezdőként egyelőre csak szemlélem a folyamatot, de kiállításokra, vásárokra járok, keresem a hozzám hasonló ízlésű, világnézetű emberek társaságát.

– A régióban viszonylag sok tehetséges divattervező tevékenykedik. Hogyan lehet kitűnni a tömegből?

– Tényleg rengeteg tehetséges dizájner munkálkodik, vagy legalábbis tanul Erdélyben, elég, ha végignézzük mondjuk a Kolozsvári Képzőművészeti és Design egyetem divattervezés karának évzáró eseményét, az UAD Gálát. Viszont a sok ígéretes tehetség nagyrésze külföldön keres munkát. Az én esetemben eleve szűkebb a kör, mivel a férfidivatra koncentrálok, amit nem sokan tesznek, érthető okok miatt.  Erdélyben régebb úgy tartották, hogy a férfinak csak egy fokkal kell szebbnek lennie az ördögnél, ez külföldön már rég megváltozott. Itthon is látok némi változást, egyre több fiú, fiatal férfi fordít nagy gondot a megjelenésére.

– Tehetség, kitartás vagy jó kapcsolatok a legfontosabb összetevője a siker elérésének?

– Bár még tapasztalatra van szükségem ebben a kérdésben, úgy gondolom, legfontosabb a kitartás, és akkor előbb vagy utóbb megkerülnek a jó kapcsolatok is, ami szintén nélkülözhetetlen. A tehetség szükséges ugyan, de önmagában nem elég.

– Miként vélekedsz: az erdélyi, vásárhelyi lakosság mennyire követi a divatot? Vagy éppenséggel mennyire szürke egér a fast-fashion boltok egyformaságában?

– Főként a fiatalok nagyon pozitívan meg tudnak lepni. Azt hiszem, hogy leginkább ők igyekeznek felzárkózni az aktuális trendekhez. Ebben nagy segítség a fast fashion, de valóban unalmassá tud válni. Amit jómagam hiányolok a viseletekben: a bátorság, a személyes stílus és a humor. Mintha túl vérre menően komolyan vennék még a fiatalok is a trendeket. Pedig ma már nem szigorú szabályok írják elő az ízléses megjelenést, valamint nagyon abszurd kombinációt is lehet teljesen természetesen viselni.

– Mennyire figyelnek arra a fiatalok, hogy jól álljon nekik, amit felvesznek?

– Hogy kinek, mi áll jól, nehéz kérdés. A kifutókon látható ruhakombinációkat a többség gyakran ízléstelennek tartja, holott 5-10 év múlva teljesen megszokott lesz. A klasszikus szabályok pedig ma már nem igazán relevánsak. A Gucci mintást mintással kombinál, vízszintes csíkost viselhetnek telt idomú emberek is, és a férfiak sem csak fekete öltönyben lehetnek elegánsak. Mindenképp érezhető az igyekezet a fiatalok részéről, hogy szépnek akarnak tűnni, de divattervezői szemszögből ezt nem föltétlen a legaktuálisabb szempontok szerint teszik. Azt például mindenképp idejemúltnak tartom, hogy a fiatalok zöme az „egyenmegjelenést” tartja elérendőnek: az egymáshoz hasonló testfelépítést és ruházatot. Szerencsére ez nem mindig sikerül nekik, így éppen egyediségükkel tűnnek ki a tömegből.

– Mi lenne az álommunkád?

– Két változat lenne kedvemre való: az egyik a saját, önfenntartó vállalkozás indítása, ahol minél kevesebb kompromisszumot kell kötnöm. A másik az alkalmazotti lét a szakmámon kívül, de csakis úgy, hogy legyen időm, valamint anyagi hátterem a saját projektjeimhez.

– Van-e példaképed a divat világából?

– Nem tudnék egyetlen tervezőt megnevezni, de Raf Simons, J. W. Anderson, Marc Jacobs, Issey Miyake, Demna Gvasalia alkotásai nagyon tetszenek.

– A 2017-es divatból mi az, ami tetszik, és mi az, ami előtt értetlenkedve állsz?

– Évről évre lenyűgöz a férfidivat, így történt ez 2017-ben is. Ha valahol most igazán kreatív és innovatív dolgok történnek, az a férfi divathetek kifutói. Persze előfordul, hogy valami nem az én stílusom, nem tudok vele azonosulni, de ha jó koncepcióval van alátámasztva, el tudom fogadni. Ami előtt értetlenkedve állok, azok a kreációk, amelyek nem hoznak semmi újat, nem mozdítanak ki semmit és senkit a komfortzónájából, azonban ez a divatközpontok – London, Párizs, New York, Milánó – kifutóin elég ritkán fordul elő.

Share Button
Ennyien olvasták: 958

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.