Központ
2017. december 12. kedd, Gabriella
Derült
Ma
Derült
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Jórészt felhős
Csütörtök
Jórészt felhős

„Magyar ember túlélőkészletében legyen mindig bicska!”

Központ június 19, 2014 Társadalom

Gyalogszerrel Csíksomlyóra

„Magyar ember túlélőkészletében legyen mindig bicska!”

rozsaek

Két Maros megyei fiatal, Rózsa Csaba és Nagy Attila Zsolt idén pünkösdkor hátizsákkal a hátukon, gyalogosan tették meg az utat Csíksomlyóig. Hazaérkezésük után, a 140 kilométert túrázó Rózsát faggattuk az élményeiről.

– Honnan jött az ötlet, hogy gyalogszerrel tegyétek meg az utat Csíksomlyóig?

– Bár többen is feltették ezt a kérdést, sosem tudtam rá konkrét választ adni. Azt hiszem, nálam ez már hagyomány, hisz idén ötödik alkalommal gyalogoltam el Csíksomlyóra. Az első három évben egyedül vágtam neki az útnak, utána pedig kétszer Attila barátommal. Úgy éreztem, „valamiért” el kell indulnom, az első három alkalom egy magamban rendet tevő, négynapos gyaloglást jelentett a semmibe, az agy kikapcsolásáról szólt a túra.

– Milyen útvonalat választottatok idén?

– Minden évben igyekeztem az azelőttitől eltérő útvonalat választani, így ezen évben olyan útvonalat jelöltünk ki Attilával, amin sem ő, sem én nem jártunk még. Nem volt szempont az útszakasz hossza, csak az, hogy idegen, számunkra járatlan útvonal legyen. Idén 139 km-t tettünk meg Csíkszereda központjáig, s onnan még a Csíksomlyóig vezető távot. Erdőn, hegyen, völgyeken keresztül mentünk, szinte egyáltalán nem érintettük a főutat. Kendről indultunk, Szentdemeter felé mentünk, utána Székelyszállás és Székelyvécke, miután Magyarzsákodot érintve átmentünk a hegyen Újlakra. Tovább Szenterzsébetre, aztán találtunk egy ösvényt Alsóboldogfalvára a hegyen keresztül. Próbáltuk légvonalban kijelölni az utat, és idén már GPS-t is használtunk a tájékozódást segítendő.

           

– Mennyi idő alatt értetek a célig? Naponta hány kilométert gyalogoltatok?

– Ez egy négy napos túra, és minden évben ennyi ideig tartott. Első nap nyilván még erőnk teljében voltunk, akkor tettük meg a legnagyobb távolságot, ötven kilométert, utána hozzávetőlegesen harminc-harmincat naponta. Udvarhely-Csíkszereda távot nem lehet egy nap alatt legyalogolni, így Szentegyházán általában pihenünk egyet. Sajnos a visszafele vezető utat már gépkocsival tettük meg, hisz a szabadidőnk véges.

– Hol szálltatok meg? Volt-e előzetes tervetek erre nézvést?

– Nem. Éppen ez a lényege a mi túránknak, hogy ahol ér az este, ott hajtjuk álomra a fejünk. Volt ez panzió, vagy éppen ismerős, barát, a lényeg, hogy leginkább improvizáltunk. Ami az éjszakázást illeti, egyetlen visszatérő motívum Udvarhely, a gyalogos utunk fele, és ott általában egy barátomnál alszunk. De az elmúlt évben történt meg, hogy a Kalondán ereszkedve le, egy terepjáró hajtott felém, ahonnan kiszólt a vezető, hogy várjam a következő falu temploma előtt, mert ő szívesen elszállásol engem, csak most éppen siet misére. Meg is vártam a templom előtt a kedves úriembert, akiről később kiderült, hogy a falu plébánosa, és nála töltöttem az éjszakát.

– Mekkora hátizsákotok volt, milyen súllyal javallott elindulni, és mit tartalmaz ez a túlélőkészlet?

– Az első túrára való induláskor zöldfülű voltam, és nehéz, több mint 15 kilós táskával indultam el, sőt, sátrat is cipeltem magammal. Utólag nyilván kiderült, hogy ez nem volt jó ötlet, és a sátor is fölöslegesnek bizonyult. Aztán az évek folyamán egyre csökkentettem a magammal vitt tárgyak számát, idén már egy mindössze 8 és fél kilós hátizsákkal indultam útnak. És hát a legalapvetőbb ruhadarabok, hálózsák és némi élelem mellett a legfontosabb eleme a túlélőkészletnek: a bicska. Magyar embernél legyen mindig bicska, és alapvetően semmi többre nincs égető szükség.

           

– Mennyire volt fontos számotokra a zarándokhely vallásos jellege?

– Katolikus vagyok, de az Istennel való kapcsolatom eléggé egyoldalú, ha fogalmazhatok így. Inkább kereső embernek tartom magam. Nem tudom még, miért kell megtennem évente ezt az utat, hirtelen érkezett ez a motívum az életembe, de minden pünkösdkor indíttatást érzek, hogy megtegyem.

– Milyen érdekes élményekkel gazdagodtál?

– Minden eddigi úton történtek emlékezetes események, viszont idén elég kevés emberrel találkoztunk, hisz „úttalan utakon” gyalogoltunk. Ebben az évben utunk éppen egybeesett a Marosvásárhelyi Rádió által szervezett Gurul a rádió projekttel, így egy faluban rákérdeztek a kapuban álló nénik, hogy ez a Gurul a rádió csapata-e. Mi meg azt válaszoltuk, hogy nem, ez a gyalogol a rádió csapata. Utána ez lett a mottója az idei gyalogtúrának. Amúgy háromféle „idegen-kategóriával” találkoztunk: a kíváncsi, aki kérdezősködik és kedves is, a második az a kíváncsi, aki nem mer közeledni, csak távolról figyel, a harmadik meg a közömbös embertípus, akit ha kérdezünk sem válaszolt. Viszont az emberek ezen a vidéken nagyon segítőkészek. Magyar emberek, hát lehetnek-e másak?

– Negatív élményeid voltak-e, esetleg vadállatokkal találkoztatok?

– Negatív élményekkel nem tudok szolgálni. És ami a vadállatokat illeti, reméltük, találkozunk medvével, de még egyszer sem sikerült összefutni velük. Viszont a juhászkutyáktól tartottunk, de Csíkig nem is láttuk hírüket sem, így a védekezésre szánt botokat félúton eldobtuk. Természetesen pont utána vicsorgott velünk szembe körülbelül tíz kutya. Botok nélkül, az éppen kezünkben lévő tárgyakkal – kabáttal, fényképezőgéppel – próbáltuk elkergetni őket, és szerencsére mi erősebbeknek bizonyultunk.

– Mit kaptál ettől az úttól?

– Vízhólyagot kivételesen idén nem. Viszont a lelki tapasztalatot nehéz lenne szavakba önteni. Tömör és dúsított élmény, ami bennem van, de azt hiszem, a legerőteljesebb érzés, a szabadság érzete volt egész út alatt, de a természethez való közelség, a város zajától, a mindennapokból való elszakadás is nagyon jól esett. Sosem féltünk vagy aggódtunk sötétedés előtt, tudtuk, hogy valahol aludni fogunk, mert az emberek alapvetően jók.

– Van-e a terveid között hosszabb gyalogos út?

– Igen, az El Camino-i zarándokutat régóta tervezem, bár Erdélyben én már legyalogoltam az El Camino-távot. Ugyanakkor az éves csíksomlyói túra is a határidőnaplóba van írva, Orbán Balázs módjára szeretnénk bejárni a vidéket, a közeljövőben már reportofonnal felszerelkezve, és gyűjteni. Emellett pedig a csíksomlyói gyalogtúrát szeretnénk népszerűsíteni a vásárhelyiek körében, és jó lenne, ha legközelebb nem csak ketten indulnánk útnak.


Share Button
Ennyien olvasták: 365

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.