Központ
2017. október 21. szombat, Orsolya
Eső valószínű
Szombat
Eső valószínű
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Eső valószínű
Hétfő
Eső valószínű

Május végéig lesz virágóránk

Központ május 16, 2013 Társadalom

Május végéig lesz virágóránk

v1

Jó szem előtt tartani azt, hogy vannak vásárhelyiek, jó vásárhelyiek és jövevény vásárhelyiek. A jó vásárhelyiek között most meg kell említenünk Tamás Ernő órásmester nevét. Az ő ötlete volt ugyanis megépíteni a virágórát. Mint mondta: „ha már a Bodor-kút nem zenél, akkor valami más jelezzen nekünk időt”. A virágórát a hatvanas évek legvégén építették. A focidrukkerek minden vasárnap ott beszélték meg a mérkőzések eredményeit és a labdarúgás újabb lehetőségeit, miután a Maros Étteremben folytatták az elmaradhatatlan eszmefuttatásokat. Nos, joggal írhatjuk, hogy a virágórának igencsak megvan a saját hagyománya, sőt kijelenthetjük, ez az építmény is Vásárhely központjának egyik jelképe. De ennek mostani állapotáról bővebben is olvashatnak a 4. oldalon.

 

 

A környezetünkben tapasztalható visszásságok láttán sokszor kérdezzük magunktól: milyen világban is élünk? Állandóan rohanunk, lótunk-futunk, dolgozunk, és csak ritkán van érkezésünk arra, hogy észrevegyük magunk körül a kellemes, szép és meghitt dolgokat. Amelyekből sajnos egyre kevesebb van.

v2

Néha azonban betelik a pohár, és szervezetünk arra int, hogy szükséges a pár órányi leállás, lazítás. Ilyenkor mondogatjuk magunkban, hogy „na, most megyek, és kiengedem a gőzt”. Persze csakis azért, hogy utána újra lehessen kezdeni a lótás-futást.

Hasonlóan történt néhány nappal ezelőtt is. Régi fényképek kerültek elő, és ezt nézegetve arra az elhatározásra jutottunk, hogy körbejárjuk Vásárhely főterét.

Kezünkben a megsárgult fényképekkel egykori helyszíneket próbáltunk felidézni. Mondván: itt állt valamikor a Bem-szobor, amott volt Bodor Péter zenélő kútja, arrébb már nincs meg a Petőfi-emlékoszlop, de a Kossuth-szobor sem, II. Rákóczi Ferencről már nem is beszélve…

A hiányokat, a megsemmisült jelképeket még sorolhatnánk. Kis iróniával viszont megjegyeznénk, hogy a fentiek helyett jelen van Avram Iancu, Emil A. Dandea szobra, és az Ismeretlen Katona is lobogtatja még zászlaját.

Nem kell félreérteni, semmi bajunk a fenti emlékművekkel, csupán az, hogy az egykori képek egy megfoghatatlan, nemes hangulatot idéznek bennünk, és mi tagadás, a mostani látvány sehogy sem illik ebbe az összképbe.

Csodálkozva, ugyanakkor tehetetlenül állunk Vásárhely főterén. Ez van, gondoljuk magunkban. Hiába, ami szép, az rég volt, és ami rég volt, az már el is múlt.

Itt van például a virágóra, amely létezésével már évtizedek óta megteremtette saját hagyományát. Már többször írtunk arról, hogy feltételezhetően sokan úgy gondolkodnak, hogy ami még megvan, és ami még szép, azt hamar tönkre kell tenni, meg kell semmisíteni. Lásd a Somostetői turistajelzések összefirkálását, a parkok meggyalázását és nem utolsó sorban a helyenkénti értelmetlen fakivágásokat.

A virágórához visszakanyarodva a pillanatkép: a főtér közepe, ahol naponta több tízezer ember áthalad. Sokan észre sem veszik az említett órát – illetve az immár óra nélküli kerek virágparkot. A látvány nem szomorú, hanem egyenesen kiábrándító. Kiszáradt virágok, letöredezett szegélykő, és az elhalt virágok között kövek, műanyagdarabok, azaz: a teljes gondozatlanság.

Ki a megmondhatója, hogy az elmúlt évtizedekben hány fénykép is készülhetett a virágóra körül? Rengeteg. Hiszen a turisták – nem lévén Bem-szobor, Bodor-kút, satöbbi – itt kattintgattak fényképezőgépeikkel. Jelenleg azonban, a fent vázolt állapot következményeként, már ezt sem tehetik meg. Vagy írjuk azt, hogy Vásárhely még egy jelképpel szegényedett? Talán ez a helyesebb kijelentés.

Kíváncsiak voltunk, mi is a helyzet a szóban forgó órával. Megtudtuk, hogy az órát ebben az évben még azért nem lehetett beszerelni, mert meg kellett várni, hogy a virágok kinyíljanak… Hát bizony, erről a képek is árulkodnak. Kinyíltak, elvirágoztak, mi több, el is száradtak. Az elmondottak szerint az óra eddigi beüzemeltetését még a Fagyosszentek is akadályozták, mondván: Szervác, Pongrác és Bonifác a magukkal hozott hideggel tönkreteheti a virágokat, és akkor lehet mindent elölről kezdeni. Azonban amint kiderült, a Fagyosszentek nem hoztak magukkal mínuszfokokat, ebből következően nem is fagyhattak meg az elszáradt virágok.

De szerencsére pozitív dolgok is a fülünkbe jutottak. Az ígéret szerint az órát ebben az évben is beszerelik, ha hamarabb nem is, de a Marosvásárhelyi Napok kezdetéig (május 27-e) biztosan. Ismételve: egészen biztosan! Az, hogy ez a kijelentés mennyire biztos, az bizony szűk két heten belül kiderül. Ami viszont konkrét, és valóban biztos, az a tény, hogy ebben a pillanatban Vásárhely, és ezen belül ennek központja megint szegényebb valamivel. Számtalan jelkép már csak megsárgult fényképeken és a világhálón látható. Még jó, hogy ezek legalább megvannak és emlékeztetnek olyan dolgokra, melyek nemcsak nemes gondolatokat, hanem egy nagyon különleges, páratlan és egyben kellemes nosztalgiát ébresztenek bennünk.

Share Button
Ennyien olvasták: 112

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.