Az új év első lapszámában olyan magyar személyiségekről emlékezünk meg, akik Maros megyében születtek vagy itt hunytak el ezelőtt 200, 150, 100 vagy 50 évvel. Mindenkinek az életéről, közösségépítő, -formáló tevékenységéről bőven írni több lapszám terjedelme is kevés lenne, így csak néhányat említünk meg és azt is csak vázlatosan.
A fent jelzett kritérium szerint csoportosított személyiségeket még felsorolni is nagyon terjedelmes, de pár ilyen embernek a nevét megemlítjük és közülük hatnak a munkásságáról bővebben írunk: Abos József (1870–1945) plébános, Ady Árpád (1867–1920) nyomdász, Bereczky Magda (1920–1987) színésznő, Bochkor Mihály (1877–1920) jogász, tanár, Csidey József (1920–2000) orvos, Csiszár Sándor (1920–2001) főorvos, Csontos Olivér (1850–120) ügyvéd, Csinády Gerő (1902–1970) geográfus, Elekes Sándor (1870–1942) író, Fikk László (1920–1969) tanár, könyvtáros, Fugulyán Gergely (1920–1996) orvos, Fráter Béla (1870–1935) ügyvéd, dalszerző, Gergelyffy Gábor (1890–1970) zeneszerző, Gyalui Pál (1886–1970) gyógyszerész, Horváth Ila (1896–1970) zongoraművész, Horváth Attila (1920–2008) tanár, Haller Ignác (1794–1870) főispán, 1848-49-es hadnagy, Holbach Ede (1870–1949) kereskedő, képeslapkiadó, Jakab Elek (1820–1897) történész, Ilyés Géza (1870–1951) orvos, tanár, Kócziány László (1920–1977) történész, Kiss József (1820–1900) mezőgazdász, 1848-49-es hadnagy, Marosi Péter (1920–1998) szerkesztő, Máthé Ákos (1920–1997) orvos, Mátyus Máté (1755–1820) főorvos, Menyhárt Károly (1820–?) sírkőfaragó, tanító, Piskolti Gábor (1913–1970) festő, tanár, Soós Pál (1920–1996) vegyész, tanár, Szabó Duci (1920–2016) színésznő, Szabó György (1920–?) történész, Szabó József (1820–1891) református lelkész, Szentgyörgyi Dénes (1867–1920) író, politikus, Vályi Elek (1820–?) református lelkész és még sokan mások.
CSONTOS Olivér (Kerelőszentpál, 1850 – Marosvásárhely, 1920. okt. 3) ügyvéd. A marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanult, majd a kolozsvári egyetem jogi fakultásán. Marosvásárhelyen ügyvéd, az ügyvédi kamara titkára, majd elnöke. Maros-Torda vármegye tiszti főügyésze (1895–). A Ref. Koll. jogtanácsosa, elöljárósági tagja (1905–10), a koll. ügyvédje haláláig (1920). 1916-ban országgyűlési képviselővé választották. Több testületben, egyesületben tevékenykedett: vezetőségi tagja volt a Kaszinónak, elnöke a Stefánia kisdedóvónak, az EMKE rendes tagja, a dalkör elnöke.
FIKK László (Marosvásárhely 1920. febr. 2.– Marosvásárhely 1969. ápr. 27.) tanár, könyvtáros, bibliográfus. A középiskolát Marosvásárhelyen a Református Kollégiumban, a főiskolát a gyulafehérvári kat. teológián kezdte, majd a római Collegium-Germanico-Hungaricum ösztöndíjasa volt. A kolozsvári Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett diplomát és doktorált (1943). Előbb középiskolai tanár Szászrégenben majd Marosvásárhelyen a Ref. Koll.-ban és utódiskoláiban. A Teleki-Könyvtár fő-könyvtárosa, bibliográfusa haláláig (1954–69).
FUGULYÁN Gergely (Mátyásföld, 1920. jan. 20 – Marosvásárhely, 1996. márc. 27) orvos, szemész főorvos. Kolozsváron végezte a középiskolát és itt kezdte egyetemi tanulmányait (1944-ig), majd Budapesten, illetve Halleban folytatta. A BTE marosvásárhelyi orvosi karának első doktorai sorába újra avatták (1947. júl. 13.). A mv.-i egyetemi pályafutása kezdetén gyakornok volt a szemészeti klinikán (1946-), majd tanársegéd (1949-61), főorvos (1959-), az orvostudományok doktora címet is megszerezte (1967). Közben az Egészségügyi Középiskola igazgatója (1953-59). A mv.-i megyei poliklinika szemészeti rendelőjében dolgozott nyugdíjazásáig (1962-83). Fő kutatási területe a glaukóma (zöld hályog) és a légzőszervek megbetegedéseinek összefüggése. Szemészeti dolgozatai marosvásárhelyi és bukaresti szaklapokban jelentek meg. Munkatársa volt az Orvostudományi Értesítőnek. Egészségügyi nevelési, ismeretnépszerűsítő írásait a Dolgozó Nő, Új Élet és a helyi lapok közölték. Tagja volt az európai Glaukóma Társaságnak, a Magyar Szemorvos Társaságnak.
JAKAB Elek (Szentgerice,1820. febr. 13 – Budapest 1897. júl. 22) történész, levéltáros, jogász. Marosszék ítélőtáblai bíróvá választotta (1847). Részt vett az uniót kimondó országgyűlésen, majd csatlakozott Bem seregéhez és (1848. szept.), hadnagyi, főhadnagyi, alkapitányi rangban részt vett az erdélyi és bánáti hadjáratokban. A szabadságharc leverése után fogságba esett, a nagyszebeni várbörtönben raboskodott (-1850). Végleg felköltözött Kv.-ra (1856), és segítette Mikó Imrét a Nemzeti Színház, az Erdélyi Gazdasági Egylet újraindításában, az Erdélyi Múzeum-Egylet alapításában. Az Erdélyi Főkormányszék Levéltárában alkalmazták (1861-), aligazgatónak (1863), majd igazgatónak (1867) nevezték ki. Amikor a magyar kormány elhatározta az Országos Levéltár létrehozását és az Erdélyi Főkormányszék levéltárának szervezeti egységként való beolvasztását, őt bízták meg az átszállítás megszervezésével és a levéltár berendezésével. (1873). Országos allevéltárnoknak (aligazgatónak, 1875), majd levéltárnoknak (igazgatónak) nevezték ki (1893-), megbízták a MTA levéltárának rendezésével (1875) melyet több évi munkával elvégzett. Szülőfaluja művelődési háza ma a nevét viseli.
MAROSI Péter (Marosvásárhely 1920. jún. 15 – Kolozsvár 1998. szept. 13)szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész, színházigazgató, tankönyvíró. (Molter Károly fia.) Szülővárosa Ref. Koll.-ban érettségizett (1939), majd elvégezte a kv.-i Református Teológiát (1943), ugyanakkor a Ferenc József Tudományegyetemen filozófiát hallgatott (1944), később a Bolyai TE-en m. nyelv és irodalom szakos tanári diplomát is szerzett (1952).Segédlelkész Désen (1944), tábori lelkész főhadnagy, Ausztriában érte a háború vége (1945. máj.). Négy évig volt orosz fogságban. Mv.-en az Igaz Szó és a Szabad Szó munkatársa; Kv.-on az Igazság szerkesztője (1948-49), majd az Utunk munkatársa lett. A kv.-i Állami M. Színház ig.-ja (1949-52). Pár évig az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó kv.-i szerkesztője (1952-57), majd újra az Utunk belső munkatársa (1957-1989), az irodalomkritikai rovat vezetője.
SZABÓ Ida (Duci) (Kolozsvár, 1920. nov. 10.– Marosvásárhely, 2016. jan. 16) színművész. Kv.-on érettségizett (1938), majd a konzervatórium énekszakos hallgatója (1938-42). Elvégezte a kv.-i társulat mellett működő színiiskolát. Pályáját szülővárosának színházában kezdte (1944-46), majd átszerződött a marosvásárhelyi Székely Színházhoz nyugdíjba vonulásáig (1946-77), de továbbra is fellépett. Kitüntetései: Szentgyörgyi István díj életművéért (1998); Hunyadi László díj (2002); Uniter-díj (2003). Hűség-díj a Magyar Játékszín Társaságtól (2004).
Forrás: Fülöp Mária: Maros Megyei Lexikon (kézirat)
