Központ
2017. november 25. szombat, Katalin
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Borús
Holnap
Borús
Eső
Hétfő
Eső

Maros megyei gyógyszerész a Himaláján

Pál Piroska május 26, 2017 Társadalom

„A legszebb meglátni a Föld tetejét”

Veress Zsombor, Maros megye „csellengője”Segesváron él, gyógyszerészként dolgozik, négy csodálatos gyereke és életmódját támogató felesége van. A világ számos országában járt – élményeiről könyvet is írt –, illetve nemrégiben érkezett haza a Himalája alaptáborából. A szülei már gyerekkorában megszerettették vele a kirándulást, ám kisiskolás korában, a kommunizmus vasfüggönye miatt, csak álmodozhatott a távoli úticélokról. Mára mindez valósággá vált.

– Mi a fontosabb: a cél vagy az út?

– Természetesen mindkettő. Egész életünk azzal telik, hogy különböző célokat tűzünk ki magunk elé, az igazán fontosakért képesek vagyunk nagy áldozatokat is hozni. Így van ez a kirándulások, hegymászások esetében is. Egy negyvenes éveiben élő férfiben már van annyi bölcsesség, hogy belássa: az egész világot akkor sem fogja tudni felfedezni, ha két élete van. Ezért a célok között fontossági sorrendet állítok fel, megpróbálom legalább a lista elején levő céljaimat elérni, amelyek mindig kivitelezhetőek. Azonban az út is fontos, mert azoknak a dolgoknak tudunk a leginkább örülni, amelyekért megküzdöttünk. A televízió előtt üldögélve is csodálhatjuk a Himalája csúcsait, de nem lehet feledni egy izzasztó kapaszkodást, amelynek végén ott vár a jól megérdemelt kilátás. Idővel éppen azok a percek édesednek meg a legjobban, amelyek a legnehezebbek voltak.

– Nemrég a Himalája alaptáboráig jutott el. Milyen tapasztalatokkal gazdagodott?

– Bár szeretem a hegyi barangolást, be kell vallanom, hogy egy teljesen átlagos képességű ember vagyok, s mint olyan még csak nem is álmodozhatok arról, hogy a világ legmagasabb csúcsait meghódítsam. Azt azonban kivitelezhetőnek véltem – még a környezetem riogatásának ellenére is –, hogy az Everest alaptáborának szintjéig eljussak. Minden, hozzám hasonló hegymászónak nagy álma, hogy legalább egyszer az élete során túrázhasson az igazán magas hegyek világában. Természetesen én is sokat ábrándoztam erről. Nepál és a fővárosa, Katmandu már az első pillanattól nagy hatással volt rám. Életemben először jártam egy harmadik világbéli országban, ezért megdöbbentett az ott tapasztalható szegénység, szeméthegyek, bűz, por, szmog. Ugyanakkor nagy élmény volt belepillantani a számunkra idegenszerű világvallásokba és kultúrákba: a kiismerhetetlen hinduizmusba, a békeszerető buddhizmusba, a szegény, de boldog emberek életébe. A hegyi túra, pedig maga volt a beteljesült álom. A hegyi patakok inkább folyónagyságúak, a rododendron fanagyságú, a hegycsúcsok pedig az égig érnek.

– Mi volt a legnehezebb, illetve a legkellemesebb, meglepőbb élmény ezen út során?

– Utazhattam a világ egyik legveszélyesebb menetrendszerinti repülőútján Katmandu és Lukla között. Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy ugyanazt az ösvényt tapostam az alaptábor szintjéig, mint sok világhírű hegymászó Sir Edmund Hillarytől Erőss Zsoltig. A legnehezebb az volt, hogy bizony a szervezetem megsínylette, hogy a magasság növekedésével egyre kevesebb oxigénhez jutottam. A magashegyi betegség enyhébb tünetei engem sem kíméltek. Az egyik legkellemesebb élmény pedig az volt, amikor életemben először megpillanthattam Földünk tetejét, a Csomolungmát, és a világ harmadik legmagasabb csúcsát, a Lhotset. Különleges tapasztalat volt a serpák világában mozogni, és őket megfigyelni.

– Hogyan készült fel az útra?

– Fizikailag az erdélyi hegyekben készültem, de a szellemi és a lelki felkészülés talán még a testinél is fontosabb, mert a dolgok leginkább az ember fejében dőlnek el.

– A világ számos országában megfordult. Melyek voltak azok a helyek, amelyek leginkább megérintették, amit másnak is ajánlana meglátogatásra?

– Nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy szépségeket lássunk. Itthon minden adott ahhoz, ami egy igazán szép hegyi kiránduláshoz, természetközeli élményhez szükségeltetik. Erdélyt fenséges hegyek koszorúzzák, amelyekből számomra a legkedvesebbek a Fogarasi-havasok, a Retyezát és a Királykő. Életre elegendő túraösvénnyel és élménnyel ajándékozzák meg a rá merészkedőket. Ha egy picit kiszélesítjük a látóhatárunkat, és viszonylag olcsón, ugyanakkor turistabarát módon szeretnénk csodálatos helyeken kirándulni, akkor mindenképp meg kell említenem a nem is olyan elérhetetlen Ausztriát. Ám ha valami igazán egzotikusat szeretnénk látni, és viszonylag kis területen világszép helyekre eljutni, akkor Új-Zélandra kellene elutazni. Gyönyörű fjordok, érintetlen mérsékelt égövi őserdők, működő vulkánok és termálfürdők várják ott az embert.

Ausztriában a családdal

– Mit tanul magáról, embertársairól az utazás során?

– „Minden hosszú utazás belső utazás is” – írja Farkas Wellmann Endre, hiszen utazásaink során sokszor kell átlépnünk saját határainkat. Ki kell zökkennünk komfortzónánkból, új embereket, tájakat megismerve rá kell jönnünk arra, hogy nem körülöttünk forog a világ, hanem mi forgunk a világ körül. A magasban az igazi énünk kerül előtérbe, mert levetkőzve a civilizáció álarcait, sokkal inkább válunk önmagunkká. Ugyanakkor hiszem azt, hogy egy tájban nem csak a puszta köveket, egy épületben nem csupán a díszítőelemeket kell látnunk, hanem észre kell vennünk a mindenhol jelen lévő teremtő Istent. Véleményem szerint Istent nem csupán a templomi gyülekezet közösségében lehet imádni. Ő ott van a hegycsúcsokon is, és mindenhol, ahová útjaink vezetnek, csak meg kell tanulnunk kézen fogni őt.

Napozó fókák Új-Zélandon

– Melyek a következő úticélok a bakancslistán?

– Nem szeretek előre dicsekedni terveimről. Azt azonban biztosan elmondhatom, hogy az erdélyi hegyek mindaddig fognak bakancslistámon maradni, ameddig járni tudok. Szeretnék emellett más kontinensek, általam megvalósíthatónak vélt hegyi ösvényein is túrázni, és remélem, hogy a családommal is fogok újra világot látni.

Share Button
Ennyien olvasták: 1667

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.