Ismét véget ért egy év, kezdetét vette egy újabb. Naptárak, kalendáriumok jelzik: mi mindent kell ünnepelnünk, kikre kell emlékeznünk a 2017-ik évben a nagyvilágban, az egyházban, a magyar közösségben… Ez évi lapszámunkban leszűkítettük ezt a kört, olyan személyiségekről közlünk adatokat – a teljesség igénye nélkül – akik 200, 150 vagy 100 éve születtek vagy hunytak el Maros megyében.
Aranka Györg
y (1737, Szék – 1817, Marosvásárhely): Édesapja erdélyi református püspök volt. A gimnáziumot Marosvásárhelyen végezte, 1753-tól Nagyenyeden tanult bölcseletet és jogot. 1764-től a marosvásárhelyi királyi táblán volt írnok, iktató, számfeletti ülnök, 1787-től törvényszéki közbíró, 1796-tól rendes ülnök. Kiemelkedő tudományszervező is volt, kezdeményezésére fogadta el és terjesztette jóváhagyásra II. Lipót osztrák császár és magyar király elé a Kolozsvárra összehívott erdélyi országgyűlés az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság létrehozására vonatkozó tervezetet, amelynek aztán „titoknoka” és „lelke” lett. A marosvásárhelyi református temetőben nyugszik.
Ady Árpád (1867 – 1920, Mvh.): nyomdász, szerkesztő, könyvkiadó. A mv-i R. K. Leányiskola nyomdáját vette meg, és abból lett az első rotációs nyomda, Kossuth-nyomda, majd Bolyai Nyomda Rt. néven Mv.-en (1922). Gyorssajtója a mv.-i modern nyomdaipar kezdetét jelentette.
Bod Sándor (1817, Nyárádselye – 1898, Vajdaszentiván): református lelkész. Iskoláit Selyében kezdte majd a mv.-i ref. koll.-ban tanult (1826-). Később jogi és teológiai tanfolyamot is végzett. A papi szigorlat letétele után Vajdaszentiványon lett ref. pap (1841–93) és 130 holdon birtokos (1895). Bem tábornok tábori lelkésze volt. A görgényi ref. egyházmegye székbírája (1844–91), amely egyházmegye megbízásából megírta a magyarok történetét a népiskolák számára.
Csizér Zoltán (1917, Magyarlápos – 1996, Mvh.): sebészorvos, egyetemi tanár. Az orvosi egyetemet Kv.-on végezte (1940); az orvostudományok doktora (1970). Kv.-on a Sebészeti Klinikán egyetemi tanársegéd (1939–45); a székelyudvarhelyi kórház sebészeti osztályának vezetője (1945–50); a mv.-i Sebészeti Klinikán sebész-szakorvos, főorvos (1950–51, 1957–80); a MOGYI általános orvoskarán dékán (1950–53), előadótanár; a mv.-i Tüdősebészeti Klinikán főkutató (1953–57); Képzőművészettel is foglalkozott (1938-): szobrokat, grafikákat, karikatúrákat készített, amelyekkel kiállításokon is szerepelt. Kutatási területe : általános sebészet, tüdősebészet, szervátültetés. 90 hazai és külföldön megjelent tudományos dolgozat szerzője.
Dósa Elek (1803, Mvh. – 1867, Pest): jogtanár, jogtudós, publicista, kormánybiztos. Tanult Mv.-en a ref. koll.-ban (1810–1825), uo. köztanító (1825); gyakornokoskodás után a büntetőjogból, római jogból és egyházjogból nyert oklevelet Pesten, majd ügyvédi vizsgát (1828) és jogi doktori szigorlatokat tett (1829) és ezzel Erdélyben az első jogi doktor lett. Németországi egyetemeken gyarapította tudását (1830). A mv.-i ref. jogakadémián örökölve apja tanszékét, tanította a jogot. Az 1848-as forradalom idején Teleki József, erdélyi kormányzó megbízásából megszerkesztette az Erdély szokásos törvényeit, ami Erdélyhoni jogtudomány c. jelent meg. Marosszék kormánybiztosa (1849. ápr. – júl.); ezért a szabadságharc leverése után az osztrák kormány Mv.-re internálta és vagyonát lefoglalta, a pesti haditörvényszék elé idézték és négyévi várfogságra, javainak elvesztésére ítélték. Félévi raboskodás után kegyelembe részesült. Ezután Mv-en ügyvéd, a kollégium és magán személyek jogügyeivel foglalkozott; a ref. egyház főgondnoka (1865-); újra tanított a jogi tanszéken (1862–67). A politikai viszonyok jobbra fordulása után kilépett hosszas visszavonultságából és a kv.-i gyűlésen mint Mv. képviselője jelent meg (1865). Mv. képviselőjévé választották a pesti országgyűlésbe (1866-), nemsokára a képviselőház alelnöke lett (1867).
Petri Ádám (1817 – 1878, Mvh.): jogász, bíró, polgármester. Az 1849-ben megújított mv.-i városi tanácsban a közigazgatást illető ügyek előadója és főszállásrendező volt. Az orosz csapatok elvitték őt és Lénárt Dánielt kezesként, túszként, amíg a város a hadisarcot ki nem fizette (1849. aug.). Kir. táblabíró lett, jogakadémiai tanár és később Mv. polgármestere (1854–63), az első főbíró, aki polgármesteri címet viselt. A mv.-i Dalkör első elnöke, 11 évig (1867–1878.), a ref. egyház főgondnoka (1861).
Spielmann József (1917, Mezővelkér – 1986, Mvh.): orvos, egyetemi tanár, orvostörténész. Középiskolai tanulmányait Mv.-en magyar nyelvű elemiben kezdte, majd románul folytatta az Al. Papiu Ilarian líc.-ban érettségiig (1926–34), Kv.-on az egyetem orvosi karán szerzett oklevelet (1934–40). 1942-ben Munkaszolgálatos Nagybányán, Pecsétszegre küldték, ahol a lakosság orvos nélkül maradt és itt megkezdte az orvosi gyakorlatát. Visszatért Mv.-re, feleségül vette a deportálásból visszatért Sebestyén Ráchel tanítónőt (1945), hatósági orvos az állami korházban, a Kv.-ról Mv.-re áttelepített orvosi egyetemen, a MOGYI-n gyakornokként kezdte tevékenységét (1945), majd tanársegéd. A Társadalomtudományi Tanszék előadótanára (1948), prof. (1949–53). 1953-ban áthelyezték az Orvos- és Gyógyszerészettörténeti Tanszékre előadótanárnak. Professzori címet kapott (1961-) majd megszerezte a doktori tudományos fokozatot. Nyugdíjba vonult (1982), de konzultáns prof.-ként továbbra is előadásokat tartott és vezette a doktori iskolát, az egész országból fogadott doktorandusokat. Kutatási területe a hazai és az egyetemes orvos- és gyógyszerészet története a kései erdélyi humanizmus korától a 19 sz. derekáig, a népgyógyászat, a magyar-román-szász és az egyetemes gyógyászat kapcsolatai. Síremléke Mv.-en az izraelita új sírkertben található.
(Forrás: Fülöp Mária: Maros megyei életrajzi lexikon)
