Központ
2017. augusztus 16. szerda, Ábrahám
Zivatar valószínű
Szerda
Zivatar valószínű
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Derült
Péntek
Derült

Maros megyeiek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc forgatagában

Nemes Gyula március 13, 2015 Társadalom

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vérrel íródott be a magyarság, székelység történelmébe. A forradalom és szabadságharc kapcsán vannak olyan nevek, amelyeket mindannyian ismerünk, mint például Petőfi Sándor, Kossuth Lajos vagy Bem József. De sok olyan résztvevője volt az akkori eseményeknek, akikről kevesebb információval rendelkezünk. Mai lapszámunkban 14 marosvásárhelyi, marosszéki, Maros megyei kötődésű forradalmárról emlékezünk meg.

1848_Pötty

Bethlen Ferenc (1800 – Bethlen, 1875) katonatiszt, író.  Marosvásárhely főterén felépítette az Aranykereszt vendéglő és vendégfogadót (1825), amely az 1848-as események előjátékában nevezetes szerepet játszott. Tíz általa felszerelt önkén­tessel 1848 szeptemberében Pestre ment, hogy részt vegyen a Jellasics horvát bán vezette sereg elleni harc­ban. 1848 októberétől a fel-dunai hadtestnél, a Zemplén vármegyei önkéntes nemzetőr-zászlóalj­ban százados, novembertől a zászlóalj ideiglenes parancsnoka, majd annak 1849 februárjában történt feloszlatásáig ismét századparancs­noka. 1849 júniusában a 2. honvéd vadászezred 4. osztályának a parancs­noka volt.

Bethlen Gergely (Abafája, 1810 – Kolozsvár, 1867) Megszervezte a Kossuth- és Mátyás-huszárezredeket, az 1848-49-es szabadságharcban alszázados, őrnagy (1848. november), alezredes (1849. január), ezredes (1849. április), az erdélyi lovasság főparancsnoka (1849. június). Bem oldalán döntő szerepe volt a vízaknai és a piski csatákban.  A szabadságharc bukása után elfogták, Aradon hadbíróság, majd sorozóbizottság elé állították, de szabadon engedték (1849. november). Kiszabadulása után emigrált Itáliába, ahol Garibaldi oldalán harcolt (1859). Olaszországban II. Victor Emanuel megbízásából megalapította az olasz huszárságot, aminek a parancsnoka lett mint olasz tábornok vonult nyugalomba (1862). A poroszországi magyar légióban szol­gált (1866). 1867-ben amnesztiát kapott és hazatért.

Boér Antal (Marosvásárhely, 1802 – Mezőujfalu 1892) Részt vett a kolozsvári, a pesti országgyűléseken (1848) és követte a kormányt Debrecenbe. A szabadságharc leverése után bujdosott, majd önként feladta magát és halálra ítélték, de Haynau az utolsó pillanatban megkegyelmezett neki. 18 év várfogságot kapott, Josephstadban raboskodott, ahonnan 1857-ben szabadult ki.

Csongvay Károly (Torda, 1815 – Marosvásárhely, 1900) ügyvéd, törvényszéki elnök, bíró, honvéd. 1848-49-ben nemzetőrszázados, Marosvásárhelyen törvényszéki bíró, hites ügyvéd, Marosszék utolsó választott törvényszékének főügyésze volt, a törvényhatósági bizottság tagja.

Deési  Sándor (Maroskeresztúr, 1826 – Nagyölyves, 1889) jegyző, országgyűlési képviselő, földesúr. A marosszéki önkéntes nemzetőrzászlóalj segédtisztje (1848. szeptember), százados (1849. január), Bem III. osztályú katonai érdemrenddel tüntette ki (1849. március 19.).

Görög Károly ( ?  – Marosvásárhely, 1859 ) nagykereskedő, nemzetőr parancsnokhelyettes, az Olvasó Társaság pénztárnoka, könyvtárnok.  A forradalom idején a második őrszázad parancsnoka, a nemzetőrség helyettes parancsnoka (1848. október). Feleségével, Ziegler Vilmával együtt látták vendégül Petőfi Sándort Segesvár felé indulása előtt. Petőfi az ők házukban lakott Egressy Gáborral együtt, és itt töltötte utolsó éjszakáját, majd indult Bem József altábornagy kíséretében a fehéregyházi csatába (1849. július 29–30).

Horváth Gáspár (Vaja, 1829 – Marosvásárhely, 1895) tanár, igazgató, könyvtáros. A forradalom idején honvédként a 12. honvédzászlóaljban szolgált, Szászrégennél megsebesült (1849. július). A Makk-féle összeesküvésben való részvétellel gyanúsították, elfogták (1852) és ötévi várfogságra ítélték, Josephstadtba szállították, ahonnan kegyelem által szabadult (1857).

Horváth Károly (Telekfalva, 1829 – Marosvásárhely, 1854) földbirtokos. Részt vett az erdélyi 1848. évi utolsó rendi országgyűlésen. A Makk-féle összeesküvésben való részvétele miatt elfogták (1852. január), a nagyszebeni cs. kir. hadi törvényszék halálra ítélte (1853. október 11.) mint felségárulót Marosvásárhelyen végezték ki a Postaréten (1854. március 10. Kivégzésük helyén emlékművet, a Székely Vértanúk obeliszkjét állították az ő és vértanútársai Gálffy Mihály és Török János sírja fölé (1874).

Jakab Elek (Szentgerice, 1820 – Kolozsvár, 1897).  Részt vett az uniót kimondó országgyűlésen, majd csatlakozott Bem seregéhez. Hadnagyi, főhadnagyi, alkapitányi rangban részt vett az erdélyi és bánáti hadjáratban. A szabadságharc leverése után fogságba esett, a nagyszebeni várbörtönben raboskodott. Kiszabadulása után 4 évre szülőfaluja elhagyásának tilalmával büntették.

Kinizsi István (Szászcsávás, 1826 – Segesvár, 1886) honvédőrnagy. A Kossuth huszárezredben önkéntes (1848. augusztus), a 15. Mátyás-huszárezredben őrmester, az erdélyi hadszíntéren. Vitézségéért Bem tábornok századossá léptette elő. A szabadságharc leverése után külföldön élt emigrációban.

Kováts Imre (Nyárádremete, 1817 – Nyárádremete, 1901) jogász.  Részt vett az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban mint Marosszék nemzetőrségének egyik biztosa, a nemzetőrség önkéntese, később őrnagya. 1849 májusában Marosszék képviselő-választmányának tagja lett.

Nagy Sámuel (Agárd, 1817 – Marosvásárhely,1903) honvéd százados, kir. táblabíró. Részt vett a szabadságharcban, a marosszéki önkéntes nemzetőrzászlóalj egyik szervezője, századosa (1848. október). Az erdélyi hadjáratban, a 87. honvédzászlóalj I. századának parancsnoka. Bem a feketehalmi ütközetben III. oszt. érdemjellel tüntette ki. Súlyosan megsebesült, majd a Török-Horváth-féle perben (1852) 8 havi fogságra ítélték.

Thoroczkay Klára: A családnak udvarháza volt Marosludason és Kelementelkén. Az 1848-as forradalom vezére és vezérkara Marosvásárhelyről útban Székelykeresztúr felé Kelementelkén a család vendége volt ebédre (1849. július 30). A kúria falán lévő emléktábla felirata hirdeti: „Áldott legyen e ház, ahol 1848. július 30-án utoljára ebédelt Petőfi Sándor. / „Erdélyi körútja során 1853. május 18-20. között e házban szállt meg Jókai Mór”. Alatta Petőfi Sándor és Bem József bronzplakettjei láthatók.

Zeyk Domokos (Marosvásárhely, 1816 – Héjasfalva, 1849) honvéd százados. Az 1848-49-es szabadságharcban a székely határőrök csíki parancsnoka, Dorschner ezredes segédtisztjeként szolgált a székelyföldi honvédseregben. Részt vett Vajdaszentiványnál lefolyt győztes csatában, majd Szászrégen visszafoglalásában. Később beállt huszárnak Bem seregébe, a Mikes ezredes parancsőrtisztje volt. Bem előléptette: hadnaggyá, főhadnaggyá, majd századossá. A seges­vári csatában esett el.

Share Button
Ennyien olvasták: 690

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.