Központ
2018. szeptember 21. péntek, Máté, Mirella

Marosszék legkorábbi temetője környékén kutattak

Nemes Gyula augusztus 14, 2018 Társadalom

A Maros Megyei Múzeum régészeinek egy csoportja Malomfalva határában dolgozott, ahol három kutatószelvényt nyitottak meg. A feltárás egyik célja az volt, hogy megtalálják a régi Csittfalva nyomait, amely valamikor a 17. század elején néptelenedett el. A munkálat során főleg római és Árpád-kori leletanyag került napvilágra. A régészeti feltárás eddigi eredményeiről László Keve ásatásvezetőt kérdeztük.

A jelenlegi csittfalvi ásatási projekt előzményeiről tudni kell, hogy a környéken már végeztek régészeti munkálatokat. Az 1950-es években Malomfalván elindult egy nagyobb régészeti kutatás, amely Kurt Horedt, erdélyi szász régész nevéhez fűződik. „Malomfalvától északra található egy plató, amely magába foglalja  a Pad (Podei) és a Vár (Cetate) nevű régészeti lelőhelyeket. A Vár nevezetű helyen egy kora Árpád-kori földvár található, a közvetlen mellette levő Pad-on pedig őskori, római kori leletek, gepida és Árpád-kori településnyomok bukkantak elő. Régészetileg egy kincsesbánya ez a két lelőhely. A malomfalvi nagy ásatási projekt keretén belül került sor 1952 és 1954-ben a csittfalvi kutatásra. Horedtnek sikerült beazonosítania a Templom-dombja nevű lelőhelyen a régi templomot és a körülötte levő temetőt” – ismertette az előzményeket László Keve a csittfalvi ásatás vezetője.

Marosszék legkorábbi Árpád-kori temetője

Ez azért fontos mert egy 12. század eleji temetőről van szó, amely a 17. századig volt használatban. Ez eddig Marosszéken a régészetileg kutatott temetők közül a legkorábbi. (A nyárádszentlászlói temető legkorábbi sírjai a 12. század végére keltezhetőek, Marosszentgyörgyön a római katolikus templom körüli temető első sírleletei 13. századiak.) A csittfalvi templom körüli temetőből II. István (1116–1131) és II. Béla (1131–1141) érméi kerültek elő. Az 1954-es szondázásai során Horedtnek nem sikerült megtalálnia a középkori település magját, többek között egy római gazdasági épületet, Árpád-kori és 17. századi földbe mélyített házakat azonosított be.

„A csittfalvi templom közös hajléka volt Malomfalvának, Székelysóspataknak, Csittfalvának és Csittszentivánnak. Ez utóbbit már az 1332-es pápai tizedjegyzék is említi, Csittfalva neve viszont csak az 1567-es 25 dénáros összeírásban bukkan fel először, de mint birtokrészre már egy 1505-ös oklevél is utal. A Basta generális által készíttetett 1601-es összeírásban már „deserta”-ként (elhagyott) szerepel Csittfalva. A Bethlen-féle 1614-es lustrában szerepel a neve, de az 1635-ös összeírás már meg sem említik a települést. Tehát Csittfalva valamikor a 17. század elején néptelenedett el” – tudtuk meg a régésztől.

2010-ben a marosvásárhelyi régészek egy újabb projekt keretén belül geofizikai mérések segítségével próbálták pontosabban beazonosítani a csittfalvi templomot és a malomfalvi földvárat. A geofizikai mérések pontosan kimutatták a templom alaprajzát és továbbá még egy tornyot is, amely a Horedt-féle alaprajzon nem szerepelt. Szintén nagyon szépen kirajzolódott a malomfalvi korai földvár védőszerkezete. Az eltűnt Csittfalva megtalálása céljából a geofizikai méréseket tovább folytatták 2016-ban a Malomfalvához tartozó falusi legelőn.  Mivel a terület sosem volt szántva ez a roncsolásmentes módszer volt a legalkalmasabb a régészeti objektumok beazonosításához. (Szántott területen a leletanyag szóródásából könnyebben azonosítani lehet a régészeti lelőhelyeket.)

Az elnéptelenedett település késő középkori nyomait ez alkalommal sem sikerült megtalálni

Az idei kutatási projekten László Keve együtt dolgozott Oana Toda, Bence Ünige és Györfi Zalán régészekkel. A tavaszi terepbejárást követően, 2018 áprilisában geofizikai felmérést végeztek, amely kiegészítette a 2016-os méréseket. A kutatás fő célja a geomágneses mérések által beazonosított objektumok régészeti szondázása volt. A geomágneses mérések kimutattak egy félköríves kétosztatú kőépületet. „Az első szelvényünkkel ezt az épületet kutattuk. A feltárás igazolta, hogy nem középkori, hanem egy római kori kőépülettel van dolgunk, amely egy Villa rustica (falusi gazdaság) része lehetett. A második szelvényben, amelyet kihúztunk egy földbe mélyített ház megtalálására gondoltunk, de végül is egy köríves kő agglomerációt találtunk, ami szintén a római korhoz kapcsolható. Mindkét szelvény felső humuszos rétegéből Árpád-kori és római kori kerámiatöredékek kerültek elő. Az objektumokhoz köthető rétegből viszont csak római kori töredékek. Az utolsó szelvényünk egy kis dombocskán található négyszög alakú objektumra koncentrált. Érdekesség az, hogy innen csak Árpád-kori kerámiatöredékek kerültek elő. Találtunk egy agyagos járószintet, felette 1-7 cm vastagságú koromréteggel.  E felett volt egy 20-30 cm vastagságú omlásréteg tele égetett paticcsal és kerámiatöredékekkel.  A leletanyag a 13. századra keltezhető. Az Árpád-kori objektum pontos beazonosításához a régészeti ásatások folytatása szükséges. Egyelőre nem tudjuk, mi lehetett, feltételezzük, hogy egy toronyszerű épület” – mondta el lapunknak a Maros Megyei Múzeum régésze.

Összefoglalva az ásatás eredményeit megállapíthatjuk, hogy a késő középkori falut nem sikerült megtalálni, de kiderült, hogy a terület a római korban már lakott volt. A lelőhelyek felsőbb rétegei gazdag Árpád-korból származó leleteket rejtenek, és a legfelsőbb rétegből kevés késő középkori-kora újkori lelet került napvilágra. Az utóbbiak utalhatnak akár a 17. századi életre is, de a régészek egyelőre ehhez az időszakhoz köthető objektumokat nem találtak. Az viszont egyértelmű, hogy az Árpád-kori leletek szorosan kapcsolódnak a templom körüli temető kezdeti szakaszához.

Share Button
Ennyien olvasták: 318

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.