Központ
2017. április 25. kedd, Márk
Derült
Kedd
Derült
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős

Marosvásárhely legrégebbi virágüzletében jártunk

Pál Piroska március 9, 2017 Társadalom

Kevés az olyan vásárhelyi, aki nem vásárolt legalább egyszer a Posta utcai kis virágüzletben, vagy ne sétált volna el előtte. Azt már talán kevesebben tudják, hogy Bob Magdolna boltja a legrégebbi virágkereskedés a városban. 1965-ben nyitottak meg először, és idén 25 éve, hogy családi vállalkozásból kereskedelmi társasággá lett. Magdolna néni közel fél évszázada dolgozik a boltban, végigkövette a városkép változását, de arról is mesélt, hogy a fekete márciuskor a hodáki „kirándulók” megrongálták a cégérüket, mert magyar felirat szerepelt rajta. Mint mondja: ha a bolt falai beszélni tudnának, érdekes dolgokat mesélnének… 

A fél méternyire a föld szintje alatt lévő üzletbe lépcsők vezetnek, és amint belépünk az ajtón, megcsap a virágillat, a hűvösség, és talán a régi korok szelleme is. Az épület pincéhez hasonló, boltíves kialakítású, vastag téglafalú, látszik rajta, hogy nagyon régen épülhetett. „Bizony, több mint fél évezrede, az írásos dokumentumok szerint az 1490-es években épült a helyiség, aztán a bolt megalapítása előtt a férjem szülei vásárolták meg, ők itt is laktak a felső emeleten” – tudtuk meg Bob Magdolnától.

„Virágos dinasztiának is lehet nevezni a családunkat, mert már anyósom szülei is ezzel foglalkoztak, aminek több mint száz éve már. Én belecseppentem ebbe a szakmába, miután férjhez mentem, hiszen anyósom minden gyereke megtanulta a virágkötést” – kezd bele a történetbe a bolt vezetője. „Annak idején nem csak fenyőből és nemes virágokból készítettünk koszorúkat, hanem hóvirágból, ibolyából és orgonából is” – meséli.

Csak külföldről lehet már virágot hozni…

„Az üzlet indulásakor Feketehalomról és Erzsébetvárosról szállítottuk a virágokat, utána üvegházakat létesítettek Aranyosgerenden, Kocsárdon, Radnóton, de a vásárhelyi Azomarosnak is gyönyörű virágháza volt. Ma már ezek közül egyik sem létezik: az állami kertészeteket felszámolták, a többi pedig megszűnt. Most külföldről hozzuk a virágokat, leginkább Hollandiából és Törökországból” – mutat rá a mellettünk lévő színes, illatos növényekre. Azt is megtudtuk, hogy az aktuális divat és a bő választék ellenére még ma is a klasszikus szegfű a legkeresettebb csokorra és koszorúkra egyaránt. De a vásárlók gyakran betérnek a boltba gerberáért, liliomért, rózsáért, szálas orchideáért vagy flamingóvirágért.

A jó szóért is ide térnek be

„A hatvanas években csak a mi virágboltunk létezett Marosvásárhelyen, így mindenki hozzánk járt vásárolni. Aztán a rendszerváltás után gombamód elszaporodtak a kereskedések, de a régi vásárhelyiek visszatérnek hozzánk, akár szálas virágra, akár koszorúra, akár egy jó szóra. Idős, egyedül élő hölgyek gyakran meglátogatnak, csak hogy beszélgessenek, hisz sokuk ismer, és én is jól ismerem a régi vásárhelyiek nagy részét” – állítja Magdolna.

Arra a kérdésünkre, hogy mi a titka a több mint ötven éve működő kereskedésnek, Magdolna szerint nincs semmiféle titok. „Becsületesek vagyunk, fennállásunk óta kliensünktől panasz nem érkezett, emiatt pedig visszatérnek a vásárlók. Nem mellékes, hogy a virágainkból is nagy a választék, és hogy mindig friss legyen, kevesebbet és gyakrabban rendelünk. Meggyesfalváról és a Szabadság lakónegyedből is van visszatérő vevőnk” – mondja büszkén.

Karcolások, sebek, bőrkeményedések

Látom Magdolna néni, de az unokahúga kezén is, hogy a csokor- és koszorúkészítés nem könnyű munka. „Nem bizony – válaszolja – főleg, ha magunk csinálunk mindent. A legtöbb virágüzlet megvásárolja készen a koszorúk alapját, és csak díszítik virággal. Itt mi törjük a fenyőt, hajlítjuk a drótot, és puszta kézzel, mert a kesztyű hamarabb szakad, mint a bőr. Az ujjaink folyamatosan tele vannak karcolással, sebekkel, bőrkeményedésekkel” – és mutatja is a legújabb „munkahelyi sérüléseit”.

Ma már fontosabb a virágnál a csomagolás

Aki fél évszázadot dolgozik egy területen, akaratlanul is megfigyeli a változásokat. Magdolna néni szerint mára igénytelenebbek lettek az emberek. „Régebben, ha valaki virágot vásárolt, alaposan megnézte, milyen fajtát és színűt, illetve kinek választja azt. Napjainkban csak kiveszik a vázából a hozzájuk legközelebb eső csokrot, és már rohannak is tovább. Emellett pedig számos vevő számára fontosabb lett a csomagolás díszessége, mint a virág, és ez nekünk, virágszerető embereknek rosszul esik. Felszínesebbé is vált a virágajándékozás, legtöbben kötelességnek érzik, és nem szívből adják” – ezt fájlalja a bolt vezetője. Felidézte, hogy régebben selyempapírba csomagolták a portékát, de csak azért, hogy átadásig védje a növényt.

Mint mondja, a jó virágkötőnek kézügyességre, türelemre, szorgalomra, fantáziára és a szakmájának szeretetére van szüksége. Jómagát és unokahúgát „utolsó mohikánoknak” nevezi, hiszen úgy tűnik, ha ők abbahagyják a mesterséget, a családban nincs utánpótlás. „A gyerekek, unokák másfele orientálódtak, nem igazán érdekli őket ez a szakma, de az az igazság, hogy vevőnk sincs annyi, mint egykoron, hiszen kiöregedett a környék lakossága…” – mondja kissé szomorúan Magdolna néni.

  Magoldna néni és unokahúga a ’70-es években a virágüzlet előtt

Árvízből kimenekített virágok

Amikor a bolthoz kapcsolódó érdekes történetről kérdezzük, az éppen negyven évvel ezelőtti nagy árvízkor megtörtént esetet eleveníti fel. „1977-ben a férjem a sógorommal Feketehalomra indult áruért, és hazafele elérte őket az árvíz, de tudták, hogy a virágokat Vásárhelyre kell szállítani. Leleményesek voltak: a fejük fölé emelték a bőröndökbe tett szálakat, és így gyalogoltak át a vízen. A virágok sértetlenül megérkeztek az üzletbe” – tudtuk meg Magdolna nénitől, és azt is, hogy azóta is gyakran emlegetik egymás között az esetet.

„És maga milyen színű virágot szeret?” – kérdezi tőlem, és már nyúl is a fehér szegfűk felé…

Share Button
Ennyien olvasták: 1242

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.