Központ
2018. június 23. szombat, Zoltán

Marosvásárhely legrégebbi virágüzletében jártunk

Pál Piroska március 9, 2017 Társadalom

Kevés az olyan vásárhelyi, aki nem vásárolt legalább egyszer a Posta utcai kis virágüzletben, vagy ne sétált volna el előtte. Azt már talán kevesebben tudják, hogy Bob Magdolna boltja a legrégebbi virágkereskedés a városban. 1965-ben nyitottak meg először, és idén 25 éve, hogy családi vállalkozásból kereskedelmi társasággá lett. Magdolna néni közel fél évszázada dolgozik a boltban, végigkövette a városkép változását, de arról is mesélt, hogy a fekete márciuskor a hodáki „kirándulók” megrongálták a cégérüket, mert magyar felirat szerepelt rajta. Mint mondja: ha a bolt falai beszélni tudnának, érdekes dolgokat mesélnének… 

A fél méternyire a föld szintje alatt lévő üzletbe lépcsők vezetnek, és amint belépünk az ajtón, megcsap a virágillat, a hűvösség, és talán a régi korok szelleme is. Az épület pincéhez hasonló, boltíves kialakítású, vastag téglafalú, látszik rajta, hogy nagyon régen épülhetett. „Bizony, több mint fél évezrede, az írásos dokumentumok szerint az 1490-es években épült a helyiség, aztán a bolt megalapítása előtt a férjem szülei vásárolták meg, ők itt is laktak a felső emeleten” – tudtuk meg Bob Magdolnától.

„Virágos dinasztiának is lehet nevezni a családunkat, mert már anyósom szülei is ezzel foglalkoztak, aminek több mint száz éve már. Én belecseppentem ebbe a szakmába, miután férjhez mentem, hiszen anyósom minden gyereke megtanulta a virágkötést” – kezd bele a történetbe a bolt vezetője. „Annak idején nem csak fenyőből és nemes virágokból készítettünk koszorúkat, hanem hóvirágból, ibolyából és orgonából is” – meséli.

Csak külföldről lehet már virágot hozni…

„Az üzlet indulásakor Feketehalomról és Erzsébetvárosról szállítottuk a virágokat, utána üvegházakat létesítettek Aranyosgerenden, Kocsárdon, Radnóton, de a vásárhelyi Azomarosnak is gyönyörű virágháza volt. Ma már ezek közül egyik sem létezik: az állami kertészeteket felszámolták, a többi pedig megszűnt. Most külföldről hozzuk a virágokat, leginkább Hollandiából és Törökországból” – mutat rá a mellettünk lévő színes, illatos növényekre. Azt is megtudtuk, hogy az aktuális divat és a bő választék ellenére még ma is a klasszikus szegfű a legkeresettebb csokorra és koszorúkra egyaránt. De a vásárlók gyakran betérnek a boltba gerberáért, liliomért, rózsáért, szálas orchideáért vagy flamingóvirágért.

A jó szóért is ide térnek be

„A hatvanas években csak a mi virágboltunk létezett Marosvásárhelyen, így mindenki hozzánk járt vásárolni. Aztán a rendszerváltás után gombamód elszaporodtak a kereskedések, de a régi vásárhelyiek visszatérnek hozzánk, akár szálas virágra, akár koszorúra, akár egy jó szóra. Idős, egyedül élő hölgyek gyakran meglátogatnak, csak hogy beszélgessenek, hisz sokuk ismer, és én is jól ismerem a régi vásárhelyiek nagy részét” – állítja Magdolna.

Arra a kérdésünkre, hogy mi a titka a több mint ötven éve működő kereskedésnek, Magdolna szerint nincs semmiféle titok. „Becsületesek vagyunk, fennállásunk óta kliensünktől panasz nem érkezett, emiatt pedig visszatérnek a vásárlók. Nem mellékes, hogy a virágainkból is nagy a választék, és hogy mindig friss legyen, kevesebbet és gyakrabban rendelünk. Meggyesfalváról és a Szabadság lakónegyedből is van visszatérő vevőnk” – mondja büszkén.

Karcolások, sebek, bőrkeményedések

Látom Magdolna néni, de az unokahúga kezén is, hogy a csokor- és koszorúkészítés nem könnyű munka. „Nem bizony – válaszolja – főleg, ha magunk csinálunk mindent. A legtöbb virágüzlet megvásárolja készen a koszorúk alapját, és csak díszítik virággal. Itt mi törjük a fenyőt, hajlítjuk a drótot, és puszta kézzel, mert a kesztyű hamarabb szakad, mint a bőr. Az ujjaink folyamatosan tele vannak karcolással, sebekkel, bőrkeményedésekkel” – és mutatja is a legújabb „munkahelyi sérüléseit”.

Ma már fontosabb a virágnál a csomagolás

Aki fél évszázadot dolgozik egy területen, akaratlanul is megfigyeli a változásokat. Magdolna néni szerint mára igénytelenebbek lettek az emberek. „Régebben, ha valaki virágot vásárolt, alaposan megnézte, milyen fajtát és színűt, illetve kinek választja azt. Napjainkban csak kiveszik a vázából a hozzájuk legközelebb eső csokrot, és már rohannak is tovább. Emellett pedig számos vevő számára fontosabb lett a csomagolás díszessége, mint a virág, és ez nekünk, virágszerető embereknek rosszul esik. Felszínesebbé is vált a virágajándékozás, legtöbben kötelességnek érzik, és nem szívből adják” – ezt fájlalja a bolt vezetője. Felidézte, hogy régebben selyempapírba csomagolták a portékát, de csak azért, hogy átadásig védje a növényt.

Mint mondja, a jó virágkötőnek kézügyességre, türelemre, szorgalomra, fantáziára és a szakmájának szeretetére van szüksége. Jómagát és unokahúgát „utolsó mohikánoknak” nevezi, hiszen úgy tűnik, ha ők abbahagyják a mesterséget, a családban nincs utánpótlás. „A gyerekek, unokák másfele orientálódtak, nem igazán érdekli őket ez a szakma, de az az igazság, hogy vevőnk sincs annyi, mint egykoron, hiszen kiöregedett a környék lakossága…” – mondja kissé szomorúan Magdolna néni.

  Magoldna néni és unokahúga a ’70-es években a virágüzlet előtt

Árvízből kimenekített virágok

Amikor a bolthoz kapcsolódó érdekes történetről kérdezzük, az éppen negyven évvel ezelőtti nagy árvízkor megtörtént esetet eleveníti fel. „1977-ben a férjem a sógorommal Feketehalomra indult áruért, és hazafele elérte őket az árvíz, de tudták, hogy a virágokat Vásárhelyre kell szállítani. Leleményesek voltak: a fejük fölé emelték a bőröndökbe tett szálakat, és így gyalogoltak át a vízen. A virágok sértetlenül megérkeztek az üzletbe” – tudtuk meg Magdolna nénitől, és azt is, hogy azóta is gyakran emlegetik egymás között az esetet.

„És maga milyen színű virágot szeret?” – kérdezi tőlem, és már nyúl is a fehér szegfűk felé…

Share Button
Ennyien olvasták: 1706

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.