Központ
2017. november 21. kedd, Olivér
Havazás
Ma
Havazás
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Derült
Csütörtök
Derült

„Marosvásárhely nem érett meg a közösségi kezdeményezésekre”

Központ július 25, 2013 Társadalom

kert„Marosvásárhely nem érett meg a közösségi kezdeményezésekre”

Lehet, hogy többen hallottak már, de mégsem elegen, a már egy éve meghirdetett és elindításra kész vásárhelyi közösségi kertről. Tömören megfogalmazva, ezen kertek olyan használaton kívüli területek, melyeket magánemberek önkéntes, önszerveződő közössége művel meg. Kertet varázsolnak az elhagyott telekre, és zöldséget, virágot, fűszernövényeket, gyümölcsöt termesztenek rajta. A terményeket a tagok többnyire nem eladásra, hanem saját fogyasztásra állítják elő, a kertészkedés mellett pedig nagy hangsúlyt fektetnek a közösségépítésre, a városi környezet javítására.  A közösségi kert lehet a válságra adandó válasz egyik lehetséges formája, de nem elfelejtendő a másik fontos eleme: a közösségi lét megteremtése és működtetése.

Mindez inkább utópisztikusnak, mint valóságosnak tűnik a „pénzvilágban”, mégis létezik. És nem valamiféle elvarázsolt, világvégi hippikommünben, hanem számos országban. Az ilyen kertek nem csak élelmiszer előállításra alkalmasak, ennél jóval több előnyt hordoznak magukban. Segítségükkel a gondozatlan, parlagon heverő területek kapcsolhatók vissza az aktív városi életbe, tevékeny közösségeket hív életre az együtt dolgozók, a környéken lakók körein belül. Zöld terület nélküli épületekben élők számára is lehetőséget teremt az önellátás megvalósítására, ráadásul az élelmiszerek beszerzési költségeit is csökkenti.


Kanadától Európáig sok ilyen kert működik

A közösségi kertek elterjedése a második világháború idejére nyúlik vissza, mikor főként Angliában, az élelmiszerhiányból fakadóan számos ilyen kert született. Szép számmal művelik ezeket Kanadától, Európán át egészen az Egyesült Államokig, ahol a mozgalom már olyannyira sikeresen indult, hogy 1944-ben a lakosság a zöldségszükségleteinek 40%-a származott a saját művelésű kertekből.


Vásárhelyen egyetlen érdeklődő

Marosvásárhelyen ez mégsem működik. Molnár József, az Eco-Community Transilvania tulajdonosának elmondása szerint, a már egy éve működésre kész közösségi kert-projekt iránt egyetlen ember érdeklődött. „Nagyernyében szereztem meg a földterületet, előre kidolgozott, konkrétan kijelölt szabály szerint sorsoltuk volna ki a családonkénti három ár területet, ők pedig kötöttségek nélkül termelhettek volna a bármit ott, mégsem mutatkozott semmiféle érdeklődés ez iránt” – mondta el sajnálkozva Molnár, aki egyébként közösségi boltot is működtet, ám arra is minimális számú érdeklődő van, s azok is többnyire lomtalanításra használják a boltot.

„Csalódottan vettem tudomásul, hogy a város lakosai nem fogékonyak erre, a csak pozitív hozadékkal járó kezdeményezésre. A jelenlegi gazdasági válság indokolttá teszi e kertek működtetését. De ennél fontosabb körülmény is a mellett szól, hogy minél több helyben termelt, kis ráfordítással előállított, egészséges élelmiszert fogyasszunk. Jelenleg a gazdaságilag fejlett társadalmak nem beszélhetnek élelmiszer-önrendelkezésről:  kontinenseken át utaztatott, ellenőrizetlen körülmények között, egészségre veszélyes módon termelt élelmiszereket fogyasztunk” – figyelmeztetett Molnár, aki azt is hozzátette, hogy a családoknak felajánlott területen négy személynek elegendő élelmiszert lehetne megtermelni.

Szerinte a közösségi kertek iránti igény magától értetődő kellene legyen a nem nagyvárosi színvonalon élő vásárhelyiek számára, ugyanakkor a városban él egy jelentős réteg, amely falusi környezetben született és nőtt fel, ám városra költözött vagy költöztették, és a kertészkedés, az élelem házkörüli megtermelése mellett szocializálódott, de ők mégsem érezték úgy, hogy ez hozzájuk is szól. Az a tény sem elhanyagolható, hogy a megművelendő földterület közel van a városhoz, és akinek nincs birtokában személygépkocsi, a város között gyakran járó autóbuszjáratokkal is könnyűszerrel meg tudja közelíteni Nagyernyét.


Mi lehet a közömbösség oka?

A kezdeményezés kiötlője elmondta, hogy a helyi médiában többször is jelent meg a közösségi kertről beharangozó, ismertető, így nem hiszi, hogy az információhiány lenne az érdektelenség oka. Emellett pedig a Facebook közösségi portálon is fiókja van a projektnek, ahol több száz követője van. „Sajnos a legtöbb ember a tévét bámulja naphosszat, és panaszkodik, hogy mennyire rossz a sorsa. Ám az ez ellen cselekvés is Facebook-like-okban, és virtuális petíciók aláírásában – azaz pótcselekvésekben – merül ki, amellyel az egyének lelkiismeretüket nyugtatják” – fejezte ki aggodalmát.

Molnár az érdeklődés hiányát azzal is magyarázta, hogy Marosvásárhely lakossága nincs megérve a közösségi kezdeményezésekre. Ám felhívta a figyelmet arra a sajnálatos tényre, hogy a néhány évtizeddel ezelőtt lezajló kollektivizálás keserű szájízzel hagyta az ezt átélt embereket, így a „közösségi” szó leginkább negatív képzeteket hív elő belőlük. „A lakosságot óriási anyagi és lelki veszteség érte a kollektivizálás során, így a „beadni a közösbe” kifejezés bizalmatlanságot, elutasítást idéz elő bennük” – magyarázta.


Várható-e mentalitásváltás?

„Bizakodó vagyok, és nem is szeretném feladni a harcot, mert ez egy nagyon hasznos, és a közeljövőben elkerülhetetlen működési formája lesz a társadalomnak. Bár idő kell hozzá, hogy a városon lakó személyek felismerjék, de a kizárólag individualizációra nevelő világban a megmaradás kulcsa a kis közösségekben rejlik. Azt gondolom, hogy a fiataloktól várható majd a változás: egyrészt, mert ők nem élték át a kommunizmust, a kollektivizálást, így „tiszta lappal” indulnak, másrészt köztudott, hogy befogadóbbak, nyitottabbak az újdonságok felé, mint az idősebb generáció” – szögezte le az Eco-Community vezetője.

Share Button
Ennyien olvasták: 184

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.