„Marosvásárhelyen nehéz a kezdő művészeknek”
– Beszélgetés Lőrinczi Izabella fiatal festőművésszel –
Csejd Marosvásárhelytől légvonalban alig 8 kilométerre fekszik. Úgymond közel van, de mégis távol. A Virgó patak völgyében húzódó kis, közigazgatásilag Marosszentgyörgyhöz tartozó falucskában nincs aszfaltozott út, nincs vezetékes vízhálózat, nincs térerő, nincs internet. Itt született 1990. július 18-án, és itt él Lőrinczi Izabella, aki a felsoroltak ellenére, tehetségének, kitartásának, szorgalmának köszönhetően művészeti líceumot, majd képzőművészeti egyetemet végzett. A fiatal festőművészt eddigi életéről, a művészlét anyagi vonzatáról, példaképeiről kérdeztük.
– Először 2004-ben olvashattunk rólad az újságban, amikor hatodik lettél egy nemzetközi versenyen. Hogyan történt ez?
– Az első osztályt még Csejden kezdtem, de másodiktól már Marosvásárhelyre jártam a Művészeti Líceumba. Ötödiktől képzőművészet szakra kerültem, majd tizenegyedikben szakosodtam grafikára. 2004 áprilisában a marosvásárhelyi Művészeti Líceum hetedikes diákjaként részt vettem a Fantázia Olimpia elnevezést viselő, 9-13 éveseknek szervezett képzőművészeti pályázaton. Itt a munkám első díjat nyert 1 300 pályamunka közül. A pályázat témája így hangzott: „hogyan járulnak hozzá az olimpiai játékok a jövő jobbításához, hogyan népszerűsíthetők a fiatal generációk körében célkitűzései, ideáljai.” Ezt követően egy hatnapos, Athénban megszervezett rendezvénysorozaton vehettem részt, ahol az alkotásom hatodik helyezést ért el a nemzetközi versenyen. A pályázatot egy kínai kislány nyerte. Szép élmény volt ott lenni az athéni nyári olimpián, a díjat személyesen II. Albert monacói herceg kezéből vehettük át.
– Hol folytattad tanulmányaidat érettségi után?
– 2009-ben érettségiztem a Művészeti Líceumban, majd a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetem festőszakos diákja lettem. Itt 2010-ben sikeresen pályáztam, és Erasmus-ösztöndíjat nyertem el, amellyel cserediákként tanultam négy hónapot Spanyolországban, Bilbaóban. A pályázathoz egy mappát kellet összeállítani, amely tartalmazta addigi munkáinkat, figyelembe vették első éves tanulmányaink eredményeit, valamint minimális angol nyelvtudásról kellett bizonyságot tenni. Egy zsűri döntött arról, hogy kik is tanulhatnak a spanyolországi egyetemen. (Universidad del Pais Vasco-Leioa)
– Voltál-e alkotótáborban diákéveid alatt?
– Igen. A Pro Csejd Egyesület a Maros Megyei Tanács és a Communitas Alapítvány segítségével 2011 és 2012 nyarán is festőtábort szervezett szülőfalumban. Öt évfolyamtársammal vettünk részt az eseményen. Itt a csendes, szép környezetben hamar talál ihletet a festő, munkáinkat a helyi művelődési otthonban állítottuk ki. A helyiek kedvesen fogadtak, de főleg a gyermekek érdeklődtek a munkáink iránt.
– Hány tárlaton, kiállításon vettél részt eddig munkáiddal?
– Első egyéni festmény- és grafikatárlatomra 2010-ben került sor a marosszentgyörgyi római katolikus egyházközség tanácstermében. A kiállítás házigazdája Baricz Lajos plébános volt, munkáimat Járay Fekete Katalin méltatta. Ezen kívül több közös kiállításon vettem részt: 2011-ben a kolozsvári Apáczai Galériában csoportos kiállításon lehettünk jelen évfolyamtársaimmal. Ugyancsak 2011-ben a marosvásárhelyi G. kávézóban állítottuk ki munkáinkat. 2012-ben a végzősök kiállításán, az Expo Transilvania galériájában kerültek közszemlére az alkotásaink. 2013 decemberében pedig Fábián Emőkével volt közös tárlatunk a már említett kávézóban.
Az érvényesülés a kapcsolatoktól függ
– Meg tud ma élni egy fiatal képzőművész az alkotásaiból?
– Ez elsősorban attól függ, hogy a művésznek milyen kapcsolatai vannak. De függ a várostól is ahol él és dolgozik. Például Kolozsváron több a lehetőség. Ott jobb esélyekkel indul a kezdő művész, ott pezsgő egyetemi élet van, és más a közönség. Itthon, Marosvásárhelyen kevesebb a lehetőség, kezdőknek meg különösen nehéz. Nincs még elég munkánk, nincs amivel kitölteni egy galériát. Talán ha többen társulnánk, nagyobb esélyeink lennének. Gondolkodtunk már ezen egyébként.
Egyetem után rövid ideig dolgoztam egy kis marosvásárhelyi vitrál-cégnél. Szép alkotásokat készítettünk ott. Dolgoztunk például a bukaresti Sabionnak, két kolléganővel egy kitörő vulkánt ábrázoló alkotást készítettünk, amit a főnökünk tervezett.
– Lehet-e vásárolni a festményeidből? Mennyi az ára?
– Az ár függ a technikától, amellyel az alkotás készül, függ a festmény méretétől, és a megfestendő témától. De dolgoztam már megrendelésre is, három alkotást készítettem így ismerősöknek.
„A realisták tudását irigylem”
– Vannak példaképeid a szakmában? Vagy valaki, akire felnézel ezen a téren, aki inspirál?
– Azt nem mondhatom, hogy példaképeim, de sok kedvencem van. Függ a kortól is, például csodálom a realisták munkáit, ők mindent meg tudtak festeni, irigylem a tudásukat. Ma már másak az igények, engem leginkább az absztrakt vonz. Igen közel áll hozzám például Wassily Kandinsky orosz festő művészete, vagy Egon Schiele osztrák festő munkássága. De Vincent van Gogh munkái is inspirálnak. A kortársak munkáit kevésbé ismerem, az egyetemen is mindössze fél évet tanultunk kortársművészetet.
– Min dolgozol jelenleg?
-A közelmúltban Baricz Lajos marosszentgyörgyi papköltő kért fel arra, hogy illusztráljam a legújabb, készülőben levő verseskötetét. Szívesen vállaltam, már el is küldte nekem a verseket, most ezen dolgozom.
