Központ
2017. október 21. szombat, Orsolya
Eső valószínű
Szombat
Eső valószínű
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Eső valószínű
Hétfő
Eső valószínű

Marosvásárhelyi nők a világháború idején

Nemes Gyula február 27, 2017 Társadalom

100 éves az első világháború

A január 19-én megjelent lapszámunkban az első világháború idején „különleges” katonai alakulatok kötelékében frontszolgálatot teljesítő Maros megyei katonák – több esetben filmbe illő – életsorsáról írtunk. Folytatva sorozatunkat, a mai lapszámunkban arról próbálunk képet nyújtani, hogy miként is alakult a marosvásárhelyi vagy környékbeli nők élete az első világháború idején.

A marosvásárhelyi nők többsége a háború előtt többnyire otthon töltötte a napjait, és a gyermekek nevelésével, a család ellátásával foglalkozott. A háború kitörése utáni kezdeti időszakban az adománygyűjtési, jótékonysági tevékenységekbe kapcsolódtak be, de később, mivel egyre több férfi vonult a frontra vagy halt hősi halált, a nők kénytelenek voltak átvenni a férfiak munkáját is.

Önkéntes vöröskeresztes ápolónői tanfolyam

A jótékonysági munkákban az úrhölgyek igyekeztek elől járni, jó példával szolgálni. Egy korabeli marosvásárhelyi kiadvány már 1914-ben közli Auguszta főhercegnő felhívását Marosvásárhely hölgyeihez! cím alatt. Ebben a főhercegnő arra kéri a város hölgytársadalmát „amely nélkül a férfitársadalom szép tervei úgy sem lehetnek teljesen eredményesek”, hogy a város intelligens hölgyei vegyék sorra a „körletükbe eső vidék népét és jó szívvel, jó tanáccsal, és aki teheti anyagi és erkölcsi támogatással” segítsen. Augusztusban Marosvásárhelyen egy háborús sebesülteket ellátó kórház felállítását határozták el, amely „berendezésének előkészítő munkájával párhuzamosan indult meg az önkéntes vöröskeresztes ápolónői tanfolyam is, melyben a felállítandó kórházban működő hölgyek nyertek elméleti és gyakorlati oktatást dr. Schmidt Bélától” – tudjuk meg a már idézett kiadványból, amely ezt követően 27 marosvásárhelyi hölgy nevét említi, mint a tanfolyam végzettjei. Az ápolónők főnökasszonya báró Horváth Gáborné lett, a gazdasági ügyek intézője özv. gr. Bissingen Ottóné. Megalakult a Vörös Kereszt egylet, melynek elnöke Toldalagi Anna grófnő, alelnökei Dr. Molnár Gáborné és Hofbauer Aurelné lettek.

Egy későbbi kiadvány Máriaffiné Toldalagi Rózália grófnő marosszentgyörgyi tevékenységét mutatja be: „A csillagkeresztes hölgy, ki királyi paloták ragyogó pompáiban tündököl – apró, szinte láthatatlan, nádfedeles házak között barangol, hogy elfojtsa a jajt, melyet egy elvakult és gonosz ellenség okozott neki. Az udvar hatalmas kapuja kitáratott, és az oda belépő szegény puszta szóval és üres kézzel sohasem távozott!”

„Mérhetetlen mennyisége a lelki erőnek lakózik a gyenge nőben”

1915. január 3-án Marosvásárhely polgármestere, Hofbauer Aurél a Vörös Kereszt egylet estélyén A háború női hadseregét méltatja: „…mikor arról beszélek, hogy a társadalom a harcos férfit minden erejével segíti, akkor elsősorban a nőkre gondolok. Hiszen az anya, a hitves, az ara, a nő, akik a hadba induló férfit, bíztató szóval, szent vagy édes csókokkal bocsátják el a legfönségesebb útra, csak fokozzák és acélozzák azt az erőt, amelyre a közös édesanyának: a hazának oly nagy szüksége van. (…) De legszebben és legmagasztosabban akkor fizet a nő, amikor a háborúnak a legborzalmasabb fejezete kezdődik, amikor az ellenséges fegyverek okozta rettentő sebek gyógyításáról és az ezek okozta szenvedések enyhítéséről van szó. (…) micsoda mérhetetlen mennyisége a lelki erőnek lakózik a gyenge nőben, mikor a férfierőt is jóval meghaladó operációknál kell segédkezni, mikor a lázas és türelmetlen beteget gyöngéd szóval kell türelemre oktatni, mikor a szegény haldokló halálverítékét kell törölni. (…)”

A fronton harcoló honvédek életét előbbi lapszámainkban több aspektusból mutattuk be, de a hátországban maradottak élete is nyomorúságossá változott a háború idején. A nők arra kényszerültek, hogy férfiszerepet vállaljanak, az ők helyét kellett átvenniük az oktatásban vagy az ipari, mezőgazdasági termelésben. Sok Marosvásárhely környéki településen az első világháború kitöréséig nem tanított nő a felekezeti iskolákban. A tanítók hadba vonulásával azonban nem maradt más lehetősége az egyházközségeknek, mint hogy nyugdíjasokat vagy tanítónőket alkalmazzon. Nagyernyébe például a római katolikus iskolába Ludányi Margitot hívták meg 1915-ben, a jobbágyfalvi unitárius iskolába Fazakas Gabriellát, Vadadba 1917-be Hegedűs Margitot, a székesi református iskolába 1918-ba Makkay Terézt alkalmazták. A székelykasdi református iskolában tanítottak 1915–1918 közt: Tollas Anna, Kiss Irma és Hirsch Szerén.

„Az asszony teljes szaktudással állítja össze az ekét”

Máthé Anna tanítónő Szánt az asszony címmel közölt cikket egy marosvásárhelyi kiadványban: „Falukon mentem keresztül a minap. Meglepett a falu csendessége. Mintha gyászolna mindahány. Itt-ott elvétve lehet férfit látni. Az is az öregebbjéből való. Asszonyok, gyermekek járnak-kelnek csupán. Itt a tavaszi szántás ideje. A kerteket már ellátták. Következik a mező. Még alig pitymallik, elészedték már a szerszámokat. Ekét, boronát, hengert, vetőmagot, ásót. Szekéren van valamennyi, készen indulásra. Végre járomba teszik az igás állat nyakát, kinyitják a nagykaput, és Isten nevében indulnak a dűlőre. Az állatokat asszony hajtja. Fent a szekéren egy kislány kuporog. (…) Az asszony teljes szaktudással állítja össze az ekét. Amint urától látta. Hej, a tavaly ilyenkor másképp volt. (…)”

Share Button
Ennyien olvasták: 318

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.