Központ
2019. április 19. péntek, Emma

Megsemmisített magyar műemlékek

Központ október 24, 2013 Társadalom

Megsemmisített magyar műemlékek

t1

Vásárhely legszebb és legrégebbi épületeinek nagy részét már csak a fényképek és a képeslapok idézik. Bőven elég, ha végigsétálunk a Maros-parti város főterén. Igaz, a látvány csak azokat emlékezteti, akik ismerik a régi formát, az egykori képet, amely meghatározta és kialakította a főtér és a település páratlan hangulatát. Következő sorozatunkban közös körsétára invitáljuk olvasóinkat, a város régi hangulatát próbáljuk felidézni: ma a Ferenc-rendiek templomáról, illetve ennek a magmaradt tornyáról szólunk.

A Ferenc-rendiek tornya egy felkiáltójel

t2

Az alábbiakban arra törekszünk, hogy sorainkkal és fényképeinkkel bemutassuk, milyen volt Vásárhely ezen helye egykor, és milyen most. Néhány évvel ezelőtt Balás Árpád ezt írta a szóban forgó épületről: „…A Ferenc-rendiek Tornya mint egy felkiáltójel, a főtér nyugati oldalán jelzi, hogy ezen a helyen állott a Ferenc-rendi barátok temploma és kolostora, amelyet 1971-ben a színház építése miatt lebontottak…”. A kegyelet márványtáblával adózott a 250 éves barokk stílusú templom és a föld alatti kriptában nyugvó elődök emlékének. 1995-ben a templomtornyot felújították, visszaadva eredeti külsejét.

A város legkedveltebb római katolikus templomából mára tehát csak a tornya maradt. Az épületegyüttes több részét és a hozzá tartozó hatalmas kertet elnyelte a Színház-tér.

Megemlítendő, hogy az Istenháza egyik „testvérének”, amely a jelenlegi Művészeti Egyetem mellett áll, szintén hányatott sorsa volt: sosem fejezték be az építését.


A ferenceseknek külvárosi telkeket ajánlanak a központi területekért cserébe…

t3

A templom lebontásának részletéről az a levél tudósít, amelyet Márton Áron püspök küldött a marosvásárhelyi híveknek, és amelyben megmagyarázza, hogyan kerültek ebbe a helyzetbe. A második világháborút követően fejlődésnek indult a város, és megháromszorozódott a hívek száma. A külvárosban élőknek azonban nem voltak templomaik, ugyanis mindhárom római katolikus Istenháza a központban állt, így a helyi tanács azzal az ötlettel állt elő, hogy ajánljanak fel a ferenceseknek külvárosi telkeket és épületeket a központi területekért cserébe…

Az alkudozások hosszú ideig elhúzódtak, és csak 1968-ban jutottak közös nevezőre a felek. A megegyezés úgy szólt, hogy a városnak meg kell őriznie a központi épületegyüttesből a tornyot és a kriptát, hogy valami emlékeztessen a ferences rendre, a többi épületet pedig le lehet bontani…

Ez így is történt. Az egyház cserébe kapott egy új templomot, plébániát és egy házat a Szabadság utcai negyedben.

A templom bútorzatát megőrizték, azzal a céllal, hogy majd átviszik az új helyre. Azonban ez nem pont így történt. Számos történelmi értékű darab más plébániákra került, majd pedig nyomuk veszett.

Nem szeretnénk jobban belemenni a történelembe és az adathalmozásba, de azt még mindenképpen leírjuk, hogy a Színház-téren álló torony amolyan memento mori.

A torony egyik falábát beépítették Jósika Miklós író anyjának, Lázár Eleonórának a sírjába. A torony egyik fülkéjében pedig Nepomuki Szent János szobra található, amelyet a szakirodalom egy része Szent Ferenc szobraként emleget.


Erdélyben oly sok műemléket semmisítettek meg, hogy ezeket lassan már összeszámolni sem lehet!

És ha már vásárhelyi épületekről, műemlékekről írunk, nem tehettük meg, hogy ne keressük meg Keresztes Géza műépítészt.

A műemlékvédelmi szakmérnök véleményeit sok esetben nem lehet kirakatba tenni. Szerencsés az a helyzet, hogy vannak még hozzá hasonló emberek, akik mondhatni minden erejüket, szakmai tudásukat és kapcsolataikat arra használják, hogy védjék azt, ami még védhető.

Keresztes már évekkel ezelőtt hangot adott annak, hogy Erdélyben oly sok műemléket semmisítettek meg, hogy lassan már összeszámolni is nagy feladat lenne.

Ami a Ferenc-rendiek egykori templomát illeti, a szakmérnök még elmondta, hogy anno arról is szó volt, hogy készítenek egy bronz-makettet. Ennek kellett volna ábrázolnia az egykori templomot, úgy ahogyan az eredetileg kinézett. Ez azonban elmaradt. Bízunk abban, hogy valamikorra el is készül.

Keresztes Géza azt is elmondta, hogy a Színház-teret sem pont úgy alakították át, ahogyan az a tervekben volt. A meghatározásban az is szerepelt, hogy a tér burkolatát úgy fektetik le, hogy az megkülönböztető színekkel jelezze az egykori épületek helyeit, alapjait. Eddig rendben lenne. A műépítész meglátása szerint ez így van. A megkülönböztető színeket és az alapformákat használták ugyan, de valami okból kifolyólag ezek közepébe fákat ültettek. Aki most arra jár, legfennebb arra gondolhat (már ha egyáltalán feltűnik neki), hogy a megkülönböztetés csakis annak szolgál, hogy az odaültetett fát körvonalazza.


Keresztes Géza műemlékvédelmi szakmérnökkel még a városi kartákról is beszéltünk. Ezekben vannak ugyanis meghatározva, hogy egy műemlék felújításnál miket kell figyelembe venni, miket kell betartani, és egyáltalán kinek a vezetésével szabad hozzányúlni.

Azonban ezt most hosszú lenne itt taglalni. Ígérjük azonban, hogy erre a következő lapszámok valamelyikében visszatérünk!

Share Button
Ennyien olvasták: 349

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.