Központ
2017. augusztus 16. szerda, Ábrahám
Zivatar valószínű
Szerda
Zivatar valószínű
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Derült
Péntek
Derült

Milliós vagyon filléres csavarokból

Bodnár Erika március 11, 2016 Társadalom
SONY DSC

Krizsán István tulajdonos és Gedő Albert áruház igazgató átadja az évvégi jutalmakat.

Miből szerezték az első milliót? Hogyan élnek immár vagyonnal a hátuk mögött? Mit tartanak a sikerük titkának? A leggazdagabb vásárhelyi magyarokat kérdeztük a pénzről, a hozzá fűződő viszonyukról és a terveikről. Sorozatunk részeit havonta egyszer olvashatják, ezúttal Krizsán Istvánnal, a Surtec Műszaki Barkácsáruház tulaj­donosával beszélgettünk. A beszélgetésben részt vett Hodor Ildikó ügyvezető és Gedő Albert, az áruház igazgatója.

– Hogyan került Marosvásárhelyre?
Krizsán István: Véletlenül. Csavarkereskedő cégnél dolgoztam Magyarországon, beültem az autóba, mert gondoltam, ki kéne jönni ide, Romániába. Eredetileg pár évre terveztem, végül már húsz éve itt vagyok. Megszerettem.

– Azt mondják, egy sikeres embertől bármit lehet kérdezni, csak azt nem, , hogy az első milliót miből szerezte. Ön válaszol erre a kérdésre?
K.I.: A két kezemből. Nincs öröklés vagy vagyon mögöttem, a rendszerváltás környékéről beszélünk, tehát mondhatni egyformák voltunk itt is, ott is. A privatizáció során sem kaptam se földet, se semmi egyebet. Mindent munkából szereztem.
– Hodor Ildikó: ’92-ben kijött ide Krizsán úr, és megnyitott egy kis vegyes üzletet. 10-15 féle csavart árultunk és amellett még mindenféle apróságot, mint kuktafazék, gyufa, afféle ipari jellegű kisbolt volt. Kikacagtak minket, mert azt mondták az emberek, hogy a gyárak udvarán rúgni lehet a csavart, mindenki annyit lop, amennyit akar. Csakhogy a gyárak szép lassan bezártak, csavar már nem volt, ezért hamarosan mindenki megvette az üzletben. Így tudtuk bővíteni a skálát, és minden pénzt visszaforgattunk és újabb árut vettünk. Ez így megy 23 éve, pont ma van az évfordulója az alapításnak.

SONY DSC

A mikrofonnal Hodor Ildikó, ügyvezető

– Mi volt a célja, mit szeretett volna elérni?
K.I: Mindig volt távlati tervem, most is tizenöt évre előre gondolkozom. Nem lehet úgy vállalkozni, hogy nem tudod, mit akarsz. Egy vállalatot akartam, ami jól működik, és sok embernek ad munkát. Az elvem, hogy a királynak meg kell adni, ami a királyé, vagyis az államnak az adót és mindent tisztességesen ki kell fizetni. Itt mindenki gazdagságban gondolkozik, mi a makrokörnyezet adta lehetőségekben: jól szervezett cég, biztos munkahely, tisztességes megélhetés az alkalmazottaknak. Lehet, hogy a cég nagyon gazdag, de ez nem jelenti azt, hogy nekem másképp kellene élnem, mint ahogy éltem a kezdetekkor. Cserefalván nagy területeket vettünk, és komoly zöldmezős beruházásokat kezdtünk meg: gyártócsarnokot építtettünk, modern gépeket vásároltunk és ennek a fejlesztése, kiépítése eltart néhány évet. Ezzel párhuzamosan ebben az évben megnyitjuk ott a környék lakosságát és vállalkozásait segítő mezőgazdasági szakboltunkat is.

– Nem változott meg az élete attól, hogy sok pénzt keresett az évek alatt?
K.I.: Nem tudom, mit jelent a sok pénz. A vállalat gazdag és ennek így is kell lenni, ha a tulajdonos személyes vagyona nagy, akkor mi marad a vállalatnak? Ma már 140 ember dolgozik nálunk, az egy kisebb falu, az embereknek biztos jövedelmük van, társadalombiztosításuk, soha egy napot sem késtünk a fizetésekkel. Rendszeresen emelkednek a bérek, a szociális körülmények a cégen belül nagyon jók. Ennek a rendszeres biztosítása felelősséggel jár.

– Milyen a viszony az alkalmazottakkal?
Gedő Albert: Nagyon közvetlen, mindannyiukat jól ismerjük. Rengeteg múlik rajtuk, hisz a szolgáltató szektorban dolgozunk. Nem­csak terméket adunk el, hanem emellé nyújtunk szolgáltatást, információt, tanácsot is. Románia a vásárló informálásának terén rosszabb helyzetben van, mint a nyugati országok.

– Önök szerint mi a siker titka?
K.I.: Pontosság, megbízhatóság, gyorsaság a vásárlók, az alkalmazottak és üzleti partnerek felé. Ez saj­nos sokszor nagyon nehéz, de azt hiszem, ettől szép a vállalati élet.
H.I.: Szavahihetőség, korrektség kell, mindig betartani a fizetési határidőket, és elvárni ugyanezt. Nem kötök kétes üzleteket, nem verem fel az árakat hirtelen nagyobb bevételért, de nem is nyomom le, hogy reklámot csináljak ezzel.
G.A.: Nem csinálunk beugratós marketingfogásokat: veszteséggel egy terméken, óriási haszonnal a másikon. Ha kitalálunk egy akciót, annak kell legyen valódi jelentősége, ezt az emberek is megértik és értékelik. Ezenkívül, ha azt tapasztaljuk, hogy ma változik a piac, a trendek, akkor holnaptól mi is változtatunk. Nem erőltetem, nem manipulálom a piacot, mert akkor eladok a vevőnek olyan dolgokat, amivel ő elégedetlen lesz. Nem kell túl drága vagy rossz minőségű legyen ehhez a termék. Elég, ha olyasmit adunk el neki, amire nincs is igénye és többet nem fordul hozzánk. Én is vevő vagyok, és azt tartom szem előtt, ami engem is elégedetté tenne.

– Nehéz felvenni a versenyt a multikkal?
H.I.: Ott vannak, és aki oda bemegy, az valószínűleg vesz valamit, tehát ők is kivesznek egy szeletet a tortából. Ráadásul a marketingfogásaik révén becsalogatják a kisebb pénzű vevőket is, és az emberek gyakran igénytelenek, nem csak a lehetőségeik mérsékeltek.
G.A.: Mindenki az olcsóbbat szereti, az emberi gondolkozás ilyen. De aki jól informált, az tudja, ha húsz-harminc évre tervezi a fürdőszobáját, akkor nem szabad sajnálni azt a kétezer eurót a jobb termékekre, amit egy ötnapos síelésre elköltene.

– Kitől tanultak meg bánni a pénzzel, mit hoztak otthonról?
G.A.: Bennem megvolt az indíttatás, eleve közgazdaságtant tanultam, és vállalatvezetésből szereztem mesterit. Amikor Medgyesen távközlést tanultam, kimentem a piacra, megvettem két-három terméket, és a bentlakásban eladtam, tehát valamennyire már akkor bennem volt a hajlam.
H.I.: Mindketten természetünkből fakadóan tudunk bánni az emberekkel. Nyitottak vagyunk, a kereskedői vér bennünk van. Én gépészmérnök vagyok, de soha nem dolgoztam a szakmában, viszont a nagymamámmal jártam zöldséget árulni a piacra gyerekkoromban, amit nagyon szerettem. Csapatmunkában dolgozunk, mindent megtárgyalunk. Nem mondom, hogy nem vitatkozunk, sőt, az alkalmazottakra is hallgatunk, nem predesztinál a pozíciónk arra, hogy csak nekünk lehet igazunk!

Share Button
Ennyien olvasták: 1208

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.