Központ
2017. október 21. szombat, Orsolya
Eső valószínű
Szombat
Eső valószínű
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Eső valószínű
Hétfő
Eső valószínű

Mit kapnak, akik adnak? – Hazatérés Afrikából

Központ március 20, 2017 Társadalom

Életre szóló kapcsolatok, önállóság, nyelvtudás, bepillantás idegen, távoli kultúrák világába, ingyen végzett munka és utazgatás? Még ennél is több! Jól tudja ezt az, aki már kipróbálta, akárcsak Fazakas Emese, aki 6 teljes hónapot töltött önkéntes szülésznőként Beninben, Afrika nyugati részén.

Minden új helyre való beilleszkedés egy motivációs görbével ábrázolható, hiszen érkezés után minden izgalmasnak tűnik, majd a kezdeti lelkesedés csökkenésével beáll egyfajta rutin, és előjönnek a különbségek: mindaz, amit az új kultúrában nehéz megszokni, megérteni. Az önkéntes élete akkor válik könnyebbé, ha képes beletanulni az idegen ország mindennapjaiba. Azonban pozitív hozzáállással és kalandvággyal gyerekjáték az egész, akárcsak Emese esetében, aki számára a hazatérés utolsó hetei, napjai teltek a leggyorsabban. „Az utolsó hetek nagyon gyorsan elteltek. Pörögtünk, jöttünk-mentünk, hiszen fél év alatt sok embert megismertünk, sok boldog pillanattal gazdagodtunk, amit igyekeztünk az utolsó percig gyarapítani” – mesélte.

Búcsúzkodás

A távozás nem volt könnyű az ottani emberek számára, így mindenki a maga módján tette azt, volt, aki a könnyeivel küszködött, de kerültek emberek, akik mosolyogva integettek s minden jót kívántak, nem úgy, mint a gyerekek esetében, akik nehezebben dolgozták fel ezt a számukra ismeretlen érzését. „A gyermekek számára is nehezebb volt búcsúzkodás, sokan nem is fogták fel, hogy mit jelent az, hogy mi most hazamegyünk. Számunkra meg azért volt nagyon nehéz, mert tudtuk, hogy így őket sohasem látjuk viszont, hiszen nőnek, változnak és nem biztos, hogy nekünk lesz lehetőségünk oda visszamenni. Én személy szerint utálok búcsúzkodni, úgyhogy inkább gyorsan és csendben búcsúztam el Afrikától, titkon remélve, hogy még viszontlátom.”

Sajnos hazatérésük után a székelykeresztúri székhelyű Erdélyi Ifjúsági Egyesület által szervezett program lejárt, így egyelőre nincs utánpótlás, azonban már leadtak egy újabb hasonló projektet, amely várja a pozitív elbírálást. „Mi csak átmeneti segítség voltunk az ottani embereknek, de úgy érzem, hogy nemcsak mi tanultunk sokat, hanem sikerült nekünk is átadni sok mindent, ami által felkészültebbek és önállóbbak lettek. Eleinte biztosan hiányolni fog a szülésznő, az oktató, de szerencsére az Erasmus +-os pályázatoknak köszönhetően további sok más embernek lesz lehetősége Beninben önkénteskedni.”

 „Hálás vagyok Afrikának”

Emese az Afrikában töltött idő alatt nemcsak emberileg lett határozottabb és még pozitívabb, mint amilyen volt, hanem szakmailag is sokkal, de sokkal bátrabbá és motiváltabbá vált, hiszen nap mint nap olyan gyakorlati szituációkba került és oldott meg, amire az itthoni egyetemi évek alatt nem volt lehetősége, akárcsak a társai esetében. „Jó érzés volt megtapasztalni, hogy mire is vagyok képes, és hogyan tudok helytállni az ilyen helyzetekben. Bár még nagyon hosszasan tudnám folytatni, hogy mit tanultam, tapasztaltam és hogy miért vagyok hálás Afrikának, inkább azt ajánlom minden kalandvágyó embernek, hogy tapasztalja meg, mert megéri” – mondta.

Hogy a jövő mit tartogat Emese számára, az még kérdéses, jelenleg keresi az újabb kihívásokat. „Csodálatos fél évem volt Beninben, ha lehetőségem adódik rá, biztosan visszamegyek oda, de nem zárkózom el a nagyvilágtól, hiszen sok Beninhez hasonló csodaszép hely van, ahová szeretnék még eljutni” – foglalta össze élményeinek lényegét.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 1006

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.