Központ
2017. november 17. péntek, Gergő, Hortenzia
Eső valószínű
Péntek
Eső valószínű
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Eső valószínű
Vasárnap
Eső valószínű

Muszlimvilág Európában? – Megszólalnak vásárhelyi a történelmi egyházak képviselői

Pál Piroska november 27, 2015 Társadalom

A muszlim térhódítás nem csak Nyugat-Európa nagyvárosaiban, hanem Erdélyben is veszélyt jelenthet életünkre, de a keresztény értékrendre is. Emellett az újprotestáns egyházak megjelenése térségünkben a történelmi egyházak híveinek is „csábítást” jelent.  Erről három helyi történelmi egyházi képviselőt – Szénégető István plébánost, Kecskés Csaba unitárius lelkészt és Lőrincz Jánost, a Marosi Református Egyházmegye esperesét – kérdeztük. A lelkészek arról is beszéltek, hogy milyen gyakorlati lépéseket terveznek híveik számának megőrzésére, de a Hit Gyülekezetéhez tartozó magyar polgármesterjelölt, Soós Zoltán személyét is véleményezték.

eurabok

– Mennyire érzi reális veszélynek az iszlám térhódítását Európában, akár Erdélyben?

Szénégető István: A szakemberek egységesen állítják: Európa és Erdély népessége is öregedik. A családokra bontott átlag születési ráta még a nagyon katolikusnak jellemzett Spanyolországban is csak 2,2. Ezzel szemben a 19 iszlámnak mondott országban 8,1. Ha kontinensünk elöregedik, a meg nem született európaiak helyét az asszimilálatlan muszlim bevándorlók vehetik át – feltételesen fogalmaztam, de a gondolat logikusnak tűnik. Ami a kérdésben szereplő veszély szót illeti: Európa ma még nem látja tisztán, mi történik. Ezért is nem született még átfogó válaszreakció és stratégia. Fontos a bajban levők megsegítése, a hontalanok befogadása, de az utóbbi napok, hetek sajnálatos eseményei azt sugallják, hogy ez akár nálunk, azaz Marosvásárhelyen, Csíksomlyón, Gelencén, Petrilán vagy Szatmárnémetiben is veszélyt jelenthet.

szenegetoistvan               Szénégető István

Kecskés Csaba: A veszélyt abban látom, ami a jelentős muszlim népességgel rendelkező Nyugat-Európa országaiban tapasztalható: a második, harmadik generációs fiatalok közül sem tudnak nagyon sokan az európai életbe integrálódni. A társadalom perifériájára szorulnak, és könnyen radikalizálódnak. A hagyományosan keresztény európai országokban párhuzamos kultúrák jelennek meg egymás mellett, közöttük nincs, vagy kevés az átjárás, a párbeszéd lehetősége.

Lőrincz János: Az iszlám térhódítás Nyugat-Európában látványosan elkezdődött néhány évtizede. Lassan itthon is egyre szembetűnőbb lesz a muszlimok megjelenése, de hogy társadalmi befolyásuk mikor lesz, az még kérdéses. Hogy ez a térhódítás mennyire veszély vagy kihívás számunkra, erről sokat lehetne beszélni. Mindenképp elgondolkoztató.
– Mit tehet az ön egyháza azért, hogy híveit megőrizze?A történelmi egyházaknak progresszívvé kell válniuk? Ha igen, milyen módon?

Sz.I.: Kulcsszerepe lehet minden egyházi közösségnek ebben a kialakult helyzetben. Ferenc pápa megkülönböztetésre hív fel. Disztingválni a háborús övezetből elvándorló, valamint a jobb élet reményében Európába bevándorlók között. Emellett lehetnek olyanok, akik terrorveszélyt jelentenek. A befogadás nem feltétlenül jelent integrálást. Segítenünk kell a döntéshozókat akkor, amikor befogadóak, de abban is, hogy felismerjék, mi jelenthet az európai kultúra számára veszélyt. Fel kell értékelnünk az ima fontosságát. Az egyházaknak itt van az elsőrendű tennivalójuk. Szüntelenül imádkozni a békéért, a népekért, a háborúk megszűnéséért. Tudatosítani, hogy sokfélék vagyunk, gyakorolni egymás elfogadását, a tisztelet kultúráját.

K.Cs.: A mi egyházunk is felismerte, hogy híveink, különösen a fiatalok megőrzése érdekében nyitnunk kell a vallásos élet gyakorlásának új, vonzóbb lehetőségei felé. Egyházunk Ifjúsági Egylete sokat tett az elmúlt években és tesz ezután is azért, hogy a hitet, vallási igazságainkat a fiatalok számára vonzóbb módon közvetítse. A templomi hagyományos istentiszteleteinken többnyire az idősebb generációk tagjai vesznek részt, a fiatalokat zenés, mozgalmasabb istentisztelettel lehet megszólítani.

kecskéscsabaFBfoto               Kecskés Csaba

L.J.: Egyházunk helyzete és társadalmi elfogadottsága nagy változáson esett át az elmúlt időszakban, és ezt igencsak érzékeljük. Fontos, hogy ezeket az átalakulásokat megértsük és közeledjük a mai ember kérdéseihez, de nem szeretnénk értékeinket és identitásunkat feladni a divat kedvéért.

– Mit tart ma a legnagyobb hittel, hites élettel szembeni veszélyforrásnak?

Sz.I.: A hitéletünkre az egyik lehetséges veszély az öntudattúltengés vagy a túlzott biztonságérzet. Általában megfigyelhető a történelemben, hogy amikor egy nemzetnek jobb sorsa lesz, gazdaságilag felemelkedik, ha egy család kényelmesebb életet kezd el élni, nagyobb az esélye annak, hogy Isten imádásától és a vallásos élettől eltávolodjék. Ma szakemberek mutatják ki az ebből következő diszkrepanciát: az élet színvonala felemelkedik, de az elégedettség, az emberi boldogság érzete csökken. Ez – úgy látom, ha csak részben is, de – Erdélyre is érvényes. Az életszínvonal növekedésével a vallásos élet gyakorlása kimutathatóan visszaesett. Isten nélkül, a szeretet kultúrája nélkül azonban nincs egység, nincs jövőnk.

K.Cs.: Az elvilágiasodást tartom veszélynek. Azt, hogy a lelki értékek gyakran háttérbe szorulnak és helyüket az anyagi értékek hajszolása veszi át.

L.J.: Rengeteg ember csalódott az egyházban és megbízottjaiban, emiatt gyakran Istentől is elfordulnak, egy közmondással élve: kiöntik a fürdővízzel a gyermeket is. Pedig emberi hibáink és tévedéseink nem hiteltelenítik azt, amiben hiszünk, éppen ellenkezőleg: gyengeségeink és esendőségünk miatt van szükségünk a hitre, és arra, hogy ismerjünk Valakit, aki nálunk nagyobb.
– Milyen gyakorlati lépéseket terveznek a híveik számának növelésére?

Sz.I.: Aktuális, provokatív kérdés. Szembesít azzal, hogy az egyháznak nincs erre ma még átfogó cselekvési terve. De egyben bátorítás arra, hogy minden egyházi közösség fel kell mérje a lehetőségeit. A népesedés, a demográfiai kérdés megkerülhetetlen, ha jövőt szeretnénk ezen a földön. Egy szóban a válasz: közösségépítés! Ha a meglévőt nem becsüljük, ha széthullunk, ha egymástól eltávolodunk, ha nem tudjuk vitáinkat rendezni, akkor a közösség elindul a pusztulás útján. Nem direkt cél a létszámnövelés. Inkább a közösségi hangulat javítása, a szolidaritás erősítése. A leszakadók, az eltávolodottak, az elfelejtettek felkarolása lehetne a cél. Ennek legfontosabb fókusza és fóruma pedig a család. A házasodási kedv és gyermekvállalás konkrét programokkal való támogatása. Egy ilyen értelemben megerősödött nagyközösséggel sem a politika, semmilyen emberi hatalom, vagy bármilyen új bevándorlási hullám nem tud egykönnyen elbánni.

K.Cs.: Egyházunk a történelme folyamán nem igazán törekedett misszióra, és arra, hogy mindenáron meggyőzzünk és vallásunkra térítsünk más felekezetekhez tartozó keresztény embereket. Az elmúlt századok megpróbáltatásai egyházunkat arra nevelték, hogy igyekezzen elsősorban megtartani híveit. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne lennénk nyitottak a kereső emberek számára.  Magyarországon, de Erdélyben is látjuk azt, hogy sokan vannak, akik felfedezik maguknak az unitárius vallást, megtetszenek hitelveink és vallásukat megélő, tevékeny hívekké válnak.

L.J.: Nem elsődleges célkitűzésünk a saját statisztikánk javítása. Igyekszünk  úgy végezni a szolgálatunkat, hogy ezzel segítsük az emberek beilleszkedését a közösségekbe, és megerősödjön a hitük, de arra, hogy ki marad meg és ki dönt úgy, hogy nincs szüksége a keresztény közösségre, igen kevés befolyásunk van.
– Ön szerint a nagy egyházaknak miben kellene együttműködniük a kereszténység fennmaradása érdekében?

Sz.I.: Egyszerű a válasz: a szeretet és a tisztelet kultúrájának a megerősítésével.

K.Cs.: Nyitniuk kell egymás felé, és nem csak a kereszténységen belül. Keresni kell a párbeszédet, az együttműködés lehetőségeit a világvallások között. A kereszténységen belül is egymás megértésére, elfogadására kell törekednünk és együtt kell működnünk a szeretetszolgálatban, az emberek lelki nevelése mellett, szociális támogatásukban is.

L.J.: A nagy egyházak együttműködése kényes kérdés, mivel eltérő hagyományaink és szokásaink miatt nehéz megtalálni a közös hangot. De ami vezetőségi szinten nem működik, az működhet az egyén szintjén, vagy helyi szinten, egyes papok és lelkészek között, vagy épp egyháztagjaink közös összefogásában. Már az is egy nagy lépés a cél felé, ha külön-külön jól működünk, valamint elfogadjuk és elismerjük egymás munkáját.

lorinczjanos. Fotó. Kiss Gábor               Lőrincz János

– Hogyan vélekedik, mi az oka annak, hogy az újprotestáns vallások Erdélyben, Marosvásárhelyen is megvetették a lábukat?

Sz.I.: A kisegyházak megjelenése mindig a történelmi egyházak életvitelének valamilyen hiányosságára mutat rá. Ezt alázattal el kell ismerni. Valószínűleg a történelmi egyházak valami olyan értéket veszítettek el, amit a most megjelenő újprotestánsok első helyre tesznek. Élő hit, erős, összetartó közösség. Ez a lényeg. Azt gondolom, egymás iránt tiszteletet kell tanúsítanunk, és az emberiségre jellemző szétszakadás helyett az egymástól való tanulást kell előtérbe helyeznünk.

K.Cs.: Az 1990 óta eltelt huszonöt esztendő sok változást hozott. A határok megnyíltak, a vallásos eszmék, gondolatok is szabadon áramlanak. Az ember keresi a vallás, a hit megélésének számára megfelelőbb, elfogadhatóbb lehetőségeit. Bizonyára sokan voltak és vannak, akik vallásilag gyökértelenebbül nőttek fel, nem találták, vagy nem találják meg helyüket a hagyományos keresztény felekezetek sorában és új közösségeket keresnek.

L.J.: Egyszer egy gondolkodó azt mondta, hogy a szekták az egyház hőmérői, jelzik azt, ha valami kór felütötte a fejét, és annak az orvosolására indítanak. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az embereknek lehetnek olyan be nem töltött szükségeik, amiket ezek a szekták kihasználnak, és beszippantják ezeket a kereső embereket. A kiállások és szakadások jó, ha elgondolkoztatnak bennünket és segítenek újraértelmezni saját hitünket és megélt hagyományainkat.

– Mennyire elfogadó az ön egyháza az alternatív/kisegyházakkal szemben?

Sz.I.: Üdvözlöm azt, hogy itt is léteznek kisegyházak, gyülekezetek. Mert a megtérés és Istenbe kapaszkodás fontosságát hirdetik. Ha ezt a szolgálatot végzi minden kisegyház, ez nem veszélyt, hanem örömöt jelent.

K.Cs.: Az unitárius egyház büszke arra, hogy első püspökének, Dávid Ferencnek nagy szerepe volt abban, hogy Erdélyben az 1568 januárjában tartott tordai országgyűlés törvényt alkotott a világon legelőször a vallás szabad gyakorlásáról: „Mindenki azt a vallást gyakorolhatja, amely felfogásával megegyezik, mert a hit Isten ajándéka.” Az akkor kimondott vallásszabadság csak a bevett, elfogadott vallásokra vonatkozott, de napjainkban a vallásszabadság törvényének mindenkire ki kell terjednie. Természetesen mi sem örülünk annak, ha híveink elhagyják vallásukat és más, történelmi vagy újonnan létrejött vallásokban találnak otthonra, a vallás szabad megválasztása azonban megkérdőjelezhetetlen emberi jog.

L.J.: Az elfogadásnak több viszonylata is lehet. Sokat számít, hogy ezek az új közösségek mit hirdetnek és mennyire tudjuk azt elfogadni a Szentírás és hitvallásaink alapján. Furcsa dolog a nagy egyházaktól elfogadást elvárni, mikor legtöbb új közösség épp a nagy egyházak kritikájára és elutasítására építi a toborzó stratégiáját.

– Hogyan vélekedik arról, hogy Marosvásárhely magyar polgármesterjelöltje a Hit Gyülekezete tagja?

Sz.I.: Nem foglalkozom azzal, hogy milyen egyházi közösség tagja a város polgármesterjelöltje. Azt vizsgálom – és erre bíztatok nagyon sokakat, azt nézzék meg alaposan – hogy ez az ember megosztó, vagy integratív személyiség. Az érdekel, mit gondol az életről, minden ember személyi méltóságáról. Hogyan látja a nemzetiségek helyzetét, a magyar közösség jelenét és jövőjét. Hogy mit gondol a családról mint az emberiség elsőszámú világörökségéről. Hogy miként szeretne együttműködni Marosvásárhelyen iskolakérdésben, miként látja a nevelést, a város hangulatának a javítását, és hogyan erősíti meg a közösség életét.

K.Cs.: Soós Zoltán demokratikus előválasztás során lett – remélhetőleg – a marosvásárhelyi összmagyarság polgármesterjelöltje. Minden itt élő magyar választónak lehetősége volt, vagy lehetett a véleményét kifejezésre juttatni. Ennél a kérdésnél külön kell választanunk a vallást és az önkormányzati tevékenységet. Polgármesterjelöltünk városi tanácsosként és a Maros Megyei Múzeum igazgatójaként is támogatta, támogatja a történelmi keresztény felekezeteket, a történelmi műemléktemplomok felújítását. Ismeri a történelmi egyházaknak az erdélyi magyarság megmaradásában kifejtett szerepét. Emiatt úgy gondolom, vallási hovatartozása az ő személyes döntése, amit tiszteletben kell tartani.

L.J.: Elsősorban az a kérdés, hogy maga a jelölt, hogyan kívánja kezelni a gyülekezeti hovatartozását és politikai tevékenységét. Ha ez tisztázódik, nem jelenti azt, hogy kizárólagos tényező lenne a hitgyülekezeti háttér Soós Zoltán esetében.

– Ilyen körülmények között tudják-e Soós Zoltánt támogatni?

Sz.I.: Ha a jelöltről több információm lesz, és a fent említett kritériumok alapján még inkább megismerem, nem állok attól messze, hogy meghozzam ez irányú döntésemet.

K.Cs.: Amennyiben ő marad a jövő évi önkormányzati választásokra a közös jelölt, természetesen igen.

Lapunk a vásárhelyi Hit Gyülekezete álláspontjára is kíváncsi lett volna, ám azok többszöri megkeresés után sem voltak hajlandóak kérdéseinkre válaszolni.

P.P, BE

Share Button
Ennyien olvasták: 733

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.