Drogosok kálváriája
„Nehéz a bizalmat visszanyerni”
Dr. Fekete Sándor, a Pécsi Tudományegyetem oktatója, a PTE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika igazgatója az RMOGYKE szervezésében múlt hét végén tartott előadást Marosvásárhelyen. Ekkor kérdeztük a drogfüggőség kezeléséről, a dizájnerdrogok elterjedtségéről, a marihuána legalizálásáról, illetve az újonnan gyógyszerpiacra dobott gyors drogtesztekről.
– Milyen szerfüggők fordulnak önökhöz leggyakrabban?
– Klinikánkba gyakran érkeznek ópiátfüggők (heroin), stimulánsokkal élők (amfetamin, kokain), viszont a gyengébb drogokat használó személyek ritkábban kérnek tőlünk segítséget. A hallucinogének használóit is kezeljük, akik néha tiszta állapotban, rettenetesen megijedve jönnek hozzánk – akár egy hét, vagy napokkal a szer használata után – az úgynevezett flashbackek, visszavillanások megjelenése miatt. Ám munkánk során leginkább kevert droghasználattal találkozunk: olyan személyekkel, akik ópiátot, alkoholt is használnak, valamint mellette gyógyszereket is szednek.
– Hogyan zajlik a „klasszikus” kábítószerek használatáról való leszoktatás?
– Nyilván a leszokás fő momentuma az elhatározás, amely gyakran külső nyomás hatására születik meg a függőben. Motiváció nélkül sok esély nincs a sikerre. A rendszeresen drogozónak nagyon nehéz a dolga, és olyan durva megvonási tüneteket produkál, amelyekbe akár bele is halhat az illető. Tehát amikor a függő hozzánk érkezik, akkor gyógyszeres „kezelést” írunk fel neki, ami enyhíti a megvonási tüneteket. Ha az illető kemény drogról szokik le, akkor hosszú és strukturált kezelést igényel. De az sem ritka, hogy csupán azért érkeznek hozzánk a drogosok, hogy a detoxifikáció során használt gyógyszereinkkel helyettesítse a szerhasználatot. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a nagyon kemény drogfüggőkhöz nem szabad bizalommal fordulni, és mindig szigorúan kell ellenőrizni őket, de látogatóikat is, mert hosszú addikció során nagyon roncsolódik egy ilyen páciens személyiségszerkezete, és a bizalmat visszaszerezniük nehéz folyamat. A detox után pedig rehabilitációs intézetbe kerül a páciens, amely egyébként nagyon hasznos, és 90 százalékos leszokási sikert mértünk még a kemény drogfüggőknél is. A névtelen, önsegítő csoportok nagyon erős szövetségesek, sokat tudnak segíteni egymásnak.
– Mi a helyzet az etnobotanikus szerekkel, különböző dizájnerdrogokkal?
– Az utóbbi időben nagyon előtérbe kerültek ezek a fajta szerek, a biofű és más partidrogok, ám az orvosszakmában nincs még túlságosan hosszú távú tapasztalat ezen a téren. De az tény, hogy ezen szereknél nem jelentkezik az a nagyon erős függőség, mint például az ópiátoknál, viszont krónikus használatuknál paranoid személyiség alakulhat ki.
– Elterjedtebbek-e ezek hozzáférhetőségük miatt?
– Sajnos ezekből tíz éve sem volt kevés. Bár az utóbbi időben a régióban a heroinfüggők száma megcsappant, viszont egyre több az amfetaminszármazék-függő és a dizájnerdrogos. Mivel ezeket a partidrogokat leginkább a fiatalabb generáció használja, gyakran kórházak, drogközpontok fesztiválokra mennek ki, és ott próbálják közelről figyelni, adott esetben különböző akciókkal megelőzni a drogfogyasztást, vagy akár a sokat vitatott tűcsere-programmal akadályozzák meg a jelenség súlyos következményeit.
– Mi a véleménye, hogy egyes amerikai államokban legálissá tették a könnyűdrog-használatot, például a marihuánáét?
– Nem tartom konstruktív kezdeményezésnek, hisz a legalizálás ellen az szól, hogy a marihuána köztudottan kapudrog, azaz keményebb szerek kipróbálásához vezethet. Sokkal inkább látnám indokoltnak, hogy gyógyászati célokra, orvosi utasításra tennék hozzáférhetővé a füvet, például ha haldokló, erős fájdalmakat átélő beteg napjait könnyítené meg.
– Az addikciónak miféle szociokulturális háttereit vélte felfedezni pályája során?
– Ennek tágabb köreiről is érdemes beszélni, azaz földrajzi és történelmi vonatkozásban is. Léteznek olyan társadalmak, például a muszlimok, ahol teljesen tiltottak a szerek és az alkohol is. Valószínűleg ott is előfordul, hogy áthágják a tilalmat, de jelentősen alacsonyabb a droghasználat és az öngyilkosság aránya is. Viszont Skandináviában toleránsabban állnak a szerhasználathoz, és magasabb a depressziósok aránya, illetve az alkoholfogyasztás mértéke is nagy. Ahogy viszont délre megyünk a térképen, a mediterrán országokban azt észleljük, hogy sokkal alacsonyabb a depressziósok száma, a drogokból sem a keményeket használják a lakosok. Ez nagyban összefügg a kulturális meghatározottsággal: a mediterrán családmodell, a hangos kommunikáció, illetve az északi emberek közötti izoláltság mind-mind befolyásolja egy-egy népcsoportnak a szerekhez való viszonyulását. És nyilván a történelem is hatást gyakorol arra, hogy milyen drogokkal élnek az adott régiókban élők: keleten az ópiumhasználat elterjedt, ugyanakkor Dél-Amerikában a kokacserje jelenléte miatt a kokain.
– Milyen társadalmi helyzetből érkezők küszködnek inkább függőséggel?
– Nagyon leegyszerűsített megközelítésben leginkább a szegények, a hajléktalanok válnak valamilyen drogfüggővé és alapvetően a fiatalabb generáció. Volt olyan érdekes eset is, hogy egy közismerten heroinfüggő nő – akit többszöri próbálkozás után sem sikerült leszoktatni a drogról – teherbe esett, és tizenvalahány év múlva a gyereke is ugyanolyan heroinfüggőséggel érkezett hozzánk. De ugyanakkor sok magasan képzett szülő, pszichoterapeuták gyerekei, zenészek, művészek is kértek tőlünk segítséget. Elmondható, hogy minden társadalmi kategóriában vannak drogfüggők.
– Hogyan lehet a megvonás okozta violens, erőszakos megnyilvánulásokat kezelni?
– Ez együtt jár a szakmával, és sajnos gyakran előfordul, hogy a függő első fázisában, a kórházba kerülésekor erőszakosan nyilvánul meg, és ilyenkor a mentő, de néha a rendőrök segítségét is kérnünk kell. A lehető leggyorsabban antipszichotikumot adunk a betegnek, hogy ne tegyen kárt másban vagy magában. De az is előfordul, hogy a kezelés során megvonási tünetei, hallucinációi, görcsei vannak, amit gyógyszerrel enyhítünk.
– Hogyan vélekedik a gyógyszerpiacon nemrég megjelent gyors drogtesztekről, amelyek recept nélkül vásárolhatóak a patikákban, és a vizeletből kimutatják a használt drog jelenlétét.
– Hasznosak lehetnek, mert információt ad a használt szerről, de nyilván, mint minden gyorstesztnek, ennek sem száz százalékos a megbízhatósága, utána javallott a kórházban levett vér-, vizelet-, toxikológiai vizsgálat. Van, amely drog gyorsan lebomlik a szervezetben, de a marihuánát ilyen teszttel használat után több héttel is ki lehet mutatni a vizeletből.
