Központ
2017. november 19. vasárnap, Erzsébet
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Havazás
Kedd
Havazás

Nehéz a Kőszívű ember fiai után írni a történelmet…

Nemes Gyula szeptember 4, 2017 Társadalom

– Interjú Süli Attila hadtörténésszel –

Szombaton a Vásárhelyi Forgatag részeként került sor A Maros Megyei Magyarság Történetéből című tanulmánykötet IV. részének bemutatójára a Teleki Téka udvarán álló terebélyes diófa alatt. A tanulmánykötet egyik szerzője, Süli Attila magyarországi hadtörténész, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc szakavatott kutatója, akit a magyar hadtörténet-kutatás helyzetéről, a források fellelhetőségéről, a számára legnagyobb kihívást jelentő témákról kérdeztünk.

Az ön legfontosabb kutatási szakterülete az 1848-49-es forradalom és szabadságharc. Miért ezt választotta?

– Tanárom és témavezetőm, Hermann Róbert ösztönzésére választottam az említett korszak kutatását. Már a szakdolgozatom témája is erdélyi volt, az országrész nemzetőrségének szervezését dolgoztam fel.

Elsősorban a forradalom és szabadságharc Erdélyhez, Székelyföldhöz köthető személyiségeivel, eseményeivel foglalkozik. Miért Erdély? Miért Székelyföld?

– Erdély és a Székelyföld kutatása felé szintén Hermann Róbert orientált, mivel az itteni haderőszervezés története még jelentős részben feldolgozatlan volt. Emellett 2005-ben házasodtam, feleségem erdélyi, pontosabban kézdivásárhelyi származású, ami szintén megadta az irányvonalat. Ösztönzőleg hatott továbbá az is, hogy a korszak kutatása a 2000-es évek elejétől a mellékhadszínterek – Felvidék, Délvidék, Kárpátalja és természetesen Erdély – felé irányult.

Többször megfordult már Marosvásárhelyen is. Milyen alkalmakon? Melyek azok a kutatási témái, amelyek Marosszékhez köthetőek? 

-A haderőszervezéssel kapcsolatos tanulmányaim, könyveim természetesen foglalkoznak a marosszéki eseményekkel is. Elmondása szerint például ezeket Tamási Zsolt kollégám is jól tudta hasznosítani. 2016-ban előadtam a Magyar Tudomány Napja alkalmából, a Borsos Tamás Egyesület által szervezett konferencián. A BTE később az Ormai Norbert honvéd ezredesről szóló könyvemet is bemutatta. Valamint most egy nagyobb forrásközléssel járultam hozzá a Maros Megyei Magyarság Történetéből 4. kötetéhez. Egy tordai polgár naplóját rendeztem sajtó alá, aki sokat írt a mai Maros megye területén történt eseményekről is.

„Az 1848-49-es történelem sok mítoszt teremtett”

Hogyan látja, hol tart és jó irányba tart-e a magyar hadtörténetírás? Vannak-e fehér foltok?

– Természetesen fehér folt még nagyon sok van. Sajnos nagyon kevés az alapos feldolgozás, emellett a levéltári forrásanyag is szétszórt. Például Erdély esetében a helyi levéltárak anyagai mellett kutatni kell Budapesten és Bécsben is.

Apropó, mi a helyzet Erdélyben?

– Erdély helyzete egy kicsit komplikáltabb. Mivel az 1848-49-es történelem sok mítoszt teremtett mind a magyarság, mind a románság számára, a történeti kutatások ezeket többször felülírják. Sajnos nehéz a Kőszívű ember fiai után írni a történelmet, vagy megfelelni az idealizált Gábor Áron-képnek. Ettől függetlenül megindultak a kutatások, és több témában az eddigi beidegződések felülvizsgálata folyik. Annyit szeretnék még megjegyezni, hogy úgy érzem az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kutatása kissé háttérbe szorult Erdélyben. Pedig ez rakta le a polgári átalakulás alapjait, hiszen a feudális rendszert már nem lehetett visszaállítani. Úgy vélem, mind az egyetemnek, mind a tudományos intézményeknek komolyabb erőfeszítéseket kellene tenni ezen időszak történéseinek feltárására és nemcsak a 20. század második felére fókuszálni.

A levéltári kutatások sok esetben felülírják az ismereteinket

Hogyan lehetne az itteni kutatásokat segíteni?

-A legnagyobb segítség a források feltárása és kiadása, hiszen ezt tudja mind a helytörténetírás, mind a tanítás hasznosítani. Bár az utóbbi időszakban vannak negatív példák is, én óvva intenék az alapkutatás nélküli szintézisek gyártásától. A forrásanyag bőséges. A romániai archívumok anyagain kívül a budapesti Magyar Nemzeti Levéltárat és Hadtörténelmi Levéltárat, illetve a bécsi Hadilevéltárat említeném. Emellett nagyon fontos, hogy folyik az orosz levéltári források feldolgozása is.

Kérem, soroljon fel néhány olyan témát, amelyet leginkább kihívásnak tekintett, és beszéljen arról is, min dolgozik most.

-A legnagyobb kihívással bíró témák mindig azok, amelyekről azt hisszük, hogy már mindent ismerünk róluk. Ilyen volt a Gábor Áron kutatás is, amelyet nagyon sokáig az előbb említett ok miatt kerültem. Demeter Lajos sepsiszentgyörgyi barátom hívta fel a figyelmemet a témában rejlő lehetőségekre. Nagyon komoly kihívás volt Pál-Antal Sándorral együtt dolgozni a Csíkszék 1848-49-es történetét bemutató okmánytár elkészítésén, elsősorban a budapesti és bécsi levéltári anyag felkutatásával. Ugyanakkor a kutatásaimhoz a helyi forrásanyagot az említett két kutató biztosította, több tanulmányom elkészítéséhez. De a forrásanyag szétszórtsága miatt egy-egy téma feldolgozása közösen történhet. Ilyen az a kötet is, amelyen most dolgozunk, és amely Bodor Ferenc életét, tevékenységét, forradalmi szerepvállalását mutatja be. A Bodor Ferencről készülő kötet egy régi adósság törlesztése Bözödi György irányában, mivel az egykori bányavezető szerepét ő értékelte először reálisan. Hiába gondoljuk azt, hogy egy-egy témáról mindent tudunk, a levéltári kutatások sok esetben felülírják az ismereteinket. Az eredmény pedig mindig komoly szakmai siker a munkában résztvevő történészeknek.

Névjegy: Süli Attila a magyarországi Makón született 1973-ban. Ott járt középiskolába, majd az ELTE-BTK történelem-muzeológia szakán végzett. Szintén az ELTE-n szerezte meg a doktori fokozatot 2012-ben. 1998-ban rövid ideig a makói József Attila Múzeumban dolgozott, majd 1999-től a HM Hadtörténeti Intézetben és Múzeumban Budapesten.

Share Button
Ennyien olvasták: 801

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.