Központ
2017. szeptember 21. csütörtök, Máté, Mirella
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Eső
Holnap
Eső
Borús
Szombat
Borús

„Nem csak ismerem, át is érzem, amit ők!”

Központ augusztus 8, 2013 Társadalom

„Nem csak ismerem, át is érzem, amit ők!”

Szombaton kezdődik az idén harmadik alkalommal megrendezett egyhetes Yuppi tábor, amelyet 12-18 éves magyar és román anyanyelvű cukorbeteg kamaszok számára szerveznek. A tábor ingyenes és önkéntes, azaz a résztvevőknek nem kell fizetniük, de a szervezők sem kapnak bért munkájukért. A tábor helyszíne a Marosvásárhelyhez közel fekvő Mezősályi, célja pedig a diabéteszes gyerekek élményterápiával való megerősítése a betegségük elviselésében és önbizalmuk növelése. Ennek kapcsán Nagy Sarolta szervezővel, belső nevén Sasa HáziManóval beszélgettünk, aki maga is 21 éve él együtt a cukorbetegséggel.

– Kikből áll a tábor szervezőcsapata?

– A Yuppi tábort lelkes fiatalokból álló önkéntes csapat szervezi és vezeti le. Van közöttük orvos és táplálkozás-tanácsadó – ami elengedhetetlen, hisz a cukorbeteg gyerekeknek nagyon szigorú és személyre szabott étrendet kell betartaniuk, és ők segítenek abban, hogy a napi hatszori étkezés megfelelően történjen. De a további 40, gondosan kiválasztott önkéntes között mérnök, pedagógus, informatikus, filozófus, újságíró, projekt-koordinátor, tréner, katona is segíti az esemény gördülékeny lezajlását. Egyébként a táborban nem számítanak a foglalkozásbeli különbségek, hisz ott mindenki a tábori feladatkörének megfelelő Manó nevet viseli.

tabor2


A tábort egyébként a http://yuppicamp.ro/  internetes címen lehet követni,
de a tábor Facebook-oldalán, a https://www.facebook.com/
YuppiTabor  azonosítóra rákeresve még több információt találni.


 


– A gyerekeknek ingyenes a táboroztatás, adódik a kérdés: hogyan oldjátok meg az esemény finanszírozását?

– Főtámogatónk a Közösségért Alapítvány és a MOL Gyermekgyógyító Program, de emellett az adók 2%-a programból és magánszemélyek adományaiból finanszírozzuk a tábort. Tény, hogy sokba kerülnek az orvosi felszerelések, a programok kellékei, az étkeztetés is nagy összeget emészt fel, és idén már túljelentkezés volt, viszont ahhoz, hogy növelhessük a résztvevők, valamint a szervezők számát, nagyobb költségvetésre lenne szükségünk…

tabor_3


– Hogyan választjátok ki a jelentkezők közül a résztvevő gyerekeket?

– Tavalyhoz hasonlóan idén is negyven gyerek vesz részt a táborban, akiknek orvosai nemcsak gyógyszert írnak fel a receptjeikre, hanem a Yuppi Tábort is. Azaz: a gyerekek nagy része kezelőorvosi ajánlás útján érkezik a táborba. Idén több volt a jelentkező, mint amennyit a keret megengedett volna, így bár óvatosan, de szelektálnunk kellett, és olyan kamaszoknak is biztosítottuk a részvételi lehetőséget, akik az elmúlt években nem voltak jelen a Yuppi táborban. A tinik egyébként Bihar, Szatmár és Kolozs megye mellett a három székelyföldi megyéből érkeznek.


– Amellett, hogy a táborozó gyerekek cukorbetegek, miben különbözik egy szokványos nyári gyerektábortól?

– A diabétesszel küzdő gyerekek zöme más táborokba nem szívesen jár, mert a számára mindennapos kezeléshez kevés rendezvény biztosít lehetőséget. Sokuk azt hiszi, hogy nem vehet részt különböző aktivitásokban, kevesebbnek érzi magát, mi pedig ezeket a félelmüket szeretnénk élményterápiával elűzni. A „különc” életmód megviseli őket és a hozzátartozóikat is, mindez pedig lelkileg megterhelő, éppen ezért szükséges egy olyan közeg, közösség kialakítása, ahol a cukorbetegek megtapasztalhatják: betegségük ugyan fokozott odafigyelésre készteti őket, nem szabhat gátat annak, hogy örömteli, teljes, intenzív életet éljenek, ugyanolyat, mint egészséges társaik.


– Az idén milyen programok várják a gyerekeket?

– A korábbiakhoz hasonlóan a programokat a gyerekek igényeihez igazítottuk: miközben megtanulnak íjazni, lovagolni, fotózni, kipróbálják a kötélpályát, a kajakozást vagy kézműveskedést, és színjátszó csoportban feszegetik határaikat, önértékelésük növekszik, önmagukról alkotott képük pozitívan változik, egymás iránt megértőbbé, elfogadóbbá válnak. Sok gyerek komplexusokkal érkezik hozzánk, fél kipróbálni különböző tevékenységeket, mert azt hiszi, hogy nem képes rá, ekkor mi bátorítjuk, és meggyőzzük őket az ellenkezőjéről. A siker­élményük általában nem marad el. A gyerekeknek, kamaszoknak szükségük van élményekre a kiegyensúlyozott fejlődéshez, és e tábor ezt maradéktalanul biztosítja, következésképp utat nyit fizikai állapotuk javulása felé is.


– A szervezők, illetve nem cukorbeteg önkéntesek is a gyerekek életmódja szerint élnek?

– Bizony. Együttérzésből a szervezők is ugyanolyan – hatszori – étkezésre vannak fogva, mint a gyerekek. Emellett a táborban alapfeltétel az empátia, a szervezők sem esznek látványosan többet, mint a résztvevők. Így alkalmazkodnak hozzánk, egymáshoz, ekképp tanúsítanak tiszteletet a cukorbetegek iránt.


– Román és magyar nemzetiségű gyerekek is részt vesznek a táborban. Akadály-e a kétnyelvűség?

– Bármilyen meglepő, de soha nem volt efféle konfliktus a táborban. Általában fele-fele arányban jelentkeznek magyarok és románok, de klikkesedés nem figyelhető meg. Nagyon nyitottak a gyerekek egymás iránt, mi meg biztosítjuk az anyanyelvük használatát, és tolmácsolunk. Persze ez plusz idő és energia, de jó látni, hogy egyikőjük sem akar a másik anyanyelve fölött „diadalmaskodni”, sőt, nem csak elfogadják, hanem készek tanulni is egymás nyelvét.


– A gyerekek mennyire tudnak nyíltan beszélni a betegségükről? Általában hogyan élik meg a tizenévesek állapotukat?

– A tábornak nem föltétlenül az a célja, hogy a diabéteszről beszélgessünk, hanem pontosan az, hogy kizökkentsük a gyerekeket a hétköznapjaikból. Az a tapasztalatom, hogy bár érkeznek olyanok is, akiknek szükségük van arra, hogy „kibeszéljék” problémáikat, sokuknak igazi fellélegzés, hogy az intenzív élmények tarkította egy hét alatt elfeledkeznek a cukorbetegségről. Levetkőzik picit a szülők által rájuk kényszerített módfeletti elővigyázatosságot, megszabadulnak a túlzott féltés érzésétől is. Persze előfordult olyan eset is, hogy a gyerek szorongott a betegsége miatt, más közegben negatív tapasztatokat szerzett, neki pedig segített a tábor ezek legyőzésében. Úgy tapasztaltam, hogy látványos fejlődés is lehetséges egy hét alatt.


– Te önkéntes szervezőként vagy jelen a táborban, ugyanakkor cukorbeteg vagy, azaz egy csónakban evezel a résztvevőkkel. Milyen többletet ad ez a feladatod elvégzéséhez?

– Több mint két évtizede cukorbeteg vagyok, úgyhogy nem csak ismerem a tüneteket és kezelésüket, hanem át is érzem a betegséget. Nem szándékozom kérkedni, de gyakran a szervezők is – akik nem diabéteszesek – hozzám fordulnak segítségért, egy-egy probléma elmagyarázására engem kérnek. Nem ritka az sem, hogy hamarabb észreveszem a gyereken, hogy le fog esni, vagy fel fog szökni a cukorszintje, mert ennek testi tüneteit magamon is sokszor tapasztaltam. Így gyors beavatkozással akár el is tudom kerülni a bajt. Meghatározó élmény volt, amikor a kis csoportom – akiknek a tábor ideje alatt felügyelője voltam – a rendszeres napi cukormérésnél megtudta, hogy én is diabéteszes vagyok. Azután nyíltabbá váltak velem szemben, bátran kérdeztek, ha úgy tetszik: maguk közé tartozónak tekintettek.

– A táborok után több résztvevő kizárólag pozitív felhangú élménybeszámolója jelent meg a sajtóban. Tényleg „életérzés” részt venni a Yuppi tárborban?

– Igen, tényleg az. Rengeteg táborban jártam már résztvevőként és szervezőként is egyaránt, de a Yuppi mindeniknél egy kicsit másabb. Bár a napi 16 órás intenzív program fizikailag elfáraszt, az érzés, amit a gyerekek sikerélménye és boldogsága ad, megéri. És jobb jelzők híján csak azt tudom mondani, hogy: gyere el, és tapasztald meg!

 

Share Button
Ennyien olvasták: 288

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

1 Hozzászólás

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.