Központ
2019. augusztus 21. szerda, Sámuel, Hajna

„Nem gondoltam, hogy ami nekem természetes, azt az emberek díjazzák”

Pál Piroska október 24, 2015 Társadalom

– Beszélgetés Pál atya ferences szerzetessel –

Pal atya1

A székelyföldi megyék önkormányzatai 2011-ben egy díjat hoztak létre közösen, amellyel azokat a személyeket tüntetik ki, akik érdemeket szereztek az egységes Székelyföld-kép kialakításában, illetve tevékenységük révén sokat tesznek a közös székelyföldi ügyekért.  A díjat Maros, Hargita és Kovászna megye szakintézményeinek javaslatai alapján ítélik oda, és adják át a Székelyföldi Napok keretén belül. Az évek során Maros megyéből Simon Judit, Domokos Ilona, az ARCUS Egyesület és Ludescher László vehették át ezt a kitüntetést. Az idei VI. Székelyföldi Napok alkalmával megyénkből Pál atya részesült az Orbán Balázs-díjban. Pál atyát a marosvásárhelyi Szent Erzsébet Társulat székhelyén kerestük meg és kérdeztük eddigi tevékenységéről, szolgálatáról és arról, milyen gondolatok közt vette át a kitüntetést.

Pál atya (Bakó Béla) Marossárpatakon született 1954. július 23-án, az általános iskolát is szülőfalujában végezte. 1973-ban érettségizett Szászrégenben, majd két évet dolgozott a marosvásárhelyi kábelgyárban. 1975-ben nyert felvételt a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológiára, melynek elvégzése után, 1981-ben szentelték pappá. Csíkszeredában volt négy évig segédlelkész, majd plébános Brádon és Orotván. 1990-ben kérte felvételét az erdélyi Szent István királyról nevezett Ferences Rendtartományba. Felvétele után 2003-ig teljesített szolgálatot a marosvásárhelyi Szent Imre plébánián, majd 2003–2005 közt csíksomlyói házfőnök. Ezután volt plébános Marosvásárhelyen, Déván és Désen. 2009-től gyóntató segédlelkész Kolozsváron. Azóta tulajdonképpen ingázik a két erdélyi város közt.

Pal atya 2

A társulat célja családi légkörben nevelni az árvákat

– Mikor alakult meg a Szent Erzsébet Társulat és milyen céllal?

– 1994-ben szegénykonyha nyílt Marosvásárhelyen, a Milcovului utcában a Ferences Rendház alapításával, amely mai napig működik. A Szent Erzsébet Társulat ezután, 1998-ban jött létre, ugyancsak a rendház keretén belül. A társulat 2001-ben vált szét a rendháztól. A célja, hogy családi légkörben neveljen fel árva, félárva és szociálisan árva gyermekeket. A társulatnak jelenleg tíz családi jellegű háza van, ebből hat található Marossárpatakon, négy pedig Marosvásárhelyen. Napjainkban 34 gyermeket nevelünk, de ez a szám változó, ennél kevesebb nem volt, előfordult azonban, hogy 42 gyermek is nálunk lakott egyszerre.

– Kik segítik munkájukban? Hogyan?

– A társulatnál alkalmazott munkatársak dolgoznak. Támogatást az államtól kapunk: pénzt adnak élelemre, az alkalmazottak bérének egy részét és a közköltségek egy részletét térítik meg. Ezen kívül segít minket félévente egy angliai és egy magyarországi alapítvány. De helyi támogatóink is vannak: a rendház, vállalkozók, egyházközségek, magánszemélyek. Ki mivel tud segíteni, azt fogadjuk el. A vállalkozók inkább termékekkel, a magánszemélyek és egyházközségek főleg élelmiszerrel, a rendház pénzzel támogat minket.

Pal atya 3

„Nálunk semmi nem megy kárba”

– Van igény ilyen jellegű segítségre?

– Természetesen, mindig van igény, mindent felhasználunk. Nálunk semmi nem megy kárba. Ősszel még az iskolákban is szerveznek gyűjtést nekünk, az egyházaknál főleg a nőegyletek, imacsoportok látogatnak ajándékokkal minket, felekezettől függetlenül. Az ünnepek alkalmával is mindég meglepnek különféle ajándékokkal.

– Mi történik a felnőtt korba lépő lakókkal? Hogyan alakul tovább az életük?

– Nálunk nincs korhatár, sem alsó sem felső. Igyekszünk megtalálni mindenkinek a helyét, a megélhetési lehetőségeit a későbbiek során is. Neveltjeink nagy része visszajár hozzánk, tartjuk velük a kapcsolatot. Mint ahogy ez egy természetes családban is lenni szokott, ezért is mondtam, hogy családi jellegű a mi szolgálatunk. A természetes családban is, ha elmennek a gyermekek, azért továbbra is megmarad a kapcsolat a szülőkkel. Ezt kívánjuk mi is, hogy a gyermekeink érezzék, hogy valahová tartoznak, tudják, hogy van, ahová hazajöjjenek, ahol erkölcsi, anyagi támogatást kapnak, ha szükséges.

„A magam módján tovább kell vinnem ezt az ügyet”

– Ön a közelmúltban Orbán Balázs-díjat kapott. Mit jelent ez önnek? Milyen érzéssel vette át a kitüntetést?

– Meglepett a hír, hogy nekem ítélték ezt a díjat, aztán ünneppé alakult ez számomra, majd kihívássá. A kitüntetés azért kaptam, mert tevékenységemmel igyekszem enyhíteni a szegénységet, a nélkülözést, próbálom előmozdítani, kiemelni a szűkösségből az árvák életét. Ezt hivatásomnál fogva természetesnek tartom, ez a feladatom, ez a szolgálatom. Azt sohasem gondoltam, hogy ami nekem természetes, azt az emberek díjazzák. Az Orbán Balázs-díj megerősít abban, hogy jó úton haladok, nekem azt jelenti, hogy a magam módján tovább kell vinnem ezt az ügyet, a jövőben is fenn kell tartanom. Ezt a tevékenységet, ezt a szolgálatot a jövőben még odaadóbban, még lelkesebben kell folytatnom.

– Ha valamit nem kérdeztünk, de szeretne elmondani, kérem, tegye meg.

– Én meg szeretném köszönni mindenkinek, aki támogatott eddigi munkámban, elsősorban Istennek. Majd a munkatársaimnak, akikkel együtt végezzük ezt a szolgálatot, valamint a támogatóinknak, segítőinknek. Ugyanakkor köszönettel tartozom azoknak is, akik erre a díjra jelöltek.

Nemes Gyula

 

Share Button
Ennyien olvasták: 945

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.