Központ
2017. november 23. csütörtök, Kelemen, Klementina
Köd
Ma
Köd
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Szombat
Helyenként felhős

„Nem gondoltam, hogy ami nekem természetes, azt az emberek díjazzák”

Pál Piroska október 24, 2015 Társadalom

– Beszélgetés Pál atya ferences szerzetessel –

Pal atya1

A székelyföldi megyék önkormányzatai 2011-ben egy díjat hoztak létre közösen, amellyel azokat a személyeket tüntetik ki, akik érdemeket szereztek az egységes Székelyföld-kép kialakításában, illetve tevékenységük révén sokat tesznek a közös székelyföldi ügyekért.  A díjat Maros, Hargita és Kovászna megye szakintézményeinek javaslatai alapján ítélik oda, és adják át a Székelyföldi Napok keretén belül. Az évek során Maros megyéből Simon Judit, Domokos Ilona, az ARCUS Egyesület és Ludescher László vehették át ezt a kitüntetést. Az idei VI. Székelyföldi Napok alkalmával megyénkből Pál atya részesült az Orbán Balázs-díjban. Pál atyát a marosvásárhelyi Szent Erzsébet Társulat székhelyén kerestük meg és kérdeztük eddigi tevékenységéről, szolgálatáról és arról, milyen gondolatok közt vette át a kitüntetést.

Pál atya (Bakó Béla) Marossárpatakon született 1954. július 23-án, az általános iskolát is szülőfalujában végezte. 1973-ban érettségizett Szászrégenben, majd két évet dolgozott a marosvásárhelyi kábelgyárban. 1975-ben nyert felvételt a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológiára, melynek elvégzése után, 1981-ben szentelték pappá. Csíkszeredában volt négy évig segédlelkész, majd plébános Brádon és Orotván. 1990-ben kérte felvételét az erdélyi Szent István királyról nevezett Ferences Rendtartományba. Felvétele után 2003-ig teljesített szolgálatot a marosvásárhelyi Szent Imre plébánián, majd 2003–2005 közt csíksomlyói házfőnök. Ezután volt plébános Marosvásárhelyen, Déván és Désen. 2009-től gyóntató segédlelkész Kolozsváron. Azóta tulajdonképpen ingázik a két erdélyi város közt.

Pal atya 2

A társulat célja családi légkörben nevelni az árvákat

– Mikor alakult meg a Szent Erzsébet Társulat és milyen céllal?

– 1994-ben szegénykonyha nyílt Marosvásárhelyen, a Milcovului utcában a Ferences Rendház alapításával, amely mai napig működik. A Szent Erzsébet Társulat ezután, 1998-ban jött létre, ugyancsak a rendház keretén belül. A társulat 2001-ben vált szét a rendháztól. A célja, hogy családi légkörben neveljen fel árva, félárva és szociálisan árva gyermekeket. A társulatnak jelenleg tíz családi jellegű háza van, ebből hat található Marossárpatakon, négy pedig Marosvásárhelyen. Napjainkban 34 gyermeket nevelünk, de ez a szám változó, ennél kevesebb nem volt, előfordult azonban, hogy 42 gyermek is nálunk lakott egyszerre.

– Kik segítik munkájukban? Hogyan?

– A társulatnál alkalmazott munkatársak dolgoznak. Támogatást az államtól kapunk: pénzt adnak élelemre, az alkalmazottak bérének egy részét és a közköltségek egy részletét térítik meg. Ezen kívül segít minket félévente egy angliai és egy magyarországi alapítvány. De helyi támogatóink is vannak: a rendház, vállalkozók, egyházközségek, magánszemélyek. Ki mivel tud segíteni, azt fogadjuk el. A vállalkozók inkább termékekkel, a magánszemélyek és egyházközségek főleg élelmiszerrel, a rendház pénzzel támogat minket.

Pal atya 3

„Nálunk semmi nem megy kárba”

– Van igény ilyen jellegű segítségre?

– Természetesen, mindig van igény, mindent felhasználunk. Nálunk semmi nem megy kárba. Ősszel még az iskolákban is szerveznek gyűjtést nekünk, az egyházaknál főleg a nőegyletek, imacsoportok látogatnak ajándékokkal minket, felekezettől függetlenül. Az ünnepek alkalmával is mindég meglepnek különféle ajándékokkal.

– Mi történik a felnőtt korba lépő lakókkal? Hogyan alakul tovább az életük?

– Nálunk nincs korhatár, sem alsó sem felső. Igyekszünk megtalálni mindenkinek a helyét, a megélhetési lehetőségeit a későbbiek során is. Neveltjeink nagy része visszajár hozzánk, tartjuk velük a kapcsolatot. Mint ahogy ez egy természetes családban is lenni szokott, ezért is mondtam, hogy családi jellegű a mi szolgálatunk. A természetes családban is, ha elmennek a gyermekek, azért továbbra is megmarad a kapcsolat a szülőkkel. Ezt kívánjuk mi is, hogy a gyermekeink érezzék, hogy valahová tartoznak, tudják, hogy van, ahová hazajöjjenek, ahol erkölcsi, anyagi támogatást kapnak, ha szükséges.

„A magam módján tovább kell vinnem ezt az ügyet”

– Ön a közelmúltban Orbán Balázs-díjat kapott. Mit jelent ez önnek? Milyen érzéssel vette át a kitüntetést?

– Meglepett a hír, hogy nekem ítélték ezt a díjat, aztán ünneppé alakult ez számomra, majd kihívássá. A kitüntetés azért kaptam, mert tevékenységemmel igyekszem enyhíteni a szegénységet, a nélkülözést, próbálom előmozdítani, kiemelni a szűkösségből az árvák életét. Ezt hivatásomnál fogva természetesnek tartom, ez a feladatom, ez a szolgálatom. Azt sohasem gondoltam, hogy ami nekem természetes, azt az emberek díjazzák. Az Orbán Balázs-díj megerősít abban, hogy jó úton haladok, nekem azt jelenti, hogy a magam módján tovább kell vinnem ezt az ügyet, a jövőben is fenn kell tartanom. Ezt a tevékenységet, ezt a szolgálatot a jövőben még odaadóbban, még lelkesebben kell folytatnom.

– Ha valamit nem kérdeztünk, de szeretne elmondani, kérem, tegye meg.

– Én meg szeretném köszönni mindenkinek, aki támogatott eddigi munkámban, elsősorban Istennek. Majd a munkatársaimnak, akikkel együtt végezzük ezt a szolgálatot, valamint a támogatóinknak, segítőinknek. Ugyanakkor köszönettel tartozom azoknak is, akik erre a díjra jelöltek.

Nemes Gyula

 

Share Button
Ennyien olvasták: 629

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.