Központ
2017. szeptember 25. hétfő, Eufrozina, Kende
Eső
Hétfő
Eső
Jórészt felhős
Holnap
Jórészt felhős
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

„Nem igaz, hogy a fiatalokat nem érdekli a politika”

Központ március 27, 2014 Társadalom

drtKözélet a weben

„Nem igaz, hogy a fiatalokat nem érdekli a politika”

Gyakran halljuk a fiatalok szájából, hogy a politika öreg és ciki, de leginkább azt, hogy nem érdekli őket, sőt utálják a politikát és a politikusokat is. Ennek igazságtartalmáról, okairól, változtathatóságáról, illetve közéletre gyakorolt hatásáról kérdeztük dr. Glózer Ritát, a Pécsi Tudományegyetem kutatóját, aki a hétvégén a Sapientia EMTE által idén hetedik alkalommal megszervezett Új Média Konferencián tartott előadást.

– Közhelynek számít már, hogy Európa-szerte a fiatalokat nem érdekli a politika, a közélet, vagy csak elenyésző mértékben. Milyen okokat vél felfedezni ezen jelenség mögött?

– Reprezentatív mintán alapuló saját kutatásunkban is azt fedeztük fel, hogy a fiatalokat nem érdekli a politika, elhárítják a kérdéskört, sőt, sokan közülük kifejezetten ellenségesen viseltetnek, negatív véleménnyel vannak a politika intézményéről, gyakorlatáról és szereplőiről. Továbbá többen is úgy nyilatkoztak, hogy 18 évet betöltve sem szeretnének a közéletbe bekapcsolódni, és nem kívánnak élni választói jogukkal sem. Ez aggodalomra adhat okot, hisz a demokratikus politikai kultúra a részvételen alapul. Mindemellett úgy vélem: nem ennyire egyszerű a kérdés. Bár a szokványos, a mi politikai kultúránkban bejáratott véleménynyilvánítási formákban nem kívánnak részt venni, azt gondolom, hogy érdeklik őket azok a témakörök, amivel egyébként a közélet is foglalkozik.


– Miként nyilvánul meg ez az érdeklődés?

– Egy kutatásom az interneten elérhető parodisztikus, vicces, humoros groteszk videókat vizsgálja, amelyek ugyanazon problémákat érintik, amelyekkel – a maga komoly módján – a politika foglalkozik: kisebbség, másság, hajléktalanság, szegénység, devianciák, szenvedélybetegségek. A fiatalok is ugyanazokra a jelenségekre figyelnek fel, csak nem „komoly” módon nyúlnak a témához, hanem a saját habitusukhoz, természetükhöz, médiafogyasztási szokásaikhoz illeszkedő módon fejezik ki a véleményüket. Ilyenek a mémek, vírusvideók, amelyek, szimbolikusak, ingergazdagok és ironikusak. Könnyen észrevehető, hogy egy-egy politikai botrány, ügy perceken belül mémmé változik. A fiatalokban van politikai érzékenység, de nyilván a posztmodern kor gyerekeinek tapasztalata és reakciója eltér a modernitásban megszokott klasszikus demokratikus, racionális politikai nyilvánosságtól. Butaság lenne azt kijelenteni, hogy a Z-generációt hidegen hagyják a társadalmi ügyek. Érdeklik csak éppen másképp: nem komoly módon, hanem groteszk humorral fejezik ki azt. Ezek a videók, mémek karikatúra jellegűek, azaz a megoldatlannak tűnő problémák generálta negatív tapasztalatokat nevetéssel dolgozzák fel. Mindeközben szolidárisak a problémák szenvedő alanyaival.


– Vita zajlik arról, hogy a fiatalok okolhatóak-e az egyfajta apátiáért, vagy fordítottan: a politikusok nem szólítják meg a fiatalokat?

– Nem föltétlenül hibaként kell ezt kezelni, egyik részről sem. Egyszerűen generációs különbségről van szó. Azt a kérdést kellene feltenni, hogyan lehetne mégis a fiatalok figyelmét politikai kérdések felé terelni azokon a felületeken, olyan stílusban, amelyekre ők vevők. A Z-generáció pörgős, gyors tartalomfogyasztó, az audiovizuális, az élvezetes, élményszerű dolgokra mozdulnak rá. A felnőttek a fiatalok játékosságát, kreativitását, kezdeményezőkészségét kellene kihasználják, és ekképp bevonniuk őket a közéleti ügyekbe.


– Az oktatási rendszer reformálásával, ifjúsági politikai platformok létrehozásával sikerülhet ez?

– Szkeptikus vagyok afelől, hogy ezt fentről kellene és lehetne koordinálni, meggyőződésem, hogy ez alulról szerveződő mozgalom formájában tud hatékonyan kiépülni, ehhez viszont szükséges a felnőttek nyitottsága. Meggyőződésem, hogy a fiatalok olyan módon fogják ezt maguk megoldani, ahogyan az idősebb generáció jelen pillanatban nem is gondolná. Hangsúlyoznám: nem aggódom a közömbösség miatt, hiszen ez a nemzedék is felnő, és akarva-akaratlan „belebotlanak” a politikába, és kezdeniük kell valamit vele.


– A politikai szereplők felismerték, hogy hasznos jelen lenni a közösségi médiumokban, így saját adatlapot készítenek, készíttetnek maguknak. Ez a hozzáférhetőség mennyiben változtatja a fiatalok viszonyulását a közélethez?

– Ez is változtathatja, de a közösségi oldalak leginkább azért hasznosak, mert lehetőséget kínálnak arra, hogy a fiatalok maguk szerveződjenek, akár közéleti tevékenységek, megmozdulások kapcsán. Politikai események megszervezésében nagy segítség az online csoportok indítása.  Emellett előfordul, hogy akár a virtuális valóságban jelenítik meg és próbálják érvényesíteni az érdekeiket. Ezen felületek arra is buzdíthatják a fiatalokat, hogy éljenek lehetőségeikkel, akár politikai ügyekben is.


– A fiatalok zöme, aki érdeklődik a közélet iránt, inkább a Facebookon vívja a politikai csatáit. Mennyiben alakítja ez át a közéletet?

– Biztosan hatással van rá, hisz más az üzenetek stílusa, a hossza. Ugyanakkor a mediatikus felületen zajló viták kevésbé elmélyültek, részletesek és alaposak, valamint nem föltétlenül a szakmai észérvek, hanem a szenvedélyesebb érvelés kerül előtérbe. Ez lehet egyfajta korlát. Viszont a gyorsaság, a nyitottság, a sokféle egyéb kommunikációs megosztási lehetőség gazdagítja a politikai kultúrát. Egyértelműen nem kárhoztatnám el a mediatikus jelenlétnek eme formáját, mert ez természetes folyamat. Nyilván a politikai kommunikáció kutatói régóta aggódnak, hogy ez elvehet a diskurzus hatékonyságból. A mediatikus környezet nagyon dinamikus, következésképp a politizálás módja sem maradhat változatlan. Inkább arra kell figyelni, hogy mi azon újszerű hozadéka, ami előreviheti a közös ügyeket, és számos embernek ad lehetőséget a bekapcsolódásra.


– Mit kellene nyújtania/ígérnie egy politikai alakulatnak, hogy a fiatalok egyáltalán felfigyeljenek rá? Gyakorlatias programot vagy „életérzést”?

– Erre nehéz választ adni. Tény, hogy a mai világban nem könnyű fiatalnak lenni. Látjuk, hogy nehéz elindulniuk a saját önálló életútjukon, és ezt kellene valahogyan felülírni. Olyat kell tudjon a politika nyújtani, ami a fiatalok számára perspektívát jelent, ez pedig motiválja őket. Meggyőződésem: ha érzik és látják, hogy labdába rúghatnak, akkor labdába is fognak rúgni.


Share Button
Ennyien olvasták: 266

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.