Központ
2017. március 26. vasárnap, Emánuel
Eső
Ma
Eső
Derült
Holnap
Derült
Derült
Kedd
Derült

„Nem is igazi székely asszony, aki a krumplit nem tudja 365 féle módon elkészíteni”

Pál Piroska október 10, 2015 Társadalom

Sütő Edith Magdolna főzés és az ételek iránti érdeklődése – mint mondta – vele született, és már egész fiatal korában böngészte a receptes újságokat. Így nem véletlen, hogy ma az Erdélyi Konyha gasztromagazin főszerkesztő-helyettese, és hét éve vezeti saját főző- és receptes blogját. Interjú.

Picture 140 (1)

Mikor kezdtél érdeklődni a főzés iránt, és mióta tekintesz arra többként, mint napi rutin?

Főzés iránti érdeklődésem, mondhatom, velem született; mindig ott tébláboltam édesanyám körül, ő megmutatta és mondta is, mit hogyan csinál, mit hogyan kell csinálni. Végül már el is várták tőlem, hogy alkalomadtán főzzek a családnak. Ami azonban nem volt teher, mert szívesen próbálkoztam, sőt feszegettem a határaimat. Egyszerű erdélyi konyhát tanultam édesanyámtól, de egészen fiatal korom óta böngésztem a receptes újságokat, folyóiratokat, és ahogy lehetőségem volt, kipróbáltam egy-egy újdonságot is. Mint például egy régi Dolgozó Nőben talált zöldparadicsomos krémet is, amit még tiniként készítettem és tettem el télire. Amióta a saját konyhámban főzök, nem mondom, hogy mindig akkora élvezet ételt tenni a család elé, néha én is csak összeütök valami gyorsat, máskor viszont szeretek alkotni: új alapanyagokat, új fűszereket, vagy egyszerűen csak különleges kombinációkat kipróbálni. Néha beleunok, mint minden háziasszony, utána pedig meglátok egy szép zöldséget vagy egy gyönyörű húsdarabot, és azonnal beindul a fantáziám, elfelejtem, néha mennyire nehéz naponta háromszor etetni a családot. És mindig kerül olyan alkalom, ami kizökkent a napi rutinból, ha nem más, akár egy egyszerű csütörtöki vagy keddi vacsora.

Milyen hagyományos étkeket készítesz rendszeresen?

Van néhány hagyományos étel, amit gyakran készítek, például paszulyleves, gulyás, lucskos káposzta, borsófőzelék, ezeken kívül azonban szinte egyetlen étel sem készül el kétszer ugyanúgy. Mint például a paradicsomleves. Az mindig más; mert egyszer rizzsel, máskor laskával (cérnametélttel), harmadszor galuskával készül; egyszer rántással, máskor meg eresztékkel, egyszer paradicsomlével, máskor friss paradicsommal, és néha zöldségesen, néha pedig simán. Szóval erre nincs egyetlen konkrét receptem. Egyéb ételek elkészítésénél is minden alkalommal kerül bele valamilyen „csavar”: egy plusz vagy kicserélt hozzávaló, egy más fűszer stb.

_DSC2641

Mióta vezeted a Kalandok a konyhában… blogod?

2008 őszén egy főzőnaplót kezdtem vezetni, amiről úgy gondoltam, múló hobbi lesz, de csodálatos módon a mai napig folytatom, és ugyanolyan lelkesedéssel – még ha nem is akkora gyakorisággal, mint eleinte – osztom meg receptjeimet. Tulajdonképpen ekkor kezdődött „a másik életem”, az, amikor először lefotózom az ételt, és csak azután lehet enni, amikor állandóan újabb és újabb ételeken, recepteken töröm a fejem, és magamba szívok minden információt, ami a sütéssel, főzéssel kapcsolatos. Majd a blogomnak köszönhetően lehettem ott az Erdélyi Konyha gasztromagazin indulásakor, mely folyóiratnak jelenleg is munkatársa, azaz főszerkesztő-helyettese vagyok, és amelyik mai napig a szívem csücske. Ezennel pedig egy különböző időszak kezdődött az életemben, ahol összetalálkozott a szakmám – az újságírás – és a hobbim – a főzés –, és az itteni munkám által azt mondhatom, hogy minden szempontból kiélhetem magam.

Miben tér el a marosszéki, illetve a Hargita, Kovászna megyei gasztronómia?

A marosszéki és Maros menti hagyományos ételek csak részben különböznek Erdély egyéb vidékeinek ételeitől. Természetesen minden régióban az emberek alkalmazkodtak azokhoz a feltételekhez, amelyeket az éghajlat, a domborzat vagy egyéb tényezők mintegy „előírnak” számukra. Például a Nyárád mentén sok zöldséget termesztenek és esznek, főleg nagy a sárgarépafogyasztás, míg a Maros felső folyásán, ahol az időjárás kevésbé kegyes, inkább krumplit, gabonaféléket, tejtermékeket fogyasztanak. Az sem véletlen, hogy a havasi pásztoroknak a túrós puliszka az eledele, hiszen a túró adott, a kukoricaliszt pedig jól tárolható, bírja a meleget és a hideget egyaránt. A folyók, tavak mellett élőknek természetes a halfogyasztás, míg a vizektől távolabb eső vidékeken eléggé korlátozott mennyiségben esznek halat. Húsfogyasztás szempontjából ezen a vidéken jellemző a főleg karácsony előtti disznóvágás, a húsvéti bárányos ételek, a házi baromfi tartása, de borjút is vágnak elég gyakran, illetve kacsát, libát és pulykát is fogyasztanak.

Melyek Marosszék jellegzetes ételei?

Jellegzetes ételek a flekken, a fasírt, a pörkölt, a tokány meg a paprikás, vagy ahogy errefelé hívják, a mártás, a disznóvágáskor készülő torokpecsenye, a töltött káposzta. Levesek közül a lucskos káposzta, a szemes- és a zöldpaszulyleves, az aranyló húsleves, a krumplileves, a tárkonyos leves stb., a húsmentes ételek közül pedig a káposztás vagy túrós laska, a lecsó, a rakott krumpli vagy a túrós puliszka viszi a prímet. Kisebb vidékenként, sőt családonként is lehetnek módosulások az egyes ételek összetevőit vagy a fűszerezést illetően. A Maros menti ételeket összehasonlítva a hargitai és kovásznai ételekkel az figyelhető meg, hogy a két utóbbinál talán kisebb mértékű a zöldséghasználat, bár az utóbbi években már a Székelyföldön is minden olyan zöldség beszerezhető, ami nem terem meg az éghajlati viszonyok miatt. Szintén e két utóbbi vidékre jellemző a nagymértékű burgonyafogyasztás. Az a mondás járja, hogy nem is igazi székely asszony az, aki a pityókát nem tudja az év minden napján más-más formában az asztalra tenni. Édességek szempontjából mindhárom vidékre főleg a kelt tésztából készült egyszerű sütemények jellemzőek: a kürtőskalács, a pánkó (fánk), különféle töltelékekkel töltött kalácsok, de szoktak gyümölcsös vagy krémes süteményeket is sütni, főleg ünnepekkor.

Mennyiben térnek el a hétköznapi, illetve az ünnepi ételek? Hogyan és mit étkeznek ünnepekkor Marosszéken általában?

A Maros folyása mentén az ünnepi ételek főleg abban térnek el a hétköznapitól, hogy sokkal több hús fogy ilyenkor. A dolgos hétköznapokon régebb és most is ritkábban esznek húst az emberek, de ünnepekkor, főleg karácsonykor, szinte húst hússal fogyasztanak. Ezenkívül nagyobb mennyiségű eledel készül egy-egy ünnepi alkalomra. Míg hétköznap egy jó tartalmas leves után meglehet csak egy könnyű fánk vagy palacsinta dukál, ünnepekkor a három- vagy négyfogásos étkezések sem ritkák. Ilyenkor az is jellemző, hogy az emberek kissé többet költenek a szokásosnál, és olyasmit is megengednek maguknak, amit az év egyéb napjain talán nem: különlegesebb húsok (pl. lazac), finom sajtok, érdekes zöldségek vagy gyümölcsök.

Mit ajánlasz, melyek azok az étkek, amelyeket mindenképp meg kell kóstolni, ha Marosszéken járunk?

A fent említett jellegzetes ételek mellett a korhelyleves, sült pisztráng, juhtúrós keserűgomba, vagy hagymás-túrós vagy hagymás-ordás bóc, azaz puliszkagombócot ajánlom.

Share Button
Ennyien olvasták: 859

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.