Központ
2019. november 18. hétfő, Jenő

Nemzetközi fotós díjat hozott Maros megyébe

Pál Piroska november 1, 2019 Társadalom

Akit nem a gép határoz meg

Lukácsi Alpár középiskolai évei végén vásárolta első fényképezőgépét, és azóta nem is tette le. Munkáját – ami egyben hobbija is – az vezérli, hogy jókedvvel csinálja, és ebben örök inspirációja néhai nagytatája. A fiatal fotós kedvenc témája az ember, illetve az emberi érzelmek, és ilyen fotójával nyerte el múlt héten Central European Wedding Show fotóverseny egyik kategóriájának első helyezését. A megmérettetésen több mint 400 fotós 1300 képpel vett részt, amelyek közül egy nemzetközi szinten elismert öttagú zsűri választotta ki a legjobb fotókat, köztük Alpárét is.

– Mikor és hogyan találkoztál a fotózással?

– A fotózással legelőször egy rokonom ismertetett meg, azt hiszem, hetedikes lehettem, akkor nem gondoltam volna, hogy ez lesz a jövőm. Majd komolyabban líceum végén egy jóbarátom, Bandi András által kerültem újra kapcsolatba a fotózással, ezután következett első fényképezőgépem megvásárlása is.

– Mi határozza meg a munkádat, mi a legfőbb irányelved?

– Hogy mindig szeressem, amit csinálok. Ne tévesszem soha szem elől, hogy ez a hobbim is. Minden eseményre pozitív hozzáállással, jókedvvel kell menni, barátságos, nyitott és megértő kell lenni az emberekkel. Mindezeket tatámtól tanultam, aki sajnos már nincs közöttünk, ő volt az az ember, akire mindig felnéztem. Örökké jókedvű volt, barátságos, segítőkész, munkáját szerette és mindig jókedvvel és motiváltan végezte. Egyszerűen nem ismerek senkit, aki rosszat tudott mondani róla. Nagyon szerettem volna, hogy megélje ő is sikereim, hogy lássa, unokája abból szerzi kenyerét, amit szeret, és munkáját elismerik. Számomra mindig ő marad a példaképem.

– Ma már rengeteg – önjelölt – fényképész van akár Marosvásárhelyen, de egész Erdélyben is. Hogyan lehet „kitűnni” a sok közül?

– Szerintem ez vitatható. Mivel annyira fontos szerepet kapott életünkben a közösségi média és az internet, így hát a fényképészetnek is sokkal nagyobb szerep jutott. Sokkal több esemény is van, mint régebben, amit meg kell örökíteni és világhálóra feltenni, így szükség van fotósra.Azt hozzátenném, hogy eseményfotósként tapasztaltam, hogy sokszor számos eseményen nem akad fotós, sőt, például termék- vagy divatfotózás területen hiány van.A gond szerintem az, hogy sokan nekifognak, mert egyszerű szakmának tűnik, és időközben nehézségekbe akadva elbátortalanodnak és abbahagyják. Szerintem ezen embereket fel kellene karolni és segíteni kellene nekik, mert előfordul, hogy olyanszemélyek hagyják abba vagy bátortalanodnak el, akik ügyes fotósok lennének, de hiányzik valami belőlük. Jómagam mindig segítőkész voltam, és büszke vagyok arra, hogy két ember is van, akiknek fotós pályafutását pozitívan befolyásoltam, akiket felkaroltam, és nagyon ügyes fotósok lettek.

– Mit, miket fotózol legszívesebben?

– Embereket. Emberi érzelmeket. Nevetést,könnyeket, csókot, ölelést…, ezért is szeretem legfőképp az eseményfotózást, a fotóriportokat.Emellett a tájfotózást, csak ehhez kevesebb időm van. De egy-egy utófotózás alkalmával megörökítettem idén is jónéhány tájfotót.

– Mit gondolsz, mitől lesz valaki jó fotós? Jó szeme kell legyen, technikai tudása, ösztönösen képesség ez? Illetve mennyire lehet tanulni?

– Elsősorban szeretni kell. Másodsorban meg kell tanulni a technikai részt mindenképp, de a legfontosabb a képzelet, a kreativitás. Hogy egy bizonyos részletet a valóságból kreatív módon, a megfelelő technikai eszközöket bevetve, úgy örökítsük meg, hogy a közönséges szem számára egyedi, tetszetős legyen. És ide sok-sok gyakorlás kell, amihez bizony szeretni kell a fotózást, másképp nincs,ami vezéreljen az úton.  Majd ez a sok gyakorlás már ösztönössé tesz, hogy másképp lássuk a körülöttünk levő világot. Ezt próbálom a gyerekeknek is tanítani a fotótáborokban, amelyet idén már harmadik alkalommal szerveztem.

– Lehet-e telefonnal igazán jó fotókat készíteni?

– Természetesen. Egy jó fotóst nem a gép határoz meg. Ahogy a szó is mondja: fénykép és ész. Az utolsó fotótáborban minden fényképem telefonnal készítettem, hogy példát mutassak azzal, hogy a kreativitás a fontos, nem pedig, hogy milyen gépet használunk.

Elmesélsz egy olyan fotózás közben született élményt, ami valamiért érdekes, veszélyes volt, megmaradt az emlékezetedben?

– Rengeteg van, de tényleg. És ez a sok emlék sok szoros barátságot alakított ki, és ezért hálás vagyok.Ha mégis egy nemrég történt veszélyes emlékre gondolok, az mindenképp az, amikor Ilyés Elemér videós kollegámmal a vőlegényhez mentünk, Szeben megyébe. Beütöttük GPS-be a címét, de nem jelezte, hogy az arra vezető utat éppen javítják. Tábla vagy jelzés sem volt kitéve, csak a híd másik felén egy földből készült akadály, hasonló egy fekvőrendőrhöz, csak magasabb. Térerő nem volt, az eső zuhogott, s az idő szorított, így hát úgy döntöttünk nekivágunk abban reménykedve, hogy nem akadunk fenn. És sikerült! A vőlegény és a vendégek csodálkoztak, hogyan jöttünk át, főleg, hogy egy kis Ford Fiestával voltunk. Elemérrel azóta is azon nevetünk, hogy ez a kocsi mindenhol bevethető.

– Mi lenne az álomhely, álomesemény, amit nagyon szívesen fotóznál?

– Mint mondtam, az embereket, emberi érzelmeket szeretem fotózni. Nem épp a helyszín fontos számomra, sok kisebb esküvőm volt, de csodás emberekkel. De ha tényleg kellene választanom egy helyszínt, akkor egy angliai esküvőt választanék, egy angol kastély udvarán.

– Mit jelent számodra a Central European Wedding Show egyik kategóriájénak első díja?

Számomra ez a díj karrierem eddigi legfontosabb pillanata. Most eszembe jut a fotó tengerből kilátszó jéghegy csúcsával, hogy a sikert sokan látják, de annál kevesebben a rengeteg munkát, nehézséget, amin átmentem. De megérte. Nagy álmom volt Budapestre bejutni a döntőbe, és első helyet hozni haza, ez volt a bakancslistám élén és egyben talán a legnehezebb feladat.  Emellett idén gyűltek még díjak különböző pályázatokról, s ez mindenképp motivációt ad a jövőre nézve. De természetesen a mércét is felemeli.

Share Button
Ennyien olvasták: 525

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.