Központ
2017. október 18. szerda, Lukács
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Derült
Péntek
Derült

Oroszlán, Muskátli, Maros…

Központ február 21, 2013 Társadalom

Oroszlán, Muskátli, Maros…

omm

A városközpont nevezetesebb, egykori szóhasználattal élve: vendéglátóipari egységeiről is ejtsünk néhány szót. A 89-es úgynevezett rendszerváltás előtti években, évtizedekben, különösen a hetvenes évekre jellemző módon, rendszerint körbe kellett járni a város vendéglőit, teraszait ahhoz, hogy üres asztalt találjon az emberfia.

A Bolyai téren, az unitárius templom szomszédságában működő egykori Oroszlánban – egyébként Trianon óta nevezték így, korábban Mátyás király névre hallgatott – gyakori volt a cigányzene, vendégköréhez, az akkori idők szabadosabb gondolkodású és életvitelű fiataljai mellett, művészek, írók tartoztak. Itt találkoztam először Bözödi Györggyel, de a novellista Nemess Lászlóval, és a festő Zsigmond Attilával is gyakran ülhettem egy asztal mellett. A főtéri Muskátli azóta vált kedvenc helyemmé, amióta megtudtam, hogy vezetője, Szabó Ferenc a már akkor legendának számító udvarhelyi Szabó Károly leszármazottja, s aki, miután osztályidegenként nemkívánt személlyé vált szülővárosában, apám közreműködésével került Vásárhelyre. Jellegzetes kerek asztalai mellett jól esett az üldögélés, különösen mert mindig megvolt hozzá a megfelelő társaság is. Mennyei ízű roston sültjeit azóta sem tudja utánozni senki, de lehet, hogy csak a nosztalgia mondatja ezt velem. Kiemelt hely volt a Maros – korábban Royal, Hungária, New York –, nem is számított igazi vásárhelyinek az, aki meg nem fordult ott. Ezért most nem neves vendégeit sorolom fel, nem is lenne elég terem hozzá, hanem a portására, Szikszai bácsira emlékeznék. Neki köszönhetően mindig hozzá lehetett jutni a korszak éppen aktuális hiánycikkeihez – cigarettára, lengyel vodkára, jó borokra, sörre gondolok. Éjfél közeledtével, a hivatalos záróra előtt, amikor már oltogatni kezdték a villanyt, jelezvén, hogy ideje szedelőzködni, Szikszai bácsi megjelent a teremben és hangosan, inkább kedélyesen, mint egyenruhájához illő szigorral figyelmeztetett: „Uraim, negyedóra múlva éjfél, aki távol lakik, indulhat haza”.


 

Share Button
Ennyien olvasták: 175

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.