Központ
2020. január 28. kedd, Károly, Karola

„Ötvözni a mulandó divatot a 2000 éves keresztyén kultúrával”

Nemes Gyula január 8, 2020 Társadalom

– Beszélgetés Márton Előd iskolalelkésszel –

Nyitottak-e a mai fiatalok a vallásos életre? Ha egy fiatal vallásos életet él, be tud-e illeszkedni a közösségbe, a társadalomba? Trendi-e keresztyénnek lenni? Hogyan lehet vagy lehetne megszólítani a fiatalokat, felkelteni érdeklődésük az egyházközeli életre? Mi az ami fontos, ami értéket jelent számunkra, amit nem tud a divat, a trend befolyásolni? Olyan kérdések, amelyek sok embert foglalkoztatnak manapság, amikor a társadalom egy információtengerben él és ezerféle lehetőség van arra, hogy hogyan is éljük az életünk. Mai lapszámunkban Márton Előd iskolalelkészt kértük meg, válaszoljon ilyen jellegű kérdéseinkre.

Névjegy: Márton Előd  Szászrégenben született 1978-ban, itt végezte el az elemi és a gimnáziumi osztályokat, majd középiskolai tanulmányait a Kolozsvári Református Kollégiumban folytatta. 2007-ben fejezte be a teológiai tanulmányait, melynek évei alatt megszerezte a mesteri képesítést Pasztorálpszichológiából. Tizenkét éve szolgál lelkipásztorként. Ezen évek alatt két évig volt egyetemi lelkész Kolozsváron, két évig szolgált segédlelkészként Marosvárárhely-Cserealján, három évig volt IKE utazó titkár, illetve öt éve a Marosvásárhelyi Református Kollégium iskolalelkésze. Eddigi szolgálata nagy részét az ifjúsági misszió töltötte ki.

– Hogyan látja mint iskolalelkész, a fiatalok mennyire nyitottak a vallásos életre? Részt vesznek-e ebben vagy inkább jellemző az, hogy konfirmálás után elmaradnak az egyházi élettől?

– Úgy látom, hogy a fiatalok nyitottak a vallásos életre, ha felkínálunk számukra egy életszagú párbeszédet. Mivel tinédzserekként érzékenyek az igazságra, az igazságosságosságra, ezért alapvető elvárásuk, hogy a vallás korrekt dialógust folytasson a különböző tudományágakkal, lásd a teremtés – evolúció vitát. Ugyanakkor a tinédzser kritikus, szeme sarkából teszteli a hitelességet, mennyire önazonos a vallástanár, a lelkipásztor, a tanár. Vizet prédikál és bort iszik vagy a cselekedetei összeegyeztethetőek a kijelentéseivel? A fiatalok egyháztól való elmaradásának problémája szerintem inkább arról szól, hogy az egyházi élet formája és az ő életmódjuk között hatalmas a különbség. Az egyháznak missziós feladata, hogy az új tartalmat, az evangéliumot a fiatalok számára új formában adja át. A szeretet kreatív, az új formák megtalálása kreativitásunkra bízatott.

– Lehet-e ma trendi egy olyan fiatal, aki keresztyénnek vallja magát és úgy is viselkedik?

– Ez egy fogas kérdés, ugyanis nagy tudatosságot és bölcs érzéket igényel egy fiataltól, hogy hogyan ötvözze a mulandó divatot a 2000 éves keresztyén kultúrával. Egy kicsit találkozik a szent és a profán, a mély tartalom a külső formával. Az egyház általában pár évtized fáziskésésben van a divatot, a trendet illetően, mivel időt igényel, amíg megszűri, hogy milyen értéket enged be az ajtón és milyent nem. Az egyház tagjai, főleg a fiatalok hamarabb átveszik a trendet. A kérdés az, hogy van-e mérlegelés, van-e helyes bibliai szűrő a trend felöltésekor. A döntéshez több bibliai ige is szolgálhat eligazítóként, koordinátaként. Itt most párat említek. “ … öltsétek magatokra az Úr Jézust; a testet pedig ne kényeztessétek úgy, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.” (Róm 13, 14) „Mindent szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” (1Kor 10,23)

„A Krisztust követő életmódot trendivé kell tenni”

– Ön szerint hogyan lehetne a fiatalokat megszólítani, érdeklődésüket felkelteni az egyházi élet iránt falun? Városon?

– Ez egy nagyon gyakorlati kérdés. Azt látom, hogy falun a közösségnek van nagy ereje. A falu nagy előnye, hogy a helybeli fiatalok összefognak, erősebb bennük az összetartozás érzése. Sokszor elég, hogy a lelkész kitalálja, hogy milyen közös programon vegyenek részt és ők nyitottak erre, legyen szó körzeti ifjúsági istentiszteletről, csendes napról, táborról, dicsőítő koncertről, történelmi kirándulásról és így tovább. A városi ifjúsági misszió esetében más a helyzet. Nyilván, hogy a tinédzser városon is vágyik a közösségre, szaknyelven a peer-csoportra, a kortárs csoportra, de ő már másképp éli meg. A városi fiatalok sokkal inkább függetlenek, ami nem biztos, hogy önállóságot jelent. A városi fiatal a bőség zavarában él. Nem tudja eldönteni, hogy birkózni menjen, úszni, street dance-re, a helyi gyülekezet ifijébe vagy egy másik gyülekezet ifijébe. Úgy látom, hogy a városi fiatalnak az élmény a fontos, a mit kapok az alkalomtól. A városi fiatal szeretne tevőleges tagja lenni a csoportnak, szeretne bekapcsolódni az ifi szervezésébe. Városon fokozottan hangsúlyos, hogy az alkalmak minőségi tartalmúak legyenek, érdekes és mély témákról legyen szó. Összegezve nagy vonalakban, úgy látom, hogy városon nagyobb hangsúly esik az élményre, míg falun inkább a közösségi érzés megélésére.

– Mi lenne tehát az üzenet lényege a fiatalok számára?

– Azt üzenem a fiataloknak, hogy a hitet, a Krisztust követő életmódot trendivé kell tenni, korszerűvé, vonzóvá, életszagúvá. A mai kor fiataljai számára is szól Jézus Krisztus biztatása a Hegyi Beszédből: legyetek só, világosság, hegyen épült város. A keresztyénség kultúrája kerüljön méltó helyére mai világunkban is, a tinédzserek generációjában is!

Share Button
Ennyien olvasták: 321

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.