Pár-bajok
A konfliktusok elkerülhetetlen elemei egy párkapcsolatnak. Ha nem a kapcsolat, akkor az élet állít kihívást jelentő helyzetek elé, amelyek kapcsolati szinten is leképeződnek. Az azonban tőlünk függ, hogyan reagálunk egy-egy krízisre: engedjük, hogy belekerüljünk egy egészségtelen kapcsolati dinamikával összekötött negatív körforgásba, vagy megoldáscentrikusan, közös érdekeinket szem előtt tartva kezeljük a helyzetet. A párkapcsolati konfliktusok természetéről, hatásairól és kezeléséről László Enikőt, a Maros Megyei Neveléslélektani Központ pszichológusát kérdeztük.
A konfliktusok igazi – nem ritkán sorsdöntő – próbatételei egy párkapcsolatnak: ezekben a helyzetekben dől el, hogy társakként tudnak-e viselkedni a pár tagjai, elég erős-e a kötődés ahhoz, hogy közös erővel túllépjenek a problémákon. A konfliktus megélése nagyfokú érzelmi terhelést jelent: új tapasztalatokkal szembesülnek az önismeret és a társuk megismerése terén, megmutatkoznak a személyiség rejtett, kevésbé vonzó oldalai, kiütköznek a családi minták, hibásan bevésődött reflexek. Ennek fényében kétféle végkifejlet lehetséges: a konfliktus rombolhatja vagy erősítheti a kapcsolatot. László Enikő elmondta, a konfliktus nemcsak akkor rombolja a kapcsolatot, ha nem oldják meg, hanem ha közben olyan szinten megbántják egymást a felek, hogy az megkérdőjelezi a két ember közötti tiszteletet és szeretetkapcsolat meglétét. „A vállalt, legalább köztes megoldást hozó összetűzés erősíti a bizalmat, az összetartozás érzését, és fontos tapasztalat a pár számára, amire később is támaszkodhatnak” – hangsúlyozta a szakember.
Megelőzni vagy kezelni?
László Enikő szerint vannak helyzetek, amikor a megelőzésre, máskor a konfliktushelyzet kezelésére kellene koncentrálni. Megelőzni elsősorban akkor érdemes egy konfrontációt, ha például a párunkat bántó viselkedés, reakció megváltoztatása nem sérti személyes igényeinket, nem érinti a személyiségszerkezetet, leggyakrabban figyelmetlenségből, gondatlanságból elkövetett tettekre, szokásokra vonatkozik. Legtöbbször viszont kirobban a konfliktus, és valamit kezdeni kell vele. Ideális lenne hatékony konfliktuskezelési módokat ismerni, de legtöbben ezzel nem vagyunk felvértezve.
Konfliktuskezelési technikák
A szakember szerint a konfliktushelyzet kezelésénél nem lehet elvonatkoztatni a másik ember konfrontációban vállalt szerepétől és módszereitől. „Ha például valaki a megfélemlítést, az elnyomás módszerét használja, akkor a kiindulópont, hogy nem ijedünk meg és nem lépünk vissza, hanem kiállunk amellett, amit gondolunk, és amit fontosnak tartunk” – vázolt egy gyakori helyzetet. Hozzátette, az érzelmileg felfokozott helyzet legtöbbször parttalan viták, támadások-visszatámadások melegágya, és semmiképpen sem alkalmas arra, hogy hatékonyan konfliktust kezeljünk, kommunikáljunk. „Ahhoz, hogy megoldást keressünk, először önmagunkban kell tisztázni, mi bánt és mi zavar, milyen megoldást várnánk el, illetve fontos utána leülni, és viszonylag nyugodt állapotban megbeszélni ezt” – mondta László Enikő. Hatékony stratégiaként emelte ki a szakember az eltávolodás módszerét, a képességet, hogy kívülről rálássunk a problémára, és arra, hogy tulajdonképpen mi is zavar benne. Az empátia nélkülözhetetlen ahhoz, hogy más szemszögből is megvizsgáljuk a helyzetet. „Fontos megtanulni a másik szemével is látni ugyanazt a problémát, belehelyezkedni a másik helyzetébe, hogy neki milyen lehet ez a szituáció, vajon miért reagál úgy, ahogy. Ez nyilván úgy ideális, ha kölcsönös, de ha legalább az egyik megteszi, már történik egy szempontváltás, és tudunk máshogyan is közelíteni a helyzethez és a másik személyhez” –hangsúlyozta a pszichológus. Ha úgy érezzük, hibát követtünk el, a bocsánatkéréssel rengeteg fölösleges harctól kíméljük meg magunkat és a kapcsolatot, és még a feszültséget is oldjuk. „Ez nagyon sokszor megoldaná a helyzeteket, és legtöbbször, ha elmondjuk, hogy sajnálom, hogy ezzel megbántottalak, vagy azt kérdezem először, hogy a viselkedésednek van-e hozzám köze, én tettem-e olyasmit, ami félreérthető vagy bántó volt, akkor a másik is automatikusan átvált, és elkezd a saját részével foglalkozni, kialakul a konstruktív párbeszéd” – fejtette ki a szakember. Az énközlés az egyik leghatékonyabb konfliktusoldó módszer, mivel anélkül lehetünk önérvényesítők, fogalmazhatjuk meg a helyzettel kapcsolatos érzéseinket, véleményünket, hogy sértenénk társunk önérzetét és szempontjait.
Játszmák a kapcsolatban: van kilépés?
Minden párkapcsolat létrehozza a saját forgatókönyveit, például a konfliktushelyzetekre alkalmazható olyan repetitív, szukcesszív mechanizmusokat, amelyek között – bármilyen rombolóak is – a pár tagjai, úgy érzik, biztonságban létezhetnek. A konfliktus szereplői egy idő után megfelelnek kialakult és bemerevített szerepeiknek, az összecsapás pedig a jól ismert, kiszámítható módon eszkalálódik – ez a játszma. László Enikő szerint az önismeret átlagon felüli szintje szükséges ahhoz, hogy felismerjük és felülírjuk a konfliktusokban is megmutatkozó mintákat, tévesen rögzült reakciókat, automatizmusokat, amelyek a gyermekkorig vezethetők vissza. „Ez a minta a saját szüleink közötti kapcsolat modelljén alapul, és szinte reflexszerűen működik, mert gyerekkorban épül be. A gyakorlat nagyon sokszor igazolja, hogy mindenki valamelyik szülővel azonosul, vagyis az ő működési módját építi be, és olyan társat választ, aki úgy működik, mint a másik szülő” – világított rá a pszichológus. Hozzátette, az ellentétes nemű szülővel való kapcsolat jó kiindulópont lehet, hogy megvizsgáljuk, mi zavar, mi sértő, mit nem tudunk megérteni a párunkkal kapcsolatban, melyek a folyton visszatérő helyzetek, amelyeken összecsapunk, vitázunk. Kilépni a megszokottból kockázatos és nem könnyű. László Enikő elmondta, sokan abban kérnek segítséget, hogy megváltoztassák párjukat. „Ez nem egy járható út. Az első lépés mindig az, hogy saját magunk tudunk-e változni, erre kell megkeresni a lehetőségeket, és akkor lehet, hogy a másik is változni fog” – hangsúlyozta a szakember. A kapcsolati mintán úgy lehet változtatni, ha valamelyik fél kilép a szerepéből a játszmában, vagyis nem a várt módon reagál, és ezzel a másikat is kimozdítja a komfortzónájából. A szakember szerint érdemes megpróbálni. „Általában az a fél szokott segítséget kérni, aki jobban szenved attól, ami történik, de ameddig nem teszi meg a maga lépéseit, addig nem tud kiderülni, hogy a másik képes-e változni. Az egyiknek, aki képes rá, el kell kezdenie, és utána is lehet úgy dönteni, hogy ha nem is változik semmi, akkor is vállalom ezt a kapcsolatot, de a lehetőséget megadni arra, hogy minőségileg más szintre kerüljön a kapcsolat, én azt gondolom, mindenképpen érdemes” – tette hozzá.
Kozma Ágnes
