Központ
2017. szeptember 25. hétfő, Eufrozina, Kende
Eső
Hétfő
Eső
Jórészt felhős
Holnap
Jórészt felhős
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

“Mindig nagyon jól érzem magam Marosvásárhelyen!”

Központ március 24, 2014 Társadalom

“Mindig nagyon jól érzem magam Marosvásárhelyen!”

tamasg

Exkluzív interjú a május 31-én 66. születésnapját ünneplő, kolozsvári származású, de 1976 óta Svédországban, Stockholmban élő Tamás Gáborral.  A könnyűzenész az elmúlt héten néhány nap erejéig Marosvásárhelyen tartózkodott, ahol a Maros megyéből induló, dél-erdélyi turnéja szervezésével volt elfoglalva.

– Milyen alkalommal van itt?

– A dél-erdélyi turné szervezőjével, Jakab Melindával úgy döntöttünk, idén is, akárcsak az elmúlt két esztendőben, azokat a helységeket keresem fel – kisvárosokat, községközpontokat –, ahol nagyon fogyóban van a magyarság. Így esett a választás a Maros megyei Vámosgálfalvára és Gernyeszegre is. Én úgy érzem, hogy egy ilyen esemény, koncert sokat jelenthet a magyarság számára, hiszen összegyűlnek, együtt vannak, majd mindenki vidáman, jókedvűen távozik haza. Számomra nagy elégtétel, ha sikerül felpörgetnem az emberek életkedvét.


– Beszélgetésünk időpontjának egyeztetésekor kellemesen meglepett, hogy igen jól ismeri Marosvásárhelyt.

– Marosvásárhelyt már a hatvanas évek közepétől ismerem, de megmondom őszintén, hogy ez a város lett a kedvencem. Ha kimegyek Marosvásárhelyen sétálni, mint ahogy most is tettem a Főtéren, a Bolyai utcán, mindegyre rám köszönnek, kedves, jóleső szavakkal örvendeztetnek meg. Ennél, a szeretetnél fontosabbat nem ismerek. Én mindig nagyon jól érzem magam Vásárhelyen, rendkívül kedves hely ez, ahol sok jó barátom van. Ellentétben szülővárosommal, Kolozsvárral, ahol manapság már fájdalmas a város utcáin sétálni, hiszen alig lehet hallani magyar szót, nagyon megcsappant a magyar lakosság száma az utóbbi években, évtizedekben.


– Az előadói karrierje nagyon zsenge korban indult. Visszaemlékszik még a kezdetekre?

– Már kiskoromban jelét adtam szüleimnek, hogy énekelni szeretek, és ehhez megvan a szükséges zenei hallásom is. Mint mesélték, jó, csengő hangom volt már akkor, így már az óvodában, s aztán az iskolában is „főszerepeket” osztottak rám. Idővel édesapám beíratott a kolozsvári zeneiskolába, ahonnan aztán beválogattak a helyi román, illetve magyar gyerekkórusba. Tulajdonképpen ott indult el az én énekesi pályám. Klasszikus zenét énekeltem 18 éves koromig, 1970-ben a Zeneakadémián az évfolyamtársaim rábeszéltek, hogy nevezzek be az országos Táncdalfesztiválra, amit sikerült is megnyernem. Ez követően tértem át a könnyűzenére. Azóta ezt a műfajt művelem.


– 1968-1975 között könnyűzenei szerkesztőként dolgozott a Bukaresti Román Rádió magyar nyelvű adásánál és az állami televízió magyar adásánál is, majd cikkeket is írt az Ifjúmunkás és a Művelődés című lapokba. Milyen volt a sajtóban eltöltött időszak?

– Bukarestben zenei szerkesztőként együtt dolgoztam többek közt Boross Zoltánnal, Simonffy Katalinnal, hiszen a Bukaresti Román Rádió magyar adásának egyedüli zenei szerkesztője voltam heti öt adással. Ez egy szép periódus volt. A mai napig is ápolom a kapcsolatot a régi kollegáimmal. 1981-ben kaptam meg a svéd állampolgárságot, majd hazajöttem, és minden régi barátomat felkerestem.


– 1973 őszén a „Tapsoljuk Kolozsvárt!” című vidám, zenés televíziós műsorban született meg a nagy slágere, a Dónáth úton nyílnak már az orgonák, ami kevéssel utána átütő siker lett.

– Tulajdonképpen a Gyöngéden ölelj át és ringass, szerelem című szám, a Keresztapa című film betétdala volt az első nagy sikerem, utána jött a Dónáth úton nyílnak már az orgonák című dalom, amit most is, mindenhol velem énekelnek az emberek. Azt mondhatom, hogy egy ilyen szép dal, amiben benne van a tavasz, az újjáéledés, a szerelem, a jövőbe vetett hit, nagyon sok szívet dobogtat meg. Annak idején több mint másfél millió lemezt adtak el a 45-ös fordulatszámú kislemezből, ez a dal meghatározta a pályámat.


– Hogyan lett önből elismert előadó Skandináviában?

– Nagyon nehéz volt. Ha valaki azt gondolja, hogy engem tárt karokkal vártak Svédországban, az nagyon téved. Eleinte klubokban, dzsesszbarát akadémiákon énekeltem, kerestem meg magamnak meg családomnak a megélhetéshez szükséges pénzt. Miután már a nyelvet elsajátítottam, zenetanárként is dolgozhattam, hiszen a zeneakadémiai oklevelem elismerték, 1979-ben meghívtak mint énekest a Nobelfesten elnevezésű zenés-táncos rendezvényre, ahol jelen volt Svédország minden elismert zenésze, énekese. Nekem akkor ,,került sínre” a svédországi pályám, utána nem sokkal megalapítottam a saját zenekarom, a ,,Gábor & Night Star” (Gábor és az éjszakai csillagok) elnevezésű együttest.

Megmondom őszintén, nagyon göröngyös volt a pályám, hiszen a nem éppen ,,svédes” kinézetem miatt sem tapsoltak engem, és annak sem örültek, hogy „bejött” egy jó énekes, aki konkurenciát jelent a hazaiaknak, de szerencsémre nagyon hamar elismertek, befogadtak, zenekarom többször átvehette a „Skandinávia legjobb tánczenekara” díjat.

1991-ben, a romániai politikai változások után, jó barátaim, Boross Zoltán, a néhai Csép Sándor meg mások is bíztattak, hogy jöjjek haza koncertezni. 1994-ben, 18 év után tértem vissza Romániába, egy 16 koncertes, sikeres turnén vettem részt. Azóta kétévente itthoni turnékon vagyok jelen.  


– Ön már 55 éve a színpadon van. Még egy fiatal, pályája kezdetén lévő fiatal előadónak is fárasztó lenne ez az életforma, az utazások, a koncertek sorozata.  Hogyan bírja erővel, idegekkel?

– A tavaly 67 koncertem volt, idén is rengeteg a meghívásom. Erdélyben, Magyarországon, a Felvidéken, továbbá Ausztráliában, Amerikában, Svédországban gyakran turnézom. Ilyenkor azt szoktam válaszolni, hogy ez az „üzemanyag” éltet, hogy teltházak várnak, utána több száz ember várja, hogy aláírást adjak, ez a szeretet mindennél többet jelent, energiával tölt fel.


– A zenei repertoár összeállításakor hangsúlyt kell fektetni a különböző országok magyar közösségeire, a fellépés helyszínének függvényében másképpen kell válogatni a dalokat?

– Igen, főleg amikor ideheza lépek fel, ilyenkor az Erdéllyel kapcsolatos zeneszámaim dominálnak. Amikor például Ausztráliában, vagy Amerikában, akkor figyelembe kell vennem azt, hogy nem mindenki erdélyi származású, akkor magyarországi, régi slágereket is beiktatok a repertoárba, hogy a jelenlévők érezzék, hogy a múltjukat is idézik a koncerten.  Nyilvánvaló, hogy a saját szerzemények határozzák meg személyiségemet. A magyarországi, felvidéki, vajdasági magyarok is azért szerettek meg, mert Erdélyről énekelek.


– Kolozsváron született, Svédországban lakik, Budapesten gyakran tartózkodik, Erdélyben sokat koncertezik. A küzdelmesen is szép élet iránti szeretetet tolmácsolja dalaival, mindig felejthetetlen élménnyel ajándékozva meg a közönségét. Hol van az igazi otthona Tamás Gábornak?

– Hát, tulajdonképpen minket „bozgornak” csúfoltak itthon, de igazi „bozgor” akkor lettem, amikor 1976-ban, három letartóztatás után, arra a szomorú lépésre kényszerültem, hogy elhagyjam a szülőföldem. Már 38 éve Svédországban lakom, emellett Budapesten van lakásom, Erdélyben nagyon sokszor megfordulok, tehát ott vagyok otthon, ahol éppen tartózkodom. Most Marosvásárhelyen vagyok otthon, hiszen két Maros megyei helységből, Gernyeszegről és Vámosgálfalváról indul a turném. Én úgy érzem, a világ polgára vagyok, mindenhova egy kicsit hazalátogatok.


– Tamás Gábor országot ugyan váltott, de szívet nem, mindig megmaradt annak a közkedvelt előadónak, aki sokat ad a rajongóinak, nagyra becsüli a közönségét. Mit üzen a marosvásárhelyi, Maros megyei és egyben az erdélyi rajongóinak?

– Nem tudnám szavakban kifejezni azt, hogy mit érzek, amikor a kedvenc helyemen, a vásárhelyi Kultúrpalotában felléphetek, amikor belépek a színpadra, és látom, hogy teltház van, közben nekem szól a vastaps, s a hatodik vagy a hetedik ráadásomat éneklem. Ez szárnyakat ad, úgy érzem, repülök. A családom mellett az a legfontosabb számomra, amikor a rajongóim a dedikálás közben mondják nekem, hogy a „Jóisten adjon egészséget önnek, művész úr, hogy még sokáig tudjon énekelni nekünk, hiszen mi, rajongói, a dalaiból merítünk életerőt!”, vagy azt mondják, hogy „Isten, áldja magát!”.


– Legközelebbi marosvásárhelyi koncertjére mikor kerül sor?

– Minden páros esztendőben, már 20. éve megjelenik egy új lemezem, és ezzel egyidőben elindulok egy országos, erdélyi turnéra és természetesen Marosvásárhely soha nem marad ki ebből. Amúgy november 22-én, szombaton lesz a lemezbemutató turném első állomása itt, a Kultúrpalotában. Mondanom sem kell, hogy nagy-nagy szeretettel várom a közönséget, és amennyiben a jegyek jól fogynak, két előadást is tartunk.


******

Külön köszönet Jakab Melindának, Tamás Gábor erdélyi menedzserének, aki nélkül ez a beszélgetés nem jöhetett volna létre

 


 

Tamás Gábor dél-erdélyi koncertsorozatának Maros megyei állomásain, Vámosgálfalván és Gernyeszegen fergeteges koncertet tartott, ezeket követték a magyarlapádi, balázsfalvi, dévai, vajdahunyadi, petrozsényi fellépések, míg a koncertsorozat további helyszínei: március 27-én Lugos, március 28-án Resicabánya, március 29 és 30-án Temesvár.


 

Share Button
Ennyien olvasták: 199

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.