Központ
2018. december 10. hétfő, Judit

Rabszolgasorsok aprópénzért cserébe

Központ február 20, 2018 Társadalom

Az szabad élethez és az emberi méltósághoz való jog a legfontosabb alapjog. Szomorú tény azonban, hogy napjainkban legalább huszonegymillió személy él rabszolgaságban, közülük minden negyedik pedig kisgyerek. Ezek a rettegésben élő, kizsigerelt lelkek már a haláluk előtt a pokolba jutottak.

 

„Negyvenöt méter mélyen vagyok egy illegális bányaaknában, Ghánában. A levegő sűrű a portól. Köhögést hallok. Amikor megcsúszóm, eszembe jut az a bányász, akivel néhány napja találkoztam. A létráról a feneketlen mélységbe zuhant” – kezdte TED előadását Lisa Kristine, aki a rabszolgákról készített elképesztő fotóriportot.

Ghánában aranyat mosó nőkkel találkozott, akik a hátukon hordták gyereküket, miközben a higannyal mérgezett vízben gázoltak. A Himalájában olyan gyerekeket fotózott, akiknek otthonaikat felgyújtották a rabszolgatartók, és akik náluk sokkal nehezebb palatömböket cipeltek a hátukra kötve. Nepálban égetőkemencékhez vitték. „Olyan volt, mintha Dante Poklában sétálnánk” – meséli a nő. Az ötvennégy fokos hőségben férfiak, asszonyok, gyerekek téglákat cipeltek a fejükön a több száz méterre lévő teherautókig, szünet nélkül. A nő fényképezőgépe közben annyira felforrósodott, hogy leállt, így húszpercenként visszaszaladt a kocsihoz, hogy a felszerelés feléledjen a légkondiban.  A kamerája jobb bánásmódban részesült, mint azok az emberek.

Halászok, vadászok

Az AP hírügynökség újságírói 2014-ben beszöktek az indonéz Benjina szigetére, ahol a thai hajóskapitányok több száz embert tartottak fogva, hogy halásszanak, a panaszkodókat pedig ketrecbe zárták. A cikk végigkövette a rakományt, ahogy a nagyobb feldolgozóüzemeken keresztül beleolvadt a világkereskedelembe.

A thaiföldi halászok néhány évtizede menekültek el a szegénység elől, és a fiatal burmai és kambodzsai bevándorlókat egyre nehezebb volt meggyőzni, hogy vállalják el a veszélyes feladatokat. A kétségbeesett munkaközvetítők eleinte gyerekeket és fogyatékkal élőket szerveztek be, később már a hazugságoktól, a drogtól és az emberrablástól sem riadtak vissza. A hajóskapitányok ezer dollárt is fizettek a rabszolgákért, akiknek aztán le kellett dolgozniuk az „adósságukat”, ezért évekig ingyen robotoltak. A halott rabszolgákat régebben a tengerbe dobták a cápáknak, de miután a hatóságok előírták, hogy a legénységet számon kell tartani, a partig a fagyasztóban tárolták a holttesteket.

Bár hivatalosan az indonéz felségvizeken nem halászhattak volna mások, nyílt titoknak számított, hogy thai hajók cirkálnak indonéz zászlóval, még állami pénzekből is vesztegettek meg indonéz tisztviselőket. A cikk hatására kétezer rabszolga menekült meg.

Keserű csokoládé

Az ezredforduló után néhány újságíró a világ elé tárta, hogy Nyugat-Afrikában, Elefántcsontparton és Ghána kakaóültetvényein gyerekrabszolgákat dolgoztatnak. Hosszú, éles tőrrel, macsétával hasítják fel a kakaóbab kérget, hatalmas zsákokat cipelnek. Egy fiú elmesélte, hogy öt éve veréssel kényszerítik arra, hogy hosszú órákat robotoljon. Kiderült, hogy a világ legnagyobb csokoládégyárainak termékei sem mentesek a gyerekmunkától. Ezek a cégek a média és a politika nyomására vállalták, hogy a két nyugat-afrikai országban – támogatással és képzéssel – visszaszorítják a gyerekrabszolgaságot. A gyerekmunkások száma mégis tovább emelkedett.

A dán származású Miki Mistrati 2010-es, A csokoládé sötét oldala című dokumentumfilmje azzal indult, hogy az afrikai politikusok és vállalatigazgatók tagadták a gyerekrabszolgák létezését. A férfi utána olyanokhoz csatlakozott, akik a gyerekek felszabadításáért küzdenek. Beszéltek egy lánnyal, aki a téren várta, hogy érte jöjjön motorral a munkaközvetítő.

Mistrati rejtett kamerával filmezte le a vézna, focimezes gyerekeket, akik az erdőben, a földön ülve pucolták a kakaóbabot. Kísérője azzal ment oda a munkafelügyelőhöz, hogy gyerekre lenne szükségük. A férfi azt mondta, a testvére két és fél euróért is tud szerezni, csak mondják, hogy mennyi kell. Míg a múltban még drága volt a rabszolga, ma már filléres tétel.

Mistrati a film végén megkereste a világ egyik legnagyobb csokoládégyártóját is, de nem adtak neki interjút. Válaszul a svájci központ mellett, a forgalmas út szélén felállított egy óriáskivetítőt, és lejátszotta a felvételeket. A rendőrök leállítatták vele a filmet.

Olcsó hús

Kevin Bales, a Szabadítsd ki a rabszolgákat! nevű szervezet alapítója szerint csak Grönlandon és az Antarktiszon nincs rabszolgaság. Európában a kényszerprostitúció és az adórabszolgaság a leggyakoribb. „Sokan nem úgy kerülnek ilyen helyzetbe, hogy elrabolják, vagy leütik őket. Valaki megkérdezi tőlük: akarsz dolgozni?” – mondta TED-es előadásában. Ők pedig azt teszik, amit bármelyikünk tenne, ha a gyermeke éhezne. Felmásznak a toborzó kamionjára, és több ezer kilométerrel távolabb arra jönnek rá, hogy mocskos munkát végeznek, és nem mehetnek haza.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 510

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.