Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült

„Rajtunk múlik…”

Központ október 12, 2012 Társadalom

tokes_andras„Rajtunk múlik…”  

– beszélgetés Tőkés Andrással –

– Hosszú éveken, évtizeden keresztül emblematikus figurája volt az RMDSZ-szel szembenálló ellenzéki csoportosulásoknak. Egy ideje azonban mintha visszavonult volna… Az MPP-ben nem vállalt, a Néppártban viszont nem osztottak önnek meghatározó szerepet. Jól látom-e, illetve mi az oka a feltűnő passzivitásának?

– Annak, hogy az utóbbi években szinte kivontam magam a politikából – kis túlzással élve: önkéntes száműzetésbe vonultam –, annak számos oka van. Talán a legfontosabb, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt én is, mások is joggal elvártuk volna, ahogyan azoknak normális körülmények között alakulniuk kellett volna. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem követem figyelemmel a történéseket. Amit a jelen erdélyi magyar politikusainak legfőbb hibájaként említenék: bűnös módon elmulasztják nevükön nevezni a dolgokat, ami a közösségüktől való eltávolodásukhoz vezetett. Szigorú szavak, de a megállapítás érvényes mindhárom erdélyi magyar politikai párt esetében! Akik közülük komolyabb döntéshozói pozícióba kerülhettek, azok legtöbb „viselik a tisztséget”. Azt hiszik, a közéleti tisztséghez az Úr megadta nekik a szükséges képességeket is. Nagy tévedés! Felelős politizálást ilyen emberektől nem várhatunk.

– Lát-e esélyt arra, hogy megváltozzék a helyzet?

– Az egyenes beszéd a politikának is elengedhetetlen tartozéka! Vagy annak kellene lennie. Akik politikai ellenfeleinket, ellenségeinket – akik minden adandó alkalmat ki – és felhasználnak arra, hogy létünkre törjenek, hogy engedelmes, sérült nemzeti tudatú, másodrendű állampolgári státusba szorítsanak –, barátainkként emlegetik, végzetes bűnt követnek el. Ilyen politikusokkal nemzeti és egyéb természetű jogainkért kiállni lehetetlen. Az ilyen politikusokat másnak, mint árulóknak nem nevezhetem. Hogy csak egyetlen példát említsek: a magát érdekvédelmi szervezetként emlegető RMDSZ két Maros megyei szenátora simán kioldalgott a szenátusi ülésteremből az autonómiára vonatkozó törvénytervezetet elutasító szavazáskor, miután alig tíz perccel korábban még buzgón szavazott. Lássuk be végre: lógósokkal nem lehet! Mint ahogyan a maroktelefonon feleltető tanárt, az egyetlen angol leckét leadó, s abból egy féléven keresztül feleltető nyelvtanárnőt, úgy a lógós politikusokat sem tűrhetjük meg magunk között. Ha aktívan politizálnék, mindent megtennék azért, hogy a két érintett szenátort lemondassák, kizárják az erdélyi magyar közéletből! Ameddig ez nem történik meg, ameddig nem mutatunk hajlandóságot az önmagunkkal való szembenézésre, addig marad a kiábrándultság, a reménytelenség!   

–  Hosszas jogi és egyéb huzavona után, másodszori nekifutásra sikerült hivatalosan bejegyeztetni az MPP-t. Aztán, amilyen nehezen alakult, olyan hirtelen gyorsasággal szét is széledt a csapat… Az elégedetlenek – közéjük sorolható ön is – egy újabb párt alapításában látták a megoldást. A jelek szerint a Néppárt sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, hisz a két alakulat külön-külön indulva összességében szinte szám szerint ugyanannyi voksot gyűjtött a nyári helyhatósági választásokon, mint az MPP az előzőn. Ezek szerint nincs igény a választópolgárokban a változásra, vagy nem volt kellőképpen előkészítve a „rendszerváltás”?

– Valahol tényleg kisiklott az erdélyi magyar politikai rendszerváltás kísérlete, valamit nagyon elhibáztunk. Az MPP-ből, amelynek alapítója, sokáig elnökségi tagja voltam, azért léptem ki, mert elfogadhatatlannak tartottam, hogy magunkra vonatkozóan is a kettős mércét alkalmazzuk. Ha elfogadhatatlan volt az RMDSZ vezérkarának a Kempinszkiben történt decemberi 1-jei koccintása, akkor el kell utasítanunk azt a pártelnök, Szász Jenő esetében is. Ez vagy-vagy helyzet. A lelkesedésem akkor lanyhult, amikor azt tapasztaltam, lényeges dolgokban nem volt képes az MPP sem másként tenni, mint az RMDSZ, amelynek leváltására, lecserélésére vállalkoztunk. Sajnos az MPP is rendre elkövette ugyanazokat a hibákat, amelyeket az RMDSZ esetében kifogásoltunk. S ahogyan ezt kívülről látom, ez alól nem volt kivétel a Néppárt sem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem támogattam feltételek nélkül a Néppárt megalakítását sem. Úgy gondoltam, jobb lett volna magunk között tisztázni a nézeteltéréseket, őszintén szembenézni hibáinkkal, és akkor talán sikerült volna kijavítanunk azokat. Odáig nem mennék, hogy a választópolgárokban lássam a valós rendszerváltás elmaradásának okát, szerintem egyértelműen a politikumot terheli a felelősség a bukásért, amiért nem tudta megfelelően megfogalmazni üzenetét, s azt hatásosan célba juttatni. Minden változás, változtatás előfeltétele: magunkkal kezdjük, s ha már mi magunk megváltoztunk, akkor a körülményeinket is sikeresen megváltoztathatjuk. Szerintem ez ilyen egyszerű.   

– Sokan a két, azonos értékeket valló jobboldali tábor, párt egyesítésében látnák a megoldást. Erre azonban, a vezetőik közötti megromlott személyi kapcsolatok miatt, nincs sok esély. Pedig hát most lenne az alkalom a felelős politizálásra, a személyi ellentéteken való felülemelkedésre. Ön szerint van-e megoldás, és mi lenne az?

– Magam is úgy látom, az együttműködés az egyetlen járható út. Most az első lépéseknél tartunk, de meggyőződésem, december 9-ig megteremthetők azok a feltételek, amelyekre támaszkodva tovább lehet majd lépni. Nem az egységes visszalépés, hanem a közös fellépés lehet az egyedüli követendő példa. A személyi ellentéteken pedig a valódi politikusoknak túl kell tudniuk lépni. Ismétlem: meggyőződésem, amit információim is alátámasztanak, hogy december 9-ig megszületnek azok az első, bizalomerősítő lépések, amelyek alapján a későbbiekben tovább lehet lépni, akár a pártfúzió felé.    

– Úgy tűnik, igen megcsappant a politikai és közélet iránti érdeklődés, különösen a fiatalok körében. A közömbösség, az apátia hatalmasodott el rajtuk. Elfásult az egész erdélyi, különösen a vásárhelyi magyarság. Hogyan lehetne innen, ebből a helyzetből továbblépni?

– Ez így van, és ezért, amint arról korábban is szóltam, elsősorban a politikacsinálókat terheli a felelősség. Kishitű, önfeladó politikusokból elegünk van. Az olyanokból, akikről kiderült, persze miután az egész erdélyi magyarság felháborodott a történteken, hogy mindössze húsz költségtérítéses helyet kértek a MOGYE-n… Hát az ilyen és ehhez hasonló, árulással felérő esetek miatt nagy a kiábrándultság a fiatalok körében. Bevallom: júniusban magam is, szűkebb családi és baráti környezetem is komoly dilemmában voltunk, kire is voksoljunk. Ez még egyszer nem fordulhat elő. Eljött az ideje az egyenes beszédnek, az önmagunkkal való könyörtelen szembenézésnek. A többi már az aprómunkán múlik.  

– A decemberi parlamenti választások előtt nem mondhatni jóknak az előjeleket. Áttörésre, számottevő változásokra, a politikai erőviszonyok átrajzolódására a jelek szerint ezúttal sem számíthatunk. Megítélése szerint mi lenne az, ami eredményként joggal elvárható lenne?

– Elsősorban a közéleti cselekvés, a politika, a politikusok hitelét kell visszaszerezni. Véget kell vetni a személyi torzsalkodásoknak, csak ily módon lehet a szélesebb körű együttműködés előfeltételeit megteremteni. Meggyőződésem, hogy a választások eredménye is azt fogja majd bizonyítani, hogy az említett szenátorok által mutatott magatartás vállalhatatlan, sőt folytathatatlan. Rajtunk, szavazatainkon is múlik, hogy ennek érvényt szerezzünk!


.

Share Button
Ennyien olvasták: 183

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.