Központ
2017. október 17. kedd, Hedvig
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Csütörtök
Derült

Régi és mai év végi szokások…

Központ december 27, 2012 Társadalom

karacsonyozasRégi és mai év végi szokások…

Nagyernyében:

Hajnalozás

Karácsony szombatján tartották a legények. Előzőleg egy rendezőbizottságot hoztak létre. Ezek fogadták meg a zenészeket az egész karácsonyi ünnepekre. Ezután mind a bizottság, mind a zenészek két csoportra oszlottak, és a falut is két részre osztották. Minden házhoz bementek, mert minden kapu nyitva volt. A Jánosokat és az Istvánokat kihagyták. Mindenki ablaka alatt elénekeltek egy-két nótát, a zenészek kíséretével, miközben egy legény a zene ütemére rázott egy vörös krepp papírral bevont lámpát az ablak előtt. A legtöbb helyen tetszés szerinti pénzt adtak ki a hajnalozóknak, de voltak olyan házak, ahol behívták a legényeket és a zenészeket. Miután bementek, egy a legények közül a következőket mondta:

„Kívánunk Istentől megáldott boldog ünnepeket. Hogy miért ünnep nekünk Karácsony? Engedjék meg, hogy röviden elmeséljem: Krisztus urunk született ezelőtt 2012 esztendővel, a betlehemi csillag feltűnésekor. (Mindig a folyó évet mondták!) A pásztorok a nyájat őrizgetve, egybeülve, nagy fényesség támad egyszerre fölöttük, és szózat hallatszik az égből: Ne féljetek, mert nagy örömöt hirdetek néktek. Megszületett a Krisztus, a világ megváltója.

A pásztorok erre nagyon megilletődve, a karjukra bárányt, tömjént, mirhát véve elindultak a csillag irányába, amelyik elvezette Betlehem városába.

Meg is találták ott egy istállóban. Barmok jászolában volt a fekvő ágya, és ki, amit vitt leraká elébe, ez legyen hát a tisztelet jele. Mivel nekünk sem bárányunk, sem mirhánk nincsen, mi nem vihetünk mást csak tiszta szívünket. Tehát mi azért jöttünk ide tisztelt gazda, hogy az ifjúságunk megemlítse mi is e napnak a jelentősége.

Mielőtt eltávoznánk, kívánunk boldog karácsonyi ünnepeket, mely szívetekbe örökre vésve legyen”.


A háziak aztán megkínálták őket itallal, kaláccsal, aminek az eredménye az lett, hogy reggelre mind a zenészek, mind a legények be is rúgtak. Délig elmentek aludni. A begyűjtött pénzt pontosan felírták, az egyik legény írta, a másik kezelte a pénzt.

Másnap reggel két-két hívogató legény indult el felszalagozott hívogató pálcákkal. Az egyik legény a következő meghívót mondta:


„Nemes és nemzetes jó urunk és asszonyunk!

A mostani felserdült legénység hívatja kegyeteket, kegyeteknek ifjait, máma délután és este, holnap délután és este, a kultúrotthon nagytermébe, egypár tánc eljárására, és elnézésére. Szívesen fogjuk látni, sőt el is fogjuk várni.


A házigazda itallal és kaláccsal kínálta meg a legényeket. Megfogva a poharat, a másik legény a következőket mondta:


„E pohár a kezemben,  áldás a

szívemben.

Ürítem poharamat, elmondom áldásomat:

E háznak ura, gazdája, az Urat áldja.

Ki az Urat áldja, azt az Úristen megáldja

Minthogy megáldotta máig lépését Úgy áldja meg fő gondviselőjét

Áldja meg dolgát, magzatját

Atyai szeretete töltse be szívünk minden táját.

Ezután megitták a pohár italt, és távozni készültek, de távozás előtt még ezt mondta az egyik:

Mielőtt eltávoznék innen, az Úr nevében

Boldog ünnepeket kívánunk továbbra is.“


A hajnalozáskor begyűjtött pénzből másnap délután tánc volt, ahova fizetés nélkül mindenki elmehetett.

Istvánok és Jánosok köszöntése


A tánc csak éjfélig tartott, mert akkor a hajnalozó legények elmentek a Jánosokat, és az Istvánokat köszönteni, ugyanúgy, mint ahogy azt a hajnalozásnál leírtuk. A különbség csak annyi volt, hogy minden János és István behívta a hajnalozókat.

A legények egyike a következőket mondta.


Mielőtt beléptem e ház ajtaján, megtudakoltam, hogy a gazdát hogy hívják.    És hogy megtudtam,

hogy ő István (János) lenne

Az én szavam elindul köszöntésére.    

Az Isten éltessen István

(János) gazda téged!

Bú s bánat ne legyen soha, a házad vendége!

És fenn ragyogjon mindig, Isten dicsősége!

Örömmel ez a ház, mindig tele legyen!

Élj sokáig István (János) méltó tiszteletben.


Ezután megkínálták a felköszöntőket, és a legtöbbször zeneszó mellett folyt a mulatozás.

A hajnalozókat tisztes távolból tekintélyes fiú csapat követte, szívükben azzal a titkos vággyal, hogy minél hamarabb kerüljenek ők is be a hajnalozók közé, ami aztán fokozatosan be is következett. Nagyon szép szokás volt!


Kántálás

Ez is sokáig élő szokás volt, amit csoportosan gyakoroltak gyermekek, felnőttek. Később csak a gyermekek folytatták, úgy a múlt század közepéig, aztán ők sem. Egy-egy csoport négy-öt tagból állt, és házról házra jártak, s az ajtó előtt a Jézus születésével kapcsolatos énekeket énekeltek. Legtöbb helyen kaláccsal, gyümölccsel kínálták meg a kántálókat, de adtak aprópénzt is. Aki nem akarta fogadni a kántálókat, az bezárta a kaput.

(A hajnalozók előtt viszont kinyitották ezek is, amikor hallották közeledni őket.)


Karácsonyfa

Karácsony szombatján hozta az angyal, de csak a XIX. század közepétől jött szokásba. A kisebb-nagyobb fenyőcsemetét a családanya, vagy a legnagyobb lány díszítette fel néhány „szaloncukorral”, almával, dióval. Öt-hat gyertyát gyújtottak meg – később fényszórókat –, és akkor csengettek a kisebb gyermekek számára, akik boldogan rohantak be, és keresték az „éppen akkor elillanó angyalkát”, aki elhozta a karácsonyfát, és a rajta lévő ajándékokat. Ma egyre pompásabb fát hoz az angyal, gazdag díszítéssel, és az alatta lévő ajándékok is alig férnek a fa alatt. Ma már inkább a szemnek, mint a szívnek kell tetsző legyen a karácsonyfa, és a gazdag ajándék, és sokan talán el sem tudják énekelni a „Csendes éj”, vagy a „Kicsiny Betlehemben” kezdetű karácsonyi énekeket. Karácsonyfát iskolai ünnep keretében az egyházak is állítottak.          


Disznóvágás, disznótor

Ma szűkkörben tartják, de régebb a módosabb gazdák meghívták a rokonokat, komákat, kománékat is. Maga a disznóvágás korareggel kezdődött, miután a „disznófogó” férfiak megittak egy-egy pohár „fogó” pálinkát. Már a disznópajtában a disznónak az első lábára kötöttek egy kötelet, amit az egyik ember tartott. A másik a fülét, a harmadik a farkát fogta, és ennél fogva ledöntötték a földre az állatot. Ekkor a disznóölő ember egy jól ismert helyen beszúrva a disznóölő kést, elvágta a szívből kijövő nagy eret. A seben keresztül elvérzett a disznó. A vért felfogták egy „véres tálba”, amelyiket rendszerint a háziasszony tartott. Ezután szalmával megperzselték, lassan,  hogy el ne égjen a disznó bőre. Majd gondosan megmosták, szalmacsutakkal, surlókefével, közben levakarva egy éles késsel a bőr felső rétegét. Közben a tűz mellett is megittak egy két pohár pálinkát.

A disznó „felbontását” Ernyében már a meleg konyhában végezték, ellentétben a háromszéki falvakkal ahol minden műveletet kinn végeznek, akár -30 fokos hidegben is. Persze a fülek és a farok végét még kint megették a munkálatokat végignéző gyermekek, akik ilyenkor iskolába sem mentek. A segítő asszonyok végezték a belek mosását, „húrolását”. A háziasszony hamar odatette sülni a „bontás” során elsőnek kivett torokpecsenyét, hogy mire a disznóölő végez a bontással, arra már legyen készen a pecsenye (frisstokán) is. A már előző este megtisztított hagymát most felaprítják, kimérik a sót, a borst, fokhagymát, ánizst, odateszik főni a vért, májat, amiből aztán vérest, májast, gömböcöt töltenek, mindenikhez megfelelő arányban adagolva a disznó zsíros részeiből. A disznóölő (Magyarországon böllér) időközben szorgalmasan dolgozva előbb a hosszúhúst vágja ki, amelynek bőrét a gyermekek azonmód megeszik, majd levágja a kisebb vagy nagyobb sonkákat, az oldalasokat, mindezt külön-rakva. Miután megszabadul a hústól a szalonna – amelyikből ugyancsak tetszés szerint többet, vagy kevesebbet hagynak meg –, azt az erre a célra előkészített cseber, vagy hatalmas vájt teknő aljára teszi, minden darabot jól megsózva, majd rárakja a már említett hosszúhúst, sonkákat, oldalasokat, lapockákat, végezetül a zsírolvasztásra szánt szalonnáról lehúzott bőröket, disznófejet, amelyekből nemsokára disznófő-sajt, illetve kocsonya lesz. A húsok és a szalonna egy része nem kerül a sózóba, mert azok nemsokára feldolgozásra kerülnek, egy részükből kolbász, másrészükből kiolvasztva zsír lesz.

Időközben elkészült a torokpecsenye, amit puliszkával, vagy kenyérrel fogyasztottak, ha korán történt a disznóvágás savanyú uborkával, ha később, miután már megérett a novemberben eltett káposzta, akkor savanyú káposztával. Előtte szilva, törköly, menta vagy köményes pálinkát ittak, utána bort. A villásreggeli és a megszusszanás után folytatódott a munka, most már a disznóölő és a fogók nélkül. Megkezdődött a kolbász, majd a véres, májas és a gömböc töltése. A gömböcbe és a disznófő-sajtba – utóbbit a disznó gondosan megmosott, felfújt, megszárított húgyhólyagjába töltöttek – máshelyt fel nem használható húsdarabokat, bőrt, mócsing darabokat tettek, hasonlóan a gömböcbe is.

Csodálatos, ahogy az évszázadok során, kialakult az a technológia, hogy az állat minden porcikáját fel tudták használni!

Időközben egy nagy fazékban folyt a zsírolvasztás, a „tepertyű” kinyomás, a májas, és véres hurka, valamint a gömböc megfőzése, párhuzamosan az agyas- vagy korhelylevessel, amibe a disznó agya mellé, kolbászhúsból készített húsgombócok is kerültek. A frissen elkészített májas és véres hurkából másodiknak – az agyas leves után – már sütöttek is.

Mire megjöttek a disznótorra meghívott vendégek, a háziasszony, halálfáradtan ugyan, de boldogan kínálta vendégeit a finomságokkal, hozzáadva még a frissen reszelt tormát is, amit a házigazda – ha történetesen szőlőse is volt – a nemrég kiforrt újborral egészített ki.

Ez volt az idilli állapot, amit azonban a XX. században lezajló két háború, a román megszállás, majd a szocializmus évei, bizony sokszor csak a családtagok részvételére korlátozott, de az itt leírt menetrend szerint. A falu nagy részét kitevő szegény családok örvendtek, ha le tudtak vágni egy 100 kilós disznót, és azt nagyon beosztva fogyasztani, amíg tartott, mellőzve a nagyobb disznótoros vacsorákat.    

Adatközlők 2004-ben: Illyés Gábor (1912–2007), Nagy Izabella (sz: 1921), Csiszér András (sz: 1933)


Marosszentgyörgyön:

Karácsonyi szokások

Karácsony szombatján szinte mindenki karácsonyfát díszít, majd este vagy éjfélkor templomba megy, megünnepelni Jézus születésnapját. Kántálni jártak régebb is és ma is. December 24-én a gyermekek, 25-én éjjel pedig a felnőttek. Hajdan szokás volt a románok körében, hogy karácsony harmadnapján a legények lámpással mentek el a lányos házakhoz énekelni. Ha a lánynak – és a háziaknak – tetszett az ének, szívesen fogadták őket, amit úgy adtak tudtukra, hogy lámpát vagy villanyt gyújtottak az egész házban. A köszöntés után behívták a fiúkat a házba, a lámpát kint hagyták, hogy mindenki tudja, hogy vendégek vannak bent.

Az utóbbi évtizedekben a római katolikus egyház közössége azon igyekszik, hogy a régi szokások megmaradjanak, és ne merüljenek feledésbe. Néhány éve a fiatalok egy csoportja karácsony előtt kilenc nappal elindul Szentcsaládozni. Az előre feliratkozott családokat egy képpel keresik fel, amely a szent családot ábrázolja, és imádkoznak, énekelnek a család tagjaival. Távozáskor a képet a családnál hagyják másnap estig. Ekkor – ugyancsak ének és imádság kíséretében – elveszik a képet és a következő házhoz viszik. Ez tulajdonképpen a „Szállást keres a szentcsalád” hagyomány felújítása. Ádám és Éva délutánján a kisiskolások előadása és csomagosztás van a templomokban. Utána a gyermekek – egy nagyobb gyermek, vagy fiatal vezetésével – elindulnak a faluba kántálni az éjféli szentmiséig. Ekkor a kisebbek hazamennek, a nagyobbak pedig részt vesznek az Istentiszteleten, mely előtt pásztorjátékot adnak elő. Az éjféli mise után pedig több csoportban indulnak el kántálni. Megtörténik, hogy a felénekelt is csatlakozik hozzájuk. István és János napján a hasonnevűeket köszöntik, ez is a karácsonyi ünnepkör része.


Újévi szokások

A román ajkú lakosság sorában szokás, hogy újév hajnalán a gyermekek köszönteni indulnak. Csengettyűkkel, korbáccsal és mindenféle zajkeltő szerszámmal bemennek az emberek udvarára és boldog, gazdag újesztendőt és egészséget kívánnak. Ugyancsak az újévet köszöntik, és az óévet búcsúztatják az éjfélkor meggyújtott hatalmas lángokkal égő tüzek a falu határában lévő domboldalakon. Néhány családnál mai napig szokásban maradt, hogy újév éjszakáján a gyermekek fejével megérintik a gerendát, azért, hogy nagyra és erősre nőjenek. A magyarok nem mennek újévet köszönteni, sőt az év első napján a nők nem is mennek senkihez, mert a népi hiedelem szerint ez szerencsétlenséget hoz a ház lakóira. Azt is hiszik sokan, hogy ha az újévben először nővel vagy férfival találkozik az utcán ennek függvényében lesz szerencsés vagy szerencsétlen abban az évben.

Adatközlő: Baricz Lajos, marosszentgyörgyi plébános.


Csejden:

Táncmulatságok

A helyi református egyházközség, kasszájának a gyarapítása érdekében, többféle táncmulatságot szervezett a múlt század elején. A jegyzőkönyvekből megtudjuk, hogy például 1907. december 31-én mulatságot szerveztek az óév búcsúztatására, amelyen a belépődíj 50 fillér volt. A pénzt Iszlai Mózes presbiter gyűjtötte, a bort pedig a gondnok értékesítette. A begyűlt 45 korona és 60 fillért az iskola javára fordították.    

1920-ban is szilveszteri mulatság volt az iskola termében. Farkas Lajos adott vacsorát a zenészeknek, Magyarosi Dénes tízórait és Kiss Lajos reggelit. A bandát Kacsó Albert szállította Iklandról Csejdre és vissza. De ebben az évben volt táncmulatság húshagyókedd és húsvét tiszteletére is. Egy 1922. január 8-án keltezett jegyzőkönyvből arra is fény derül, hogy mennyi volt a bálszervezők bevétele és kiadása. Iszlai Kálmán, Jánosi István mint a karácsonyi és szilveszteri mulatságok „vőfélyei” és Kacsó Albert pénztáros a következőképpen számoltak be a presbitérium előtt:


Bevétel:

– Karácsony másodnapi

hajnalozásból bejött    4211

– Sorsjátékból     260

– Karácsonyi mulatságból    1052

– Szilveszteri mulatságból     534

– Összesen                  2267 lej


Kiadások:

– Cigányoknak    350

– Engedélyre                       53,25

– Petróleumra                        8

– Sorsjátékra                               64

– Iskolatakarításra                             20

– Összesen              495,25 lej

Tiszta jövedelem:     1771 lej 75 bani. A vacsorát jósszántukból adták a hívek.

Karácsonyi szokások:

A kántálás nem volt szokásban régen, csak néhány cigány család művelte, és ma sem szokás. Karácsonyfát viszont régen is állítottak és ma is állítanak, mindenki lehetőségeihez mérten.  


Újév köszöntése

Az újévet Istentisztelettel köszöntik a csejdiek. Az újesztendő éjjelén a presbitérium a toronyba vonul, ahol egy újévi köszöntőt mondanak és eléneklik az „Ez esztendőt megáldjad” kezdetű egyházi éneket.

Adatközlők: Kiss Antal (sz: 1951), és Jánosi Zoltán (sz: 1955).


Share Button
Ennyien olvasták: 479

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.