Központ
2017. szeptember 23. szombat, Tekla, Líviusz
Eső valószínű
Szombat
Eső valószínű
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős

Román állampolgárok előtt zárva az EU munkaerőpiaca

Központ január 20, 2012 Társadalom

munkaeroRomán állampolgárok előtt
zárva az EU munkaerőpiaca

Avagy te is átkozod a gólyát?

A menjünk vagy maradjunk kérdés általában kétféle reakciót vált ki a (z erdélyi) román állampolgárból. És mint sarkított kérdés, a hozzá fűződő vélemények is egymással ellentétesek. Aki maradna, az a statisztikák szerint a családja és barátai miatt tenné – tekintsünk el most a „hazaszeretet” fogalmától –, aki meg menne, az általában a jobb élet reményében, és jobb anyagi körülmények megteremtésének esélyében bízik. De gyakran a két tábor tagjai körömszakadtáig és teljes meggyőződéssel ragaszkodnak álláspontjukhoz.

Viszont tudni kell azt, hogy továbbra is fenntartja a munkaerőpiaci korlátozásokat a romániai és bulgáriai állampolgárokkal szemben kilenc Európai Uniós tagország, Nagy-Britannia, Írország, Németország, Belgium, Franciaország, Luxemburg, Málta, Hollandia, valamint Ausztria jelezték az Európai Bizottságnak, hogy 2014-ig meghosszabbítják a két ország polgáraival szembeni megszorításokat. Ugyanakkor Olaszország és Csehország jelezte az EB-nek, hogy 2012. január 1-jétől alkalmazzák az EU szabad munkaerő-áramlásra vonatkozó szabályzatát. Szeretnek minket nagyon a svájciak is, hisz csak akkor adnak munkavállalási engedélyt a román állampolgároknak, ha a munkaadó be tudja bizonyítani, hogy nem talált más uniós állampolgárt, aki elvállalná a munkát.

Törvényes keret

Hivatalosan a munkaerőpiaci szabad mozgás alapjog, amelynek mentén az EU-tagállamok polgárai munkát vállalhatnak más Európai Uniós országokban, és számukra ugyanolyan körülményeket kell biztosítani, mint a hazai munkaerőnek. „Az ilyen szigorítások támadják az Unió egyik alapértékét, vagyis azt, hogy a személyek szabadon mozoghatnak, sőt letelepedhetnek, vagy dolgozhatnak, az Unió 27 tagállama közül, bármelyikben, és itt diszkrimináció nélkül élhetnek jogaikkal” – mondta el Simion Costea, a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem EU-szakértője.

Viszont az újonnan csatlakozott országok esetében alkalmazható korlátozás, ami akár hét évig is eltarthat. Románia és Bulgária ilyen körülmények között akár 2014. január elsejéig is várhat a teljes körű munkaerőpiaci nyitásra. A megszorításokat elítélő, azokat diszkriminatívnak tartó Európai Parlament már múlt év októberében felszólította a szigort alkalmazó tagországokat, hogy mielőbb szüntessék be a korlátozásokat, és nyissák meg munkaerő-piacukat a romániai és bulgáriai állampolgárok előtt. „Nem tudok nem utalni a személyek szabad helyváltoztatási jogára, és nem feltenni a kérdést, hogy jogosan korlátozza-e továbbra is a román és a bolgár állampolgárok munkavállalási jogát ez a kilenc tagállam, ezért az EB-hez fordulunk” – fogalmazott a román munkaügyi tárca vezetője. Egyelőre azonban semmiféle előrelépés nem történt a román állampolgárokra vonatkozóan.  

Hova is mennénk?

Míg az EU-s csatlakozásunk kezdetén a román vendégmunkások legfőbb úti célja Spanyolország volt, ez a szám óriásit csökkent: míg 2007-ben körülbelül 200 ezren dolgoztak ott, 2009-ben számuk 50 ezerre csökkent. Ezzel szemben Németországban számuk fokozatosan nő, míg 2000-ben megközelítőleg 25 ezer román állampolgár tartózkodott ott, 2009-ben már több mint 50 ezren kerestek az országban jobb megélhetést. A HotNews hírportál információi szerint az elmúlt években Németországban 57 ezer, Spanyolországban 53 ezer, Ausztriában kilencezer, Portugáliában nyolcezer, Magyarországon hétezer, Belgiumban hatezer, Franciaországban és Hollandiában két és fél- két és fél ezer román állampolgár vállalt munkát. Az Országos Munkaerő Ügynökség 2009-ben a kétoldalú megállapodásoknak köszönhetően 111 ezer munkaközvetítést jegyzett, kétszer annyit, mint egy évvel korábban, tehát a románok külföldre vándorlása mindenképp növekvő tendenciát mutat. A Carreerjet munkatársai szerint 2011-ben a román állampolgárok által leginkább keresett országok: Olaszország, Szlovákia, Svédország, Franciaország, Norvégia és az Egyesült Királyság voltak.

Személyes tapasztalatok

Megkerestük a 24 éves Csoma Emőkét, aki román állampolgárként Írországban próbált munkát keresni, és negatív tapasztalatait osztotta meg velünk. „Romániai magyarként Írországban, pontosabban Dublinban akartam szerencsét próbálni. Felsőfokú végzettségem van, valamint mesteri fokozatom is, ennek ellenére tudtam, hogy idegenként úgysem vennének fel egy komoly szakképesítést igénylő munkára. Azt mondanom sem kell, hogy az angolommal egyáltalán nem voltak problémák. A legaljánál kezdtem a keresést, de gyakorlatilag sehonnan nem jeleztek vissza (mentségükre legyen, hogy éppen az ünnepek táján volt). Aztán az internetezgetés helyett, úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom személyesen is a munkakereséssel, hisz egy mosolygós arc mégiscsak többet ér, mint egy e-mail. Besétáltam egy igen neves ruhaboltba, és megkérdeztem, nem vennének-e fel? Válaszuk egyértelműen igenlő volt, sőt azt mondták, hogy másnap kezdhetek is. Gyanús volt, hogy nem kezdtek akadékoskodni a „románságom” miatt, pedig látták az útlevelem is. Eltelt két nap, már a buszon voltam, indultam az első munkanapomra, amikor érkezett a hívás, hogy elnézésemet kérik, de mégsem alkalmazhatnak, mert román útlevelem van. Én próbáltam nekik magyarázni, hogy magyar vagyok, már útban az állampolgárság, ideiglenesen sem dolgozhatom náluk? A válasz kategorikus nem volt.

A legrosszabb az egészben, az, hogy gyakran az alkalmazók sem tudják, hogy mi a helyzet ezzel a törvénnyel, olyanról is hallottam, aki ledolgozott két hetet, utána bocsátották el amiatt, hogy román. És hogy ki a felelős ezért? Leginkább azokat a román állampolgárokat hibáztatom ezért a helyzetért, akik a „jó hírükkel” megalapozták az egész ország és az állampolgárok státuszát és megítélését. Tudni kell azt, hogy Dublinban rengeteg román van, lehet hallani őket kiabálni az utcán, ugyanúgy viselkednek, mint otthon – borzasztóan és hangosan. Legtöbbjük spanyol és litván hamis papírokkal indul külföldre, hogy semmiképp ne tudjanak rajtuk kifogni. Sajnos nagyon negatív tapasztalataim voltak, és már eljöttem az országból. Úgy gondolom, ha valahol nem látnak szívesen, akkor nem kell ott maradni.”

A Marosvásárhelyen született Bartha Sándor már 5 éve az Egyesült Királyságban él, és lapunknak elmesélte tapasztalatait. „Én jelen pillanatban magyar állampolgárként dolgozom Londonban, és személyes negatív tapasztalataim szerencsére nem voltak, azon kívül, hogy a repülőtereken (Brüsszelben és Ausztriában) sokkal alaposabban átkutattak, és kikérdeztek, csupán azért, mert akkor még román útlevelem volt. A cégnél, ahol most technikusként dolgozom, több román kollégám is van, akik becsülettel végzik a munkájukat és korrekt emberek, de konkrétan mindenki tudja, hogy teljesen más esélyekkel indulsz a munkakeresésben román állampolgárként, mint Magyarország vagy bármilyen más EU-tagország szülöttjeként”.

Az nyilvánvaló, hogy a kivándorlók, a külföldön szerencsét próbálók nagy része azért dönt így, mert a Romániában (nem) működő rendszer, és a hatalmon lévő kormány miatt tele lett a hócipőjük. A sors fura fintora pedig abban rejlik, hogy amíg az emigrálók a hazájukban való esélyük ellehetetlenítése miatt vesznek vándorbotot, külföldön is épp emiatt „kenik meg keresetlen bottal”.


Share Button
Ennyien olvasták: 382

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.