Központ
2017. november 20. hétfő, Jolán
Jórészt felhős
Ma
Jórészt felhős
Havazás
Holnap
Havazás
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

„Románia a korrupció olymposi magaslatán”. Egy király pénze

Központ augusztus 8, 2012 Társadalom

„Románia a korrupció olymposi magaslatán”.
Egy király pénze

c1Nincs új a Nap alatt. Száz éve sem volt másként, akkor is fejőstehénként „kezelték” a frissen alakult román államot. Az ország mai élősdijei, a mostani nagy korruptak nem panaszkodhatnak: nagy hagyo­mányra, jeles „elődökre” tekinthetnek vissza. Az alábbi újságcikk a királyi ház ügyleteire világít rá. Forrását és keltezését a szöveg végén szíveskedjenek megtekinteni.  Első Károly király egy Hohenzollern-sarj, a sigmaringeni katolikus ágból. Amióta Románia trónján ül, nagyon meggazdagodott, úgy mondják, a világ leggazdagabb fejedelmei közül való. De 1866-ban szegény princ volt még, s édesapja, Hohenzoller Antal Károly herceg bizony nem látta el a fiát bőséges útravalóval, amikor ez elindult királynak, azaz akkor még csak fejedelemnek.

Bratianu János, az oláhok Andrássy Gyulája, akit szeretnek a Kelet Bismarckjának is nevezni, úgy lopta be a fiatal herceget Romániába. Amikor 1866-ban az oláhok elzargatták Cuzát, a fejedelmüket, hosszas keresgélés után megállapodtak a Hohenzollern-Sigmaringen Károly herceg személyében. Az jó lesz uralkodónak, német, szigorú, jó katona – főhadnagy volt, Gardekürasser –, takarékos: elküldték hozzá Bratianut, beszélje rá az ifjú princet a román trónra. Hát nem kellett sok ékesszólást pazarolni: a jelölt két kézzel kapott az ajánlaton. S ment is mindjárt. Csakhogy a porosz akkor éppen háborút viselt az osztrák ellen, és félő volt, hogy azokban a városokban, amelyeken át kell utazni, felismeri valaki, akkor aztán időnek előtte kisül a dolog. A politikusok a megmondhatói, miért nem szabadott ezt a státusakciót senkinek se tudni: denikve (szóval, tehát, sz. m.) a herceget nem eresztették volna át soraikon az osztrákok. Tehát Bratianu szerzett magának egy svájci útlevelet, amely szerint ő inasával utazik. És bizony úgy is utazott: az inasával, aki talán nem viselt éppen paszomántos libériát, de azért az oláh államférfi szolgája gyanánt szerepelt az egész úton. Román földön, Turn-Szeverinnél aztán megváltoztak a szerepek, ott Bratianu ünnepélyesen hódolt fejedelmének.

Rosszakat nem lehet Károly királyról beszélni. Vagy lehetni lehet, de nem igazságos dolog. Mert szigorú, savanyú, fösvény, nagy pénzszerző és minden jó katona volta mellett is kitűnő üzletember.

A népe nem szereti, de tiszteli. Azt mondja róla, hogy „Regele a venit cu un ismene in tara”, azaz hogy a király egy szál gatyában érkezett az országba, ma pedig sok millió privát vagyona van. Ez pedig nem olyan tulajdonság, amiért meg kellene szeretni valakit. Meg aztán sohasem ad semmit. Senkinek. A szegényeknek se, leégett, árvizes falvaknak se. A románok kinevettek, amikor egyszer megemlítettem, hogy a mi királyunk (Ferenc József, sz. m.) ilyenfajta kiadásai évenként százezrekre rúgnak.

Hanem nagy üzleti elme. Szokatlan dolog, hogy egy komoly királynak posztógyárai, sörfőzői legyenek, de Carol királynak vannak. Pálinkafőzői is, a jószágain. Mert Románia legszebb, legnagyobb, legtermékenyebb földjei a király birtoka. Úgy szerezte apránkint, aztán bérbe adta, és adminisztráltatja Calindero Jánossal. Ma már saját királyi kezelésben vannak a jószágok, és negyven-hatvan percentet hajtanak. Gyönyörű szántóföldek, erdők, legelők, cukorfinomítók, szőlők, pálinkaégetők, ez mind koronauradalom. Nem rágalom, és elvégre nem is valami borzasztó bűn, de mindenesetre nem sablon, a király előtt a tőzsdének nincsenek titkai. Nem éppen elméletből ismeri azokat. A titkára, Louis Basset úr, egy öreg, kellemetlen svájci, egyszer sokat mesélt erről a témáról. Nem volt egészen józan, igaz. De borban az igazság.

Ez a Basset a Károly király üzleti tótumfakja (totum factuma, mindenese, sz. m.). Nála vannak a király részvényeinek a letéti jegyei, ő végzi a berlini Diskonto-Gesellschafttal és a Bleichroederrel való levelezést: ez pedig eléggé terjedelmes. Ő tudja a király minden dolgát, és ő az, akire ráfogták a sajtószabadságban szinte tobzódó román lapok, hogy a törleszthető állami járadékok hamisított címletsorsolásain százezreket nyert, de nem magának.

Pedig dehogy nem. Magának is. Ez a sorsolási hamisítás is furcsa dolog: igazán csak Romániában eshetik meg, a korrupció olymposi magaslatán álló országában. Egész Európa tudja, hogy miféle csalások fordultak elő a járadékhúzások körül: hogy nagyállású pénzügyminiszteri tisztviselők, maga a pénzügyi államtitkár, maguk az utolsó húsz év összes pénzügyminiszterei, aktív részesei a leghajmeresztőbb manipulációknak. Összevásároltak nagy összegű 4 és 5 százalékos román járadékot, amely körülbelül tizenöt, illetve öt-hat percenttel áll parin alul, de amelyet az állam parin tartozik visszaváltani, ha kisorsolódik. És gondoskodtak róla, hogy hogy éppen ama címletek számai „jöjjenek ki”, amelyek az imént felsorolt uraságok birtokában voltak. A számadás tiszta. Ha 85-ös árfolyamon veszek járadékot, és teljes névértéken, azaz 100-on váltják azt nekem be: nyerek minden százon tizenötöt. Én itt nem óhajtok közismert dolgokat pertraktálni, csak gyengésen jelzem, hogy – megbízhatatlan és rosszakaratú források szerint – a királynak nagyon sokszor húzták ki a címletszámait. Egyszer Basset ilyesfélét ki is kottyantott a szeretője előtt, aki egy bukaresti nagykereskedő felesége: azóta az asszony egész családja hintón jár, pedig csupa szegény zsidó volt azelőtt.

A király tehát ma nagyon gazdag, még királynak is. Első a cár, második a szultán, harmadik a mi királyunk (Ferenc József, sz. m.), Carol király a negyedik. De rengeteg millióiból keveset költ, hiszen nagyon fösvény. Amit most állítani fogok, az szent igazság: a király nemcsak a waffenrokkjait (hosszú díszkabát, sz. m.) fordíttatja meg, de a sapkáit is. Ezzel állítólag példát akar adni a szertelenül pazarló tiszteknek. De a hajlama is ráviszi. Csak egyetlen dologra költ sokat: az öccse adósságaira, amelyeket ő kénytelen fizetni. Igenis kénytelen. Mert az öccse, pontosan: a bátyja fia, Románia trónörököse –, a királynak nem lévén progenitúrája (ivadéka,  sz.m.). Neve: Ferdinánd, de az elmebeli képességei miatt „jóakarói” egy nagy P betűt ragasztanak elé. Elvette az edinburgi herceg Mary lányát ( a későbbi Mária királynét, sz. m.). Csak a pénze kevés. A trónörökösé apanázsa csekély, igényei nagyok. Főleg pezsgőre és lóra kell sok, de a román parlament nem emeli a járulékot; maga a király is csak körülbelül kétmillió frank civillistát* kap. Hát a trónörökös csinál adósságot, amelyet aztán királyi nagybátyja kénytelen fizetni, a reputáció miatt.

(Jövendő. Irodalmi és politikai újság. Első évfolyam, 1903. szeptember 30. Harminckettedik szám. Szerkeszti: Bródy Sándor. Főmunkatárs: Ambrus Zoltán, Gárdonyi Géza)  


*civillista – az állami költségvetésbe az uralkodó és családja költségeire felvett összeg


Share Button
Ennyien olvasták: 192

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.