Központ
2017. október 17. kedd, Hedvig
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Csütörtök
Derült

„Sajátos egyetem speciális elbírálást kíván“

Központ december 13, 2012 Társadalom

sapi„Sajátos egyetem
speciális elbírálást kíván“

Interjú dr. Dávid Lászlóval,
a Sapientia EMTE régi-új rektorával

– Múlt hónapban nyerte el újabb négy évre a Sapientia EMTE rektori tisztségét. Mit is jelent ez ön számára?

– Az első rektori mandátumomra az egyetemi kuratórium nevezett ki titkos szavazással. Bár nagyon nehéz, akkreditációs problémáktól terhes időszakban vállaltam el a funkciót, számomra már akkor megtiszteltetés volt. Ám mindig bennem motoszkált a kérdés: vajon a kollégáim közvetlenül hogyan élik ezt meg, és főleg a munkámat hogyan értékelik. Most viszont örülök, hogy négy év után a munkatársaim bizalmát is élvezem. Ez egyrészt megtisztelő, másrészt kötelez arra, hogy eleget tegyek az elvárásoknak. Fordítva is történhetett volna, hogy a kollégák szavazzanak meg első körben, és a kuratórium hosszabbítsa majd a mandátumom, ám örülök ennek a sorrendnek, mert a visszajelzések megerősítik bennem a munkám hasznosságát.

– Ön volt az egyetlen jelentkező a tisztségre, és egyesek kifogásolták, hogy nem volt ellenjelöltje, emiatt nem volt demokratikus a választás. Ön ezt hogyan értékeli?

– Picit sértőnek érzem ezt a kijelentést, hisz bárki jelentkezhetett volna erre a funkcióra. Antidemokratikus választásnak akkor nevezhetnénk ezt, ha több személynek is szándéka lett volna megméretkezni, ám az érvényben lévő feltételrendszer korlátozta volna ebben. Nos, ilyesmiről szó sem volt, semmi erre vonatkozó akadály nem létezett, sőt, a kuratórium utolsó pillanatig várta a további jelentkezőket. Bárki pályázhatott volna erre a funkcióra, mi több, én személy szerint örültem volna, ha lett volna ellenjelöltem, mert az azt tükrözné, hogy vannak olyan emberek, akiket érdekel a Sapientia sorsa, és kezükbe vennék az irányítást. Ilyen viszont nem volt. De azt se feledjük el, hogy egy felsőoktatási intézmény vezetése nem egyszerű feladat, valakinek ezt saját vállára venni igen nagy felelősség. Sokkal inkább kihívás, mintsem „tisztség”. Én ezt vállaltam, szívemen viselem az egyetem sorsát, és úgy vélem, a kollégáim is megbíznak bennem.

– Ismeretes, hogy Orbán Viktor miniszterelnök négy milliárd forintot adományozott az erdélyi magyar egyetemeknek. Mennyi kerül majd a Sapientia vásárhelyi kampuszához, illetve melyek a rövid- és hosszú távú tervek, amelyeket ezen összegből fognak megvalósítani?

– Pontos számadatokba nem bocsátkoznék, de szavatolom, hogy a vásárhelyi kampusz pontosan akkora összeget fog kapni, amekkorára szüksége van. Különben erre a támogatásra úgy is lehet tekinteni, mint az előző kormányzások alatt elmaradt beruházások részbeni pótlására, hisz amíg a romániai állami felsőoktatási intézmények felvirágoztak és fejlődtek, mi igen nehéz körülmények között működtettük az egyetemet. A tervek természetesen megvannak már, első körben a vásárhelyi kampuszt egy 240 férőhelyes bentlakással szeretnénk bővíteni, amelynek a tetőtere oktatási felületre is alkalmas lesz.

– Milyen stádiumban vannak ezek a tervek? Hisz Székely Gyula dékán már tavaly azt nyilatkozta, hogy kinőtték a vásárhelyi kampuszt.

– Az alapkőletétel megtörtént, ugyanakkor a terveket az új igényekhez igazítjuk, és úgy készítjük elő azt – tervmódosítás, engedélyek intézése –, hogy jövő év tavaszától, amikor az időjárás is megfelelő, neki tudjunk látni a munkának.  

– Az idei tanévtől elindult a tájépítészeti szak. Vannak-e tervek újabb szakok kialakítására? Hát mesterképzésre?

– Hiszem azt, hogy egy egyetemet függőlegesen kell felépíteni. Nem elég, ha a diákoknak csak magyar nyelvű alapképzést nyújtunk. Egy egyetem attól jó, ha az ott tanuló hallgatóknak teljes vertikumot biztosít. Tehát az energiáinkat a mesterképzés megalakítására összpontosítjuk, természetesen azon pár alapképzés indítása mellett, amelyben hiányt szenved a romániai magyar felsőoktatás: például az agrármérnök képzés. Fontos, hogy keresett, jó minőségű szakok kiépítését szorgalmazzuk, mert sajnos az az országos tendencia, hogy a fiatalok körében nem elsődleges szempont olyan szakterületek választása, amelyek – ha nehéz is az elvégzésük – jövőt és megélhetést biztosít nekik. Most már egyre égetőbb probléma – mindenik egyetemen – a matematika, fizika és nehezebb reáltantárgyak tanárainak utánpótlása, és ennek orvoslásaként fogunk gazdasági informatika szakot indítani, amely ötvözi, és modern formába önti a szóban forgó tantárgyakat.

– Megtörtént a Sapientia akkreditációja. Bár az országban 37 magánegyetem működik, egyiket sem finanszírozza a román állam. Önök szándékoznak-e támogatást kérni a román államtól?

– Egyértelműen igen. Éspedig azért, mert közfeladatot látunk el, értéket hozunk létre, hiányt pótolunk, értelmiségi generációt nevelünk, olyan diákokat termelünk ki, akik az adójukkal többletet hoznak a romániai gazdaságnak, illetve olyan szakembereket képezünk, akik a hazai munkaerőpiacon megállják a helyüket. Úgy vélem, az lenne a korrekt eljárás, ha a finanszírozási rendszer az esélyegyenlőség tükrében zajlana, és a további támogatást a felmutatott eredmények függvényében osztanák. És nem fordítva: úgy, hogy megvonások és elnyomás után kérik számon az adott egyetem eredményeit. Logikusan olyan mértékű finanszírozás illetne meg minket a román államtól, amilyen mértékben hozzájárulunk a közösségi értékek felemeléséhez, megteremtéséhez. Úgy vélem, különleges egyetem a Sapientia, és emiatt különleges elbírálásban, támogatásban kell részesülnie.

– Mennyire van megelégedve az egyetemen folyó oktatással, illetve az oktatókkal?

– Nagyon nehéz kérdés ezt általánosítva megválaszolni, de elmondhatom, hogy a Sapientián oktatott tantárgyi ismeretanyag megfelel a világviszonylatban elfogadott követelményeknek. Ám rövid múlttal rendelkező egyetem vagyunk, és meg kell küzdenünk olyan problémákkal, amelyekkel régi egyetemek nem szembesülnek. Emellett pedig, bár régi téma, de fenntartom: a bolognai folyamatra való áttérés nem volt a legjobb ötlet – viszont ez nem csak a mi egyetemünk problémája. Ez a folyamat nem volt képes áttérni egy olyan rendszerre, amely ténylegesen megfelelne a folyamat által kiváltott, azzal együtt járó tényezőknek. A gond ott kezdődik, hogy az egyetemek nagy többsége a rövidített programmal nem választotta ketté az ismeretanyagokat – alap- és mesterképzésre –, csupán sűrítette azokat, emiatt nehézségek adódnak a két szint tananyagának, tantervének összehangolásában. Úgy vélem, ezen mindenképp dolgozni kell, újra kell gondolni a folyamatot.

– Követik-e az itt végzett diákok további pályáját? Sikerül-e nekik a szakmájukban elhelyezkedniük?

– Természetesen követjük, jól működő alumni rendszerünk van, sőt a finanszírozási feltételeinkbe van foglalva az, hogy ha egy szak végzősei a szakmában helyezkednek el, akkor azon szak támogatása is nő. Nem kérdés, hogy egy felsőoktatási intézmény hírnevét legjobban a végzett hallgatók szolgálják. Ahova a sapientiás diákok eljutnak, ott az emberek felismerik azokat az értékeket, amelyeket az egyetem hordoz, közvetít, és én erre büszke vagyok.

– Vannak-e információi arról, hogy a diákok milyen hányada vállal munkát külföldön?

– 2010-es számadatot tudok mondani, amely szerint a Sapientián végzett diákok 85%-a itthon vállal munkát.

– Mik a célkitűzései az elkövetkezendő négy évre vonatkozóan?

– Fokozottabban odafigyelünk a kutatások ösztönzésére, igazi kutatói egyetemet szeretnék alakítani a Sapientiából, mert ez ma egyértelműen hozzájárul ahhoz, hogy minőségi felsőoktatási intézménnyé váljunk. Mérvadó számomra a New Europe Barometer szempontrendszere, amely egyfajta rangsorolást biztosít az egyetemeknek, és ennek továbbra is meg szeretnénk felelni. Ennek alapján a Sapientia messze túlteljesíti az európai átlagot: az egyetemi oktatás színvonala, az itt tanított tananyag minősége, a tanárok és az adminisztrációs személyek segítőkészsége szempontjából magasan verjük az európai átlagot. Viszont hátrányként írható le az, hogy egyetemünk nem eléggé ismert, hisz fiatal még, de a jó hír, hogy ezen lehet dolgozni, és kell is. Mások rólunk alkotott képe a tanárok, illetve a végzett hallgatóink közösségén múlik. Fontos, hogy ne mi mondjuk el magunkról, hogy milyenek is vagyunk, hanem a visszajelzések erősítsék meg azokat az eredményeket, amelyeket elértünk, illetve az értékeket, amelyeket képviselünk.

Share Button
Ennyien olvasták: 220

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.