Központ
2017. december 13. szerda, Luca, Otília
Eső
Ma
Eső
Borús
Holnap
Borús
Eső valószínű
Péntek
Eső valószínű

S.O.S. Maros, S.O.S. halállomány

Központ december 13, 2012 Társadalom

S.O.S. Maros, S.O.S. halállomány

hajdu„A Maros vizében tükröződik Erdély múltja, lelke, sorsa. (…) Mindennek, ami itt történt, a Maros a tudója és tanúja, így folyik csendesen az élet partjai közt a történelmen át, a múltból a jövőbe. (…) Mint a tartófára, reá fűződtek három néplélek mesegyöngyei s a faji kultúráik alkotásai. (…) Nincs még egy folyó, amelyik olyan szelíd édesen zsongva tudna folydogálni, mint ő…” (Makkai Sándor)

Igen, ez valószínűleg így volt, amikor az embert még érdekelte a Maros sorsa, amikor még nem akarta megváltoztatni arculatát. Már egy emberemlékezetnyi idő alatt is sokat változik a Maros folyó. Nagyapáink gyermekkorában a régi Maros-meder még vízinövényekkel telve, fűz- meg égerfaligetektől szegélyezve, sűrű bozóttal borított festői szigeteket alkotva hömpölygött „szelíd édesen zsongva”. Vize tele volt kagylókkal, halakkal, rákokkal – élettel.

 

A mai folyó azonban már egész más képet mutat. A mesterségesen kiszélesített mederben már nehezen találnak súgóra a halak, az algás, palás, iszapos fenékről hiányoznak a kagylók meg a rákok. Az 1970-es évek óta itt üzemelő kő- és homokkitermelők kotrógépei átalakították a természetes arculatot, nagy kárára az élővilágnak. A bozótokat felégették, majd felszántották a területet, rendre eltűntek a berkek. Helyüket homokos szántóföldek vették át. Manapság már nehezen találnak fészkelő helyet a vadkacsák, gémek, lassan elmaradnak a területről, átadva helyüket a varjaknak meg a csókáknak. A halállomány is drasztikusan lecsökkent, a halászok halhiányra panaszkodnak.

maros_1

 

György Sándor nagyernyei halász állítása szerint ezelőtt húsz-harminc évvel, ha tíz horgász állt egymás mellet, mind a tíz fogott bőven halat. Ma, ha egymástól száz méterre vannak is, tízből egy, ha fog valamit. „A kőkitermeléssel tönkretették a Maros medrét. A folyó alja elpalásodott, a halak nincs ahova leikrázzanak. Eltűntek a kagylók, a rákok” – mondja szomorúan a horgász.

„Szabadkézzel fogtunk halat a nagy kövek alatt”


Kádár Zsolt is már gyermekkora óta kijár a Marosra horgászni.

„Barátokkal gyakran kimentünk sátorozni, halászni. Ez egy nagyon jó kikapcsolódási lehetőség volt számomra. Horgászás közben zenét hallgattam, vagy éjszaka a csendet, közben jókat lehetett gondolkodni. De emlékszem olyan esetre is, hogy szabad kézzel fogtunk 30 dekás halakat a nagy kövek alatt. Akkor még rengeteg volt a hal, de ma már alig fog az ember, inkább a tavakra járok horgászni. A Maros igen szennyezett, a sok kőkaparás miatt kipusztultak a halak, aztán meg nem is telepítenek. De a piknikezők sem vigyáznak eléggé a folyó környezetére” – meséli Kádár Zsolt.

Berekméri Edmond marossárpataki horgászt is megkértük, mondja el ilyen irányú tapasztalatait.  

„Közel 15 éve járok horgászni, általában heti 1-2 alkalommal, de nyáron sűrűbben. Tavasszal és ősszel a folyóvizeket keresem fel (Lúc, Maros), nyáron általában a tavakban próbálok szerencsét. Télire rendszerint elteszem a botokat, mert nem szeretek a hidegben horgászni” – mondja.

Régen csukát naponta lehetett fogni, s a súgók fehérek voltak a sok paductól


Régebb több volt a hal, ezt főleg az idősebb halászok tudják bizonyítani. Szomszédom, Babos Árpád, aki ő maga is szenvedélyes horgász, mesélte, hogy régen csukát naponta lehetett fogni, s a súgók fehérek voltak a sok paductól. Gyakran emlegeti, hogy az ötvenes években fürödtek a Marosban, s figyelték a közelben halászó téglavető cigányt, aki házicérnából és gombostűből készítette a szerelését, legyeket fogott a közelben legelésző tehenekről, s kilós balinokat fogott…

Visszaemlékszem, kezdő halászként én is nagyon szép darabokat fogtam, s sokkal több halat, mint manapság. Általában puliszkával etettünk, vörös gilisztával eregettünk, s a súgó fölött nagyon sok paducot lehetett fogni. Az elmúlt 15-20 évben olyan mértékben lecsökkent a halállomány, hogy az akkorinak nagyjából egyötöde áll ma rendelkezésre. Azon a ponton vannak természetes élővizeink, hogy talán az utolsó pillanat van a beavatkozásra. Ha az őshonos halfajták kihalnak, akkor azok újratelepítése sokkal drágább lesz, mint a meglévő helyzet javítása. A Maros marossárpataki szakaszán elég sok a pirka, a sügér és a paduc, kisebb számban vannak jelen a szellők, márnák, balinok, kárászok, ritkán önhal és csuka is horogra akad.

A kőkitermelés nagymértékben befolyásolta, nemcsak a halállományt, hanem a folyó élővilágát is. A nyolcvanas években még nagyon sok vízimadár fészkelt a Maros-parti bokrokban, ami ma már ritkaságnak számít. Néhány évtizeddel ezelőtt kihalt a Marosból a folyami rák. A fogási esélyek is korlátozódtak, amiatt, hogy a kőkitermelés és a kőmosás miatt gyakran zavaros a víz.

Egyes halfajták annyira megfogyatkoztak, hogy már csak nagy szerencsével lehet mutatóban látni belőlük.

Lehetséges, hogy már vannak olyan halfajták, amelyekből egyre kevesebb van, de még nem tűntek el egészen. Például harcsát és pontyot fogni elég nagy dolog, s egyre kevesebb a balin is. Sokak szerint a kormoránok nagymértékben pusztítják a halakat, de még ennél is ártalmasabb a vizek szennyezése. Egyes halfajták annyira ritkák, hogy már csak nagy szerencsével lehet mutatóban látni belőlük. Az élővíz minősége lényegesen romlott, akárcsak a környezeté. A környezetvédők több más ok mellett a kavicskitermelés rendezetlenségével magyarázzák a kialakult helyzetet.

A halállomány védelmében szigorúbban kellene büntetni az orvhalászatot, s teljes mértékben be kellene tiltani a kőkitermelést és a kőmosást. Senkinek nem volna szabad megengedni, hogy gépekkel tönkretegye a folyó medrét és vizét. Akik a kőkitermelési engedélyt kibocsátják, azt állítják, hogy csak azokra a folyószakaszokra érvényes, ahol árvízveszély van, hogy a mederalakítással megelőzzék az áradást. A valóságban azonban gyakran más a helyzet. A másik sajnálatos dolog a horgászellenőrök eltűnése. Állítólag nincs ahonnan megfizessék őket. Néha zsandárok bukkannak fel itt-ott, de nem tudják teljesen lefedni, rendszeresen ellenőrizni a Maros-mentét. Vannak halvédő szervezetek, környezetvédő csoportok, akiket foglalkoztat a dolog, de ezek képviselői legtöbb esetben az irodákban és a sajtóban harcolnak a halak és a sporthorgászok érdekeiért, ami nem elég.

A helyzet szakszerű értékelése érdekében szakemberhez fordultunk. Hajdu Zoltánt a környezettudományok doktorát, a Fókusz Öko Központ elnökét marosvásárhelyi irodájában kerestük meg.

A folyók természetes ökológiai rendszerek

„A folyók természetes ökológiai rendszerek – magyarázta Dr. Hajdu Zoltán – a Maros is ilyen volt, gazdag halban. Eredeti állapotában ökológiai szolgáltatásokat nyújtott az embernek: ivóvizet, táplálékot. A folyó egy organikus rendszer részeként él együtt az emberi közösséggel, ezért, ha a közösség bármilyen erőszakot alkalmaz a folyón, megbontja a vízgyűjtő területet mint ökológiai rendszer működését, hosszú távon önmagának is kárt okoz ezáltal, hiszen az ember is az ökológiai rendszer része.”

Az emberi tevékenység különböző módon negatív értelemben változtatja meg ezt a rendszert. A szocializmus idején a gyárak, üzemek – mint a kombinát, vagy a gernyeszegi disznó-hizlalda – szennyezték a Maros vizét. Ma már inkább a bárhol megjelenő hétvégi házak, a nem megfelelő helyre telepített és kevésbé hatékony szennyvíztisztítóval ellátott kisvállalkozások okozzák főleg a szennyezést.

Legnagyobb problémát a Marosban történt morfológiai változások jelentik

Okozója a mederszabályozások és a kavicstermelésre. Ezek eltűntetik azokat az élőhelyeket, amelyek a halak számára kedvező életfeltételeket biztosítottak. A valamikori Maros kanyargós volt, vize lassú folyású, feneke kavicsos, martját a fák gyökerei szőtték át. Ma a folyó sok helyen gyorsabb folyású, kő helyett palarétegen folyik, ahol nem tudnak a halak meghúzódni és ez által elveszítik a táplálékforrásukat. A rákok és kagylók jelenléte vagy hiánya a víz minőségét jelzi, ezek mint bioindikátorok, ha szennyezett a víz, eltűnnek, ha kitisztul, visszajönnek. Az utóbbi néhány évben a Maros vizének minősége javult, de a horgászok tanúsága szerint a halállomány nem nőtt meg jelentősen.

A Vízügyi Hatóságnak a természettel együttműködő stratégiát kellene alkalmaznia

„A hatósági folyószabályozás, kizárólagosan hidrológiai szempontokat figyelembe véve, főleg az árvízvédelmet szolgálja – hangsúlyozza Hajdú.  Ezt mederszabályozással, védőgátak építésével és víztározók létesítésével próbálja elérni. „Mindez a legtöbb esetben, holtágak megszüntetését, meanderek levágását, az ökológiai rendszer működésébe való brutális beavatkozást jelentette. Egy nemrég történt felmérés szerint az emberek nagy része az aszálytól tart inkább, nem az árvíztől. A Vízügyi Hatóság ennek ellenére inkább az árvízvédelemre készül fel, a lakossági igényekre hivatkozva. „Helyesebb lenne, ha inkább a természettel együttműködő stratégiát alkalmazna” –mondja a szakember. Ez azt jelenti, hogy megőrzik a folyó természetes ártereit, az élőhelyeket, amire a modern vízgazdálkodás a hangsúlyt fekteti. A folyókra nem kizárólag mérnöki szemmel kellene tekinteni, hanem mint természetes ökológiai rendszerekre.

Környezetbarát vízgazdálkodásra lenne szükség

Arra a kérdésünkre, hogy a Fókusz Öko Központ hogyan tiltakozik a vízszennyezés és mederszabályozás ellen, és hogy mit lehetne tenni a Maros védelmének érdekébe, Dr. Hajdu Zoltán a következőket mondta: „Ez már régi probléma. A Fókusz Öko Központ már több ízben tiltakozott a sajtón keresztül. Ezen kívül szemináriumokat szerveztünk, tanulmányokat írtunk, hogy ezáltal is felhívjuk a vízügy figyelmét a felmerült problémára. Folyamatosan próbálunk hatni a vízügyre, annak érdekében, hogy a környezetbarát vízgazdálkodás elveit és módszereit alkalmazza.”

Share Button
Ennyien olvasták: 249

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.