Központ
2017. november 20. hétfő, Jolán
Havazás
Ma
Havazás
Havazás
Holnap
Havazás
Borús
Szerda
Borús

„Sütő Andrással voltam a padláson…”

Központ március 20, 2014 Társadalom

A fekete március eseményeiről

„Sütő Andrással voltam a padláson…”

1989 végén lezárult a „szocialista építés” korszaka, és egy új rendszer vette kezdetét nemcsak Romániában, hanem a többi volt kommunista országban is. 1990-től nagyot fordult, és más irányt váltott az élet minden téren. Így a közigazgatás is átszerveződött és másfajta alapokra került. A kezdeti időszakban a szabadság ízét kóstolgató nép nem volt még egészen tisztában a „demokrácia” fogalmával, a régi rendszer kiszolgálói diverziót, gyűlöletet tudtak szítani az etnikumok között szűkebb hazánkban, Erdélyben.  A magyarok őszintén hitték azt, hogy végre lerázták a láncokat, és most már ugyanolyan jogaik lesznek, mint a románoknak, ezért követelték vissza iskoláikat, intézményeiket. Talán túl naivak voltak, vagy igen nagyot haraptak egyből a szabadság édes gyümölcséből és ez megakadt a torkukon, kellemetlen utóízt hagyva mai napig a szájukban. 1990 márciusában a továbbra is félrevezetett, indulatokra, magyarok elleni gyűlöletre buzdított román parasztokat Marosvásárhelyre szállították, ami véres eseményekhez vezetett. A békésen tüntető, jogaikat követelő magyarság és a város főterét elözönlő Görgény-völgyi és Felső-Maros menti román parasztság között polgárháború hangulatú összecsapásra került sor, melynek a végeredménye a sok sebesült és több halott. A román „igazságszolgáltatás” csak magyar és cigány résztvevőket hurcolt meg, a valódi bűnösök ellen mai napig nem indított eljárást.

    auto

 

A Marosvásárhelyen 1990 márciusában történtekről elsősorban publicisztikai jellegű összefoglalások láttak napvilágot, illetve az események résztvevői írták meg visszaemlékezéseiket. Az események értelmezése igen szubjektív módon történt meg, egymástól nagyon eltérő magyarázatok léteznek. A románok a magyarok szeparatizmusra való törekvésével magyarázzák a kialakult helyzetet, míg a magyarok tervszerűen végrehajtott pogromról beszélnek. 2012-ben jelent meg az első szakmunka két marosvásárhelyi fiatal történész tollából, amely a fekete márciusi történéseket levéltári források alapján ismerteti: László Márton – Novák Csaba Zoltán: A szabadság terhe, Marosvásárhely, 1990. március 16-21. A könyv utolsó fejezete kronológiai sorrendben mutatja be Maros megye és Marosvásárhely közéleti eseményeit 1989. december 22-től 1990. március 21-ig.

 

Sütő Andrással a padláson

„1990. március 19-én dél körül, a Görgény-völgyi településekről két-három autóbusz és két DAC típusú billenőplatós tehergépkocsi ütő- és vágó eszközökkel felfegyverzett román nemzetiségű vidékieket hozott Marosvásárhelyre. (…) A Vatra Românească székháztól csatlakozott hozzájuk mintegy 50-60 személy, akik a Bolyai utca felé irányították őket. (…) A többségben levő román tömeg behatolt az épületbe (RMDSZ székházba), az emeletről is kiszorították a magyarokat, akik a padlásra menekültek, ahol elbarikádozták magukat. (…) Sütő András fél szemére megvakult” – olvasható a könyvben.

Az RMDSZ székházának padlására szorult 79 magyar között volt a nagyernyei Ferenczi József is, aki mai napig fájdalommal gondol vissza az akkori eseményekre. Ferenczi József az IRA vállalatnál dolgozott abban az időben, kollégáit keresve érkezett 1990. március 19-én fél három körül a székházhoz. „Nagyon sok román gyülekezett ott, a magyarok közül többen elmentek. Sütő András többször szólt az emberekhez, hogy menjenek haza, ne szálljanak szembe a támadókkal. Így aztán a románok többségbe kerültek. Engem egy adott pillanatban úgy a székház falához szorítottak, hogy mozdulni sem tudtam. Ez fájdalmas volt, de talán még fájdalmasabb volt számomra, hogy a felbujtott, üvöltő tömegben román munkatársaimat is láttam” – mondta el lapunknak Ferenczi József. Ezt követően ő is beszorult a székházba, ahol átmenetileg eltorlaszolták a bejárati ajtót. De a túlerővel szemben nem tudták tartani a frontot, és a padlásra kényszerültek. „Mikor odaért Judea, azt ígérte, ha Sütő lemegy, senkinek nem lesz bántódása, de ha nem, akkor nem vállalja a felelősséget. Elsőnek Káli Király István ért le, őt követte Sütő András és Juhász Ilona. Én a hatodiknak távoztam, előttem Nagy Árpáddal, a sógorommal. Felmásztunk az odaállított ponyvás autóra, de arról hamarosan letépték a ponyvát, és elkezdtek ütni-verni bennünket minden oldalról. Sógoromnak sikerült elvegyülni a tömegben, én is leugrottam, de Sütőt és Juhász Ilonát iszonyatosan elverték” – emlékezett vissza Ferenczi József.

   

Felfegyverzett románok támadtak a magyar tüntetőkre

„1990. március 20-án reggel az üzemek magyar nemzetiségű dolgozói sztrájkba léptek, majd elhagyták munkahelyeiket, és a Főtérre, a megyeháza elé mentek, tiltakozni a március 19-i események miatt” – olvasható a további eseményekről az említett könyvben. Dél körül az Avram Iancu szobor körül és a Grand Hotel környékén román nemzetiségű személyekből álló csoportok gyülekeztek, magyarellenes jelszavakat kiabálva. Délután a Maros Felső szakasza menti és Görgény-völgyi községekből felfegyverzett románok érkeztek és csatlakoztak a marosvásárhelyiek csoportjához. A további román konvojok bemenetelét Marosvásárhelyre Sáromberkén, Nagyernyén és Marosszentgyörgyön megakadályozták a magyar és cigány lakók. Marosvásárhely főterén 17 óra 38 perckor a román tüntetők egy felfegyverzett csoportja megtámadta a magyar tüntetőket. Ekkor kezdődtek el az utcai harcok. Este negyed nyolckor a marosvásárhelyi 2. harckocsiezred tíz harckocsija elválasztotta a két tábort, de az összecsapásokat megszüntetni nem tudták. Végül aztán a Nyárád-menti és Szováta környéki települések lakóival és a marosvásárhelyi romák egy csoportjával kiegészülve, a magyaroknak sikerült áttörni a román tábor sorait és szétkergetni a támadókat.

„Kulcsfontosságú katonai, rendőrségi dokumentumok nem elérhetőek”

László Márton történész-levéltárost arról kérdeztük, milyen forrásokat, adatokat sikerült találni, összegyűjteni a fekete márciussal kapcsolatban, amik a könyv megírásának alapjául szolgáltak. „Mi igyekeztünk összegyűjteni és felhasználni a témára vonatkozó, a kutatók számára elérhető minden forrást, de a gyűjtés során azzal kellett szembesülnünk, hogy egyes kulcsfontosságú katonai, rendőrségi dokumentumok nem elérhetőek, és egyhamar nem is válnak kutathatóvá. A román és a magyar országos levéltárakban rendkívül hasznos iratanyagot találtunk, de sok alternatív forrásanyag is rendelkezésünkre állt. Ilyenek az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének iratai, a történtekről készült filmfelvételek és a korabeli írott sajtó. Ugyanakkor a közelmúlt kutatásának egyik fontos forrásfeltáró módszere az úgynevezett oral history. Könyvünk összeállításához több interjút készítettünk az események egykori szereplőivel, szemtanúival, illetve felhasználtuk a már elkészült interjúkat is. Külön szakmai kihívást jelentett a filmes anyag feldolgozása. Román, magyar és más tévéstábok rögzítették az 1989 és 1990 közötti történteket, melyek segítségével szó szerint képet kaptunk olyan eseményekről is, amelyeket a klasszikus források nem közölnek” – tájékoztatta lapunkat László Márton.

   

„Látens történelmi örökségből fakadó feszültség létezett a két etnikum között”

Novák Csaba Zoltán történészt, a Román Akadémia marosvásárhelyi Gheorghe Şincai kutatóintézetének tudományos munkatársát arra kértük, foglalja össze hogyan és miért alakult ki a konfliktushelyzet románok és magyarok között 1990 márciusában, valamint, hogy milyen kontextusba helyezhetjük a marosvásárhelyi eseményeket: “Látens történelmi örökségből fakadó feszültség létezett a két etnikum között, és ezt a fajta feszültséget a 80-as évek, a megtorpant átmenet csak generálta. Az 1990 elején kialakult helyzetet bizonyos politikai érdekcsoportosulások konfliktusként vitték be a politikába. A Vatra Românescă szervezet, hogyha azt is nyilatkozta, hogy nyíltan nem buzdított a radikális megnyilvánulásokra, olyan ideológiát termelt, szállított és éltetett akkor Marosvásárhelyen és Maros megyében, de Erdély-szinten is, amelyben elégséges volt, ha bizonyos politikai csoportok vagy más elemek bevisznek különböző hangulatokat” – vélekedik a történész.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 261

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.