Központ
2017. október 20. péntek, Vendel
Derült
Péntek
Derült
Derült
Holnap
Derült
Eső valószínű
Vasárnap
Eső valószínű

Szakoktatás

Központ november 15, 2012 Társadalom

szakiSzakoktatás

Mesteremberek és szakmunkások kitanítását értjük ezen az oktatási formán, melyet az utóbbi ötven évben sikerült ellehetetleníteni. Pedig szép hagyományai vannak nálunk is, nemcsak az 1948-1990 közötti időszakból, hanem a háború előtti korokból, s a gyökerek a 19. századra nyúlnak vissza. E szerint a középfokú oktatás nagyjából három iskolatípusra oszlott: az elméleti jellegű középiskola (gimnázium, líceum), innen lehetett egyetemre menni, a másik forma a polgári iskola, később szaklíceum, amely egy szakma középfokú elsajátítását készítette elő.  A harmadik forma az inasság intézménye és az inasiskola, később szakiskola, amely betanított munkásokat, szakmunkásokat, mesterembereket képzett.

Úgy gondolom, az elméleti líceumok meg kellene maradjanak a jobb képességű diákok számára, a kor követelményeinek megfelelően és nemzetközi mércét megütő telje­sítményekkel. A szaklíceumok esetében pedig vagy elmegyünk egy alaposabb elméleti képzés irányába, de akkor csökkenteni kell a diáklétszámot, vagy a szakképzést erősítjük meg, és akkor az nagyobb létszámmal a tömegoktatás része lehet.

Gyakorlatilag a szakiskolák újraszervezése volna üdvös, kettő, három vagy akár négy éves időtartamban, a szakma jellegétől függően. Az elméleti órák számát a minimumra kellene csökkenteni, hisz a lényeg a gyakorlat, azaz a mesterség elsajátítása.  Itt van még valami, amit föltétlenül figyelembe kell venni: rengeteg gyerek nem szeret elméleti ismereteket tanulni, nem leli örömét benne. Kétkezi tevékenységben viszont eredményes: szeret barkácsolni, főzni, varrni, tehát meg is fogja tanulni, és érkezik a rég várt sikerélmény is. Tudniillik a megismerés, a tudás vágya veleszületett tulajdonsága az embernek, s ha a tudást nem szűkítjük le az elméletre, akkor kiderül, hogy minden gyerek szeret valamit megismerni, megtanulni. Van, aki informatikát, más irodalmat, de van, aki barkácsolni, fúrni-faragni szeret, kerékpárt szét- majd összeszerelni, és a sort lehetne folytatni. Miért erőltetünk akkor mindenkit arra, hogy tizenkét évig koptassa az iskolapadot? Számtalan olyan tanítványom volt, akik történelemből, számtanból, irodalomból legfeljebb az elégséges szintet érték el, nyolcadik után szakiskolában folytatták tanulmányaikat, többnyire a „konsterben”, kitűnő és szorgalmas mesteremberek lettek, később jó családapák, egyszóval hasznos tagjai a társadalomnak. A nyolc év általános iskola adja meg az alapot. Akiben nincs hajlandóság elméleti ismereteket elsajátítani, azt ezzel ne kínozzuk, mert nincs értelme. Ha közben egyebet szívesebben csinálna, ne kényszerítsük számára fölösleges ismeretek bemagolására. Az országnak ácsokra, szobafestőkre, esztergályosokra, szerelőkre van nagy szüksége most.

Talpra kellene állítani tehát a szakképzés intézményét, valahogy úgy, ahogy az anyaországban próbálják megoldani ezt a kérdést.


Share Button
Ennyien olvasták: 211

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.