Központ
2017. december 16. szombat, Etelka, Aletta
Hóesés valószínű
Szombat
Hóesés valószínű
Borús
Holnap
Borús
Hózápor
Hétfő
Hózápor

Székelyföld – Lenni vagy nem lenni?

Központ október 4, 2012 Társadalom

sicSzékelyföld – Lenni vagy nem lenni?

A történelmi Székelyföld területe nagyjából még ma is megegyezik a többségében magyarok által lakott területekkel. Igaz, kikezdett szélein mára már többségében románok által lakott területek alakultak ki: Marosvásárhely, Borszék, Balánbánya, Bodzaforduló, Nyárádtő környéke. Románia euroregionalizációs törekvései nagyjából megegyeznek történelmi régiói újratámasztásának valós igényeivel: Bánság (Temesvár), Olténia (Krajova), Munténia (Bukarest), Dobrudzsa (Konstanca), Moldva (Jászváros), Székelyföld (Marosvásárhely), Kőrösvidék (Nagyvárad), Erdély (Kolozsvár), Máramaros (Nagybánya), Bukovina (Szucsáva). A fővárosba tömörülő központi politikai csúcsvezetés túlfűtött nacionalista köreiben mindközül természetesen csak a többségében magyarlakta, autonómia-párti Székelyföld veri ki a biztosítékot, mint valami szeparatista Transznisztria-féle törekvés csiráinak a felbukkanó veszélye.

Miközben vidéken mindenki regionalitásának tudatában definiálja önmagát („mi, moldvaiak… mi, bánságiak”, stb…), addig a fővárosba tömörülő központi politikacsinálók unos-untalan az évszázadokon át kiharcolt egységes nemzetállam szétesésének veszélyéről szajkóznak (a titkosszolgálatok rémforgatókönyvei szerint az adott, szomszédos államok területére átnyúló régiókat a szomszédos államok kebeleznék be), holott nem titkolt álmuk Nagy-Romániát újból létrehozni. Ami persze maga a tökéletes illúzió, mert egy elmúlt kor soha sem volt eddig visszaállítható, bár a két Németország 1990-es egyesítését (a berlini fal leomlását), ill. a néhány éve Moldvában fűnek-fának oly könnyedén osztogatott román állampolgárságot látva, mára már a románok sem annyira pesszimisták…

Mintha a nagy nyugat-európai nemzetállamok mind-mind, egytől-egyik szétestek volna az euroregionalizációtól! Hahhh!!! Még Franciaország is ép…

Túlfűtött indulatait Románia, saját rossz politikájának következtében állandósult gazdasági helyzetének mélynyomora teszi még drámaiabbá: a bűnbak keresése a valós okok feltárását elhárító magyarellenességben nyilvánul meg (mert még mindig 1 millió fölött vagyunk). A szélsőséges eszmék csírái még a legnyugatiasabban gondolkodó vezető pozíciójú értelmiségi kultúr-elit elméiben is megtalálhatók, még ha a román wikipédián külön szócikk is szól a Ținutul Secuiesc-ről, de a jelenség nem egy kizárólagosan romániai találmány, mert az újabban fel-felbukkan és meg-megerősödik egész Nyugat-Európa-szerte.

A paradoxon: miközben az ország lakosainak száma évről évre csökken, és az ország egyre inkább csak gazdagodik, addig egyre nagyobb rétegek szegényednek el, nyilván, mert ezt a gazdagságot, a bürokrácia és korrupció eszközeivel, a felső tízezer magáénak erőszakolja ki, holott már így is sokkal nagyobb vagyonnal rendelkezik, mint amennyire egész életében szüksége lenne. De ez megint nem egy romániai találmány, mert nyugat-európai is, sőt: nyugisan mondhatni: világjelenség.

Amúgy nem lehet nem észrevenni, hogy a román térképkészítő nem meri kirajzolni Székelyföld határvonalait. Egy kis gondot jelent viszont, hogy Bukovina éppen Szucsáva nevű megye területét teszi ki – ez egy kis gondot jelent, azmidőn az euroregionalizáció egyik alapvető problémája éppen az, hogy túl kicsi egy megye.

Székelyföld színházi előadásai közül ma csupán a Bocsárdi László rendezte sepsiszentgyörgyi, I. osztályú előadásokat ajánlom figyelmükbe, de azokat már 2001 óta, mint megtekintésre érdemesekként. A többieket nyugodt lelkiismerettel mind ki lehet hagyni.

És most egy kicsit Székelyföld vasúti közlekedéséről is, amit Kolozsváron a Sapientia – EMTE környezetföldrajz szakán sem adnak elő a hallgatóknak a nagy tudós doktorok, de alapjában véve már egy IV. osztályos tanulónak tudnia kellene:

1997-ben veszteségességük miatt megszűntek a Maroshévíz – Borszék, Kovászna – Kommandó, Marosvásárhely – Maroskeresztúr – Nyárádszereda – Szováta – Parajd, ill. Maroskeresztúr – Bánd – Lekence, valamint Bánd – Mezőméhes kisvasutak. Ez természetesen világjelenség, kivéve a dardzsilingi UNESCO–világörökség részévé nyilvánított indiai kisvasutat, melyről a BBC 2010 februárjában 3 részes, egyenként 1-1 órás dokumentumfilmet is készített.  

A dardzsilingi a világon az egyetlen kisvasút, mely az UNESCO–világörökség része. Gondolták-e volna, hogy tisztességesen jegyet váltó utasokkal túlzsúfolt járatai mind-mind veszteségesek?  Bizony-bizony! A veszteségeket az Indiai Állami Vasutak a nyereséges vonalaiból fedezi (mint ahogy nálunk tették a ’80-as években…), mert ha jegyárakat emelne, azon nyomban utasokat és bevételt veszítene, így még több oka lenne az említett vonalak felszámolására, mert akkor mindenki a vasúttal párhuzamosan futó aszfaltozott országúton maxi-taxizna, kissé olcsóbban…

2005-ben a Román Állami Vasutak állítólagos veszteségességük miatt lemondott a 404-es, 66 km, Sepsiszentgyörgy – Kovászna – Kézdivásárhely – Bereck, a 307-es, 113 km, Balázsfalva – Dicsőszentmárton – Erdőszentgyörgy – Szováta – Parajd, a 403-as, 36 km, Brassó – Szászhermány – Bodzaforduló, valamint a 308-as, 47 km, Segesvár – Héjjasfalva – Székelykeresztúr – Székelyudvarhely, teherforgalom nélküli szárnyvonalakról. Ezeken a szárnyvonalakon egy brassói székhelyű kft. kétvagonos, II. osztályú, Franciaországból másodkézből szerzett sínbuszokkal, a Román Állami Vasutaktól eltérően valóban nyugat-európai szinten, de a Román Állami Vasutakkal megegyező árakon folytat nappali személyszállítást. Hát így…  


Share Button
Ennyien olvasták: 200

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.